Magyar Földmivelö, 1911 (14. évfolyam, 1-43. szám)

1911-01-08 / 1. szám

8 MAGYAR FÖLDMIVELŐ zik. De még milyen gondolat. A népdalok minden más igaz dalnoknak forrásai. A táncművészeiét is örökölte ez a nép. Annak finom hajlamával születik. Csiráját hordozza tagjai­ban is és lelkében. A fecske suhanását, a szellő suhogását. A levélnek rezgését. Erdők fáinak hajlon- gását, folyó folyásának ritmikáját. Egv hires francia látván, csudálván az eredeti magyar táncot igy kiáltott fel: — A ki a magyar nép táncát látja, lehetetlen, hogy ezt a nemzetet meg ne szeresse. ...Eszti nemcsak Lacival táncolt. És nem is feltűnően sokat táncolt. Iszen ő okos leány. Táncolt minden legénnyel. Meg is hódította az egész falut. Ha nem is mondták, de érezték, hogy Eszti a falu legszebb csillaga. Homályt benne senki sem találhat. Csak csillogó, fénylő ragyogást. Önsze­mélyével tette meg hódítását. És táncolt a pesti úrral is. Mi’csa figurás tánc volt ez. Minő lábficomitó feszelgés; dísztelen ugrások. Az egész közönség ... nevette az ugráló, fel-fel or­dító pesti urat. Eszter is érezte, hogy nem Laci és nem falujabéli karjai közt van. És nem egyszer felsziszent. mikor a pesti lovag az illendőség hatá­rain túl ment. — Igv nem szabad, mondotta Eszter nem egyszer. — Nem illik, szólt máskor. Harmadszor aztán rendre utasította. A pesti lovag szinte elbámult a paraszt nábob leányának erényes illendőségén. Végre nagy nehezen sikerült a parasztnáboboi is lehozni — a kiugróból. Eszter forgatta meg, amúgy magyari módra. A nábob már alkoholos bizalmasságba esett. Jó kedve volt. Tánc közbe kibukott a szájából a kérdés: — Hogy tetszik neked Eszter a pesti ur? — Miért kérdi azt, édes apám ? — Miér’, miér’,? Mer ő neki nagyon tetszik az én leányom. — Azt hiszem ’des apám, súgta Eszter nagy huncutkásan, inkább az des apám vagyona, mint a jánya tetszik neki. A nábob egyszerre elkomorult. Szinte kijózano­dott. Kibontakozott leánya karjaiból. És duzzogva dörmögve ment vissza a kiugróba. A poharak közé. A pesti úrhoz. Eszti meg felkapta Prokupec bácsit. Hiába való volt minden szabadkozás. Az Ádámcsutkája is tiltakozott az öregsége ellen intézendő bóhó, leány gyermekes merénylet ellen. De hiába. Táncolnia kellett. Az öreg nagyokat fújt, mikor sikerült leülnie. És dicsekedett, hogy megfiatalodott. Úgy érzi magát, mint katona korában . ..Tálján országban. Mikor egy hercegkisaszszonynyal oly csudásan táncolt, hogy ha már akkor olyan esze volt volna, mint amilyen most ugrál a kobakjában ... bátran ott maradhatott volna boldog férjnek ... Talán hercegnek is... Tál­ján országban. — De azért megmondom a magamét Bodrogi Tóbiás uramnak. A nábobnak. Ha betöri is a fejem. Miér, mer azért, hogy látó két szememmel látom, minekutánna az a pesti csibész . .. levette nábob uramat a lábáról. (Folytatjuk.) B39 A SZERKESZTŐSÉG TELEFONJA, m a m a S. B. Kis munkája bizony nem közölhető. Sok olva­sás, gyakorlat kell még! — G. T. rk. A ráfogástól még messze lehet — az igazság. Vannak, a kik valóságos »men­tési« mániában szenvednek. Embertársukat minden áron szerencsétlenné akarják tenni, éppen csak hogy mentsenek. A kávés nénék, meg az asztaltársaságok turkálnak legna­gyobb előszeretettel mások privát dolgaiba. — A T. E. olvasója. Budapest. Olvashatlan aláirásu levelekre, mint a névtelenekre nem szoktunk felelni. Ez esetben azonban megnyugtatjuk, hogy csak nyomdai elnézés. A szedőnek kényelmesebb volt a magyar szó, mint a másik, melyet nem tudott kibetüzni. Az utolsó pillanatokban meg nem állhatunk a gépnél. A legelemibb dolog az. Kár elsütni érte a nagy ágyút. Mi 25 év alatt a fogalmak és szavakra kiváló gondot fordítottunk ám. ÉszrevetteMa azonban a cirádákon rágódnak. És hunyunk szemet annak bátor konsta- tálásától pl. hogy kik voltak okai a közelebbi főrendiházi — győzelemnek ? — S. I>. Nem tudjuk. — Fiatal lró. Bizal­mát köszönjük. De arra a kétes dicsérgetésre, ne sokat adjon. Jusson eszébe mindig ez a kis idilli kép. A csalo­gány gyönyörűen dalol. Csattog. Szinte bétellik hangjától a levegő. A macska hallgatja. Szeme villog. És dicséri, ma­gasztalja : Be gyönyörűen énekelsz. így talán senki e liget­ben. De ravasz dorombolása elárulja, hogy magában igy gondolkodik, igy vágyódik : »Be’ szeretnélek megenni.« Az okos kis csalogány neszét is veszi a ravasz szándéknak. És el száll csendesen más vidékre, más tájra — dalolni. Tes­sék e sorokon gondolkodni. Belesz. Végtelen jól esik kegyes megemlékezése. A példányt tessék odaadni egy jóravaló gazdának. Sok, nagyon sok rengeteg üdvözletét kaptunk újévre. Lehetetlen külön megköszönni. A jó Isten áldását, oltalmát, vigaszát, erősítését esdekeljük egyenként és összevéve a rólunk megemlékezőkről. Öreg asszony. A hit. Az olyan tépelődés — vén sirásó. Az önmaga sírját szereti legkésőbb megásni. — Jó vigasztalás. Siratta a májszter fiatal feleségét nagyon. Mikoron pedig béhantolták, egy általán nem tudott magán uralkodni. Megszánta őt szerfölött Borcsa a hires nyelvű bába asszony, hozzá lép és imigyen vigasztalja. — Sose busnljon májszter uram, lássa én már három uramat temettem el, mégis itt vagyok s ha úgy akarja, még felesége is lehetek. ________________ X. legjobb minőségű háztartási és gazdasági olkkek, hamisítatlan Jó Italok a legkedvezőbb árakon a fogyasztási szövetkezetek utján szerezhetők meg. A melyik faluban fogyasztási szövetkezetét akarnak létesíteni, a mozgalom kezde­ményezői forduljanak utbaigazitásért a „HANGYA“, a Magyar Gazdaszövetség Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezetéhez, ===== BUDAPEST. ..........."-■■■■ - ■ Kö telékéhez ma már több mint 600 fogyasztási szövetkezet tartozik, a melyek mind jó eredpyénynyel működnek MORVÁI JÁNOS KÖNYVNYOMDÁJA, SZ ATM ÁRON. Gvermekszái. Anya : (kis leányához, í ki bekente arcát meggyel.): Nézd csak meg magadat kis leányom a tükörben, milyen csúnya vagy. Kis leány : (a tükörbe nézve, felkiált): — Mama, olyan vagyok most, mint Juci néni, mikor pirositóval befesti arcát!

Next

/
Thumbnails
Contents