Magyar Földmivelö, 1911 (14. évfolyam, 1-43. szám)

1911-02-19 / 7. szám

MAGYAR FÖLDMIVELO

7

SU BKI U JSAO? El 8

— A király itthon. A király ős Budavárában, itthon, hű magyarjai közt van. A magyar nép nem csak alattvalói tisztelettel, de lovagias kegyelettel, bámulattal néz az ősz uralkodóra, ki e korban, e nehéz időben is kötelességét, uralkodói hivatását tekinti elsősorban. Királyunk itthon való tartózkodása alatt többször volt kihallgatás. Valamint fényes udvari bál zajlik a gyönyörű királyi palotákan.

— Hát a politika? A bank általános vitáját befejezték. Ez a vita is megmutatta, hogy úgy a törvény- hozás, mint maga a magyar társadalom nagy hive a szenzációknak, azok felidézésének és színen való tartásának. Pedig az idő pénz, a mibe ez a szenzáció kerül. A vita magva, veleje pedig úgyszólván mellék eseménnyé, epizódokká törpült. Ezt nem politikai szempontból jegyezzük meg, de nemzeti érdekekből. Nem a politika bírálata ez, de a végzett munkának bírálata, melyhez minden társadalmi lapnak joga van. Éppen úgy, mint joga van egyes tisztviselők, nemzet munkásainak méltatására. Most aztán megindulnak a zárszók. Huszonnyolc határozati javaslat fekszik a Ház előtt. Mikor lesz ennek és egyáltalán a részletes vitának vége ? Ki mondhatja azt meg ‘!

— Az ököritói népszámlálás. A listában a

hol a falvak fel vannak sorolva, ott áll egy falu neve. Virágzó, szép magyar falu Szinmagyar, jómódú a lakossága.

A holt Szamos medréből termőföldeket hasítottak ki maguknak, hogy követve a biblia szavait: megsokasodtak. Falu volt, amelyet kiállításba kellet volna küldeni: milyen a magyar falu. Most megszámlálták a népét. A szürke rubrikákban ott áll: 1900-ban a falu lakossága 1827 volt. 1910-ben 1895 a lélekszám. Ha egy évvel ezelőtt megolvasták volna: jóval felül lelt volna a kétezren. Akik hiányoznak, azok ott feküsznek a temetőben, sok kicsi és egy nagy halom alatt, a halmon szép emlékoszlop s az emlékoszlopon és fej fákon háromszáznyolvan név, a kiket a húsvéti bál égetett meg- A szürke statisztikai számcsoportból lángvörősen hiányzik a háromszáznyolcvan szép magyar paraszt.

— Jégbe fagyva. Bényről írják: Még a múlt hónap közepén történt, hogy Csókás Lőrinc bényi gazda két lovas kocsijával eltűnt. Mindenki azt hitte, hogy a szerencsétlen ember kóbor cigányok áldozata lett. Most aztán kiderült, hogy mi történt Csókással. Késő este, sötétben hazafelé hajtott Zalabáról, de letért az útról s az úgynevezett Tarna-vizmosás árkába zuhant a kocsival s lovastól a jég alá került. Nem látszott ki a vízből csak a kocsi kassának a teteje. Most akadt rá véletlenül egy fűzvesszőt szedő ember. Az egész község neki fogott a keresésnek s meg is találtak a szerencsétlen embert lovastul a jégbe fagyva.

— Elfogott kivándorlók. Sátoraljaújhelyről ’

Írják : Szedrecske községben a csendőrség elfogott hat nagy- mihályi kivándorlót, akik útlevél nélkül akartak Amerikába menni. Vezetőjük elmenekült. A bajba jutott emberek bevallották, hogy Kranyák Mihály morvái zugügynök csábította őket a kivándorlásra.

— Városaink népessége. Az uj népszámlálás

már itt-ott kiderítette a lakosság számát. A fővárosi összeírás számadatait a jövó héten teszik közzé. A próbaszámlálás szerint, mely nem végleges, 840.000 lakosa lenne a magyar fővárosnak. Százezer lakosa két magyar fővárosunknak lesz : Szegednek és Debreczennek. Pécsnek 50.769, Székesfehérvárnak 35.497, Békéscsabának 37.547, Temesvárnak 72.000, Kolozsvárnak 60.000, Nyíregyházának 38.342, Nyitrának 46 660, Ceglédnek 34.005, Nagyszombatnak 14.495, Gyulának 24.140 lakosa van az uj népszámlálás szerint.

— Halálos ugrás a vonatról. Alig múlt egy hete, hogy báró Jósika Gyula kassai káplán életét vesztette mert leugrott a robogó vonatról s most ismét hasonló szerencsétlenségről érkezik hir. Mint Pécsről jelentik, Tóth József polgári iskolai tanuló tegnapelőtt Helyesfáról, ahol szüleinél tartózkodott, Pécsre jött, hogy részt vegyen egyik tanára temetésén. Mikor este visszautazott szüleihez, szórakozottságában nem vette észre hogy a vonat már elhaladt Helyesfa előtt. Mivel mindenáron haza akart menni, leugrott a robogó vonatról, mely halálra gázolta. Holttestét másnap reggel találták meg a pályaőrök.

— Mayländer Mihály képviselő meghalt.

Fiume város érdemes képviselőjét negyvennyolc éves korában váratlanul kiszólitotta az élők sorából a halál. A képviselőházban érte utói a reá leskelődő halál. Hirtelen összerogyott és néhány pillanat múlva már halott volt. Szívbaja ölte meg, amely már hosszabb idő óta zavarta egészségét. Érdemes ember, jó magyar, olasz származású ember volt.

— Megfagyott a buvárharangban Megrendítő szerencsétlenség történt a Weisz Manfréd-féle csepeli tölténygyárban. A nagy hideg következtében befagyott a gyárnak a Dunába nyíló vizszivó szelepe. Ezt akarta kijavítani Hevesi Dezső, a kútfúrási vállalat búvárja és leereszkedett a Dunába. Félórai várakozás után a vállalat többi emberei, szócső igénybevételével akartak Hevesivel érintkezésbe lépni, azonban választ nem kaptak. Azt gondolták, hogy Hevesi még mindig a szívó javításával van elfoglalva s ezért a buvárharangot továbbra is lenn hagyták Délután a vállalat emberei rosszat sejtve, felszínre hozták a harangot, amelyben Hevesit megfagyva találták.

— Mennyibe kerül a népszámlálás. Most, hogy túlestünk rajta — nem lesz érdektelen megtudni, hogy mennyibe kerül ez a mulatság. A belügyminiszter az idén 2 millió koronát tizet ki az állam kasszájából, de valószínűleg lesz még annak egy kis föle is. A városok, községek összesen szintén 2 milliót kötelesek fizetni saját kasszájukból és igy circa 4 és fél millió koronába kerül a népszámlálás.

— Szerencsétlenség az esküvőn. Nyitráról Írják: Csömör István gerencséri parasztlegény tartotta esküvőjét Szombati Petronellával. Amikor az esküvő után a násznép kocsijain elérte a nyifrai határt, a vőfélyek elsütötték pisztolyaikat. A golyó a vőlegényt találta, aki élet- veszélyesen megsebesüli.

— Emlékmű Mohács mezején. Másfél évtizeddel ezelőtt, a millenium esztendejében országos mozgalmat indított Mohács város a mohácsi vérmezőn elesett hősök emlékének megörökítésére. Akkor nem sikerült ösz- szegyüjteni e kegyeletes terv megvalósítására szükséges anyagi eszközöket. Másfél évtizedes várakozás után az emlékmű bizottság most elérkezettnek látta az időt arra, hogy újra lelkes felhívással forduljon a magyar közönséghez.

— Két napi elzárás állatkínzásért. A debreceni talyigás országszerte hires a durvaságáról, melyet különösen a jószágjával éreztet. A szegény párát üti, veri, kínozza. Nemcsak az ostorral, hanem sokszor a lőcs boldogabb végével is veri a szegény állatot. Ha a jobb érzésű emberek rászólnak az állatkínzóra, még neki áll fölebb :

— Mir nem lett püspök! — mondja és tovább üti-veri az állatot.

Az uj főkapitány, aki a budapesti államrendőrségtől jött Debrecenbe, u j rendet teremtett e téren is: kiadtr a rendeletet, hogy minden állatkinzási esetet bejelentsenek, A legelső eset vádlottja vagyonos, úgynevezett »muskotály« cívis volt. Az volt a vád ellene, hogy egy eladásra szánt borját a kocsi saraglyához kötötte és úgy vonszolta végig az utcán, hogy majd megfult. A rendőrség a jómódú cívist példaadásképen két napi elzárásra és 50 korona birságra büntette és a városi tanács is helyben hagyta. Az esetnek hire ment és nem kis megrökönyödést okozott a talyigások közt, akik elkeseredetten tárgyalják a szigorú Ítéletet.

— Mán a jószágával se teheti azt az ember, amit akar — mondják. — Ki kell menni mán nekünk Amerikába, ’gye ki a feki’.

Ami a fenyegetést illeti, azt ugyan nem fogják beváltani, de a példaadásnak meglesz a haszna, hogy még a debreceni talyigás is emberségesebb lesz a jószágához.

A kubai talaj káposzta növényre oly kedvező, hogy egy-egy fej 20 fontra megnő.