Magyar Földmivelö, 1911 (14. évfolyam, 1-43. szám)

1911-02-19 / 7. szám

MAGYAR FÖLDMIVELO 7 SU BKI U JSAO? El 8 — A király itthon. A király ős Budavárában, itthon, hű magyarjai közt van. A magyar nép nem csak alattvalói tisztelettel, de lovagias kegyelettel, bámulattal néz az ősz uralkodóra, ki e korban, e nehéz időben is kötelességét, uralkodói hivatását tekinti elsősorban. Királyunk itthon való tartózko­dása alatt többször volt kihallgatás. Valamint fényes udvari bál zajlik a gyönyörű királyi palotákan. — Hát a politika? A bank általános vitáját befejezték. Ez a vita is megmutatta, hogy úgy a törvény- hozás, mint maga a magyar társadalom nagy hive a szen­zációknak, azok felidézésének és színen való tartásának. Pedig az idő pénz, a mibe ez a szenzáció kerül. A vita magva, veleje pedig úgyszólván mellék eseménnyé, epizó­dokká törpült. Ezt nem politikai szempontból jegyezzük meg, de nemzeti érdekekből. Nem a politika bírálata ez, de a végzett munkának bírálata, melyhez minden társadalmi lapnak joga van. Éppen úgy, mint joga van egyes tisztvi­selők, nemzet munkásainak méltatására. Most aztán meg­indulnak a zárszók. Huszonnyolc határozati javaslat fekszik a Ház előtt. Mikor lesz ennek és egyáltalán a részletes vi­tának vége ? Ki mondhatja azt meg ‘! — Az ököritói népszámlálás. A listában a hol a falvak fel vannak sorolva, ott áll egy falu neve. Vi­rágzó, szép magyar falu Szinmagyar, jómódú a lakossága. A holt Szamos medréből termőföldeket hasítottak ki ma­guknak, hogy követve a biblia szavait: megsokasodtak. Falu volt, amelyet kiállításba kellet volna küldeni: milyen a magyar falu. Most megszámlálták a népét. A szürke rubri­kákban ott áll: 1900-ban a falu lakossága 1827 volt. 1910-ben 1895 a lélekszám. Ha egy évvel ezelőtt megolvasták volna: jóval felül lelt volna a kétezren. Akik hiányoznak, azok ott feküsznek a temetőben, sok kicsi és egy nagy halom alatt, a halmon szép emlékoszlop s az emlékoszlopon és fej fákon háromszáznyolvan név, a kiket a húsvéti bál égetett meg- A szürke statisztikai számcsoportból lángvörősen hiányzik a háromszáznyolcvan szép magyar paraszt. — Jégbe fagyva. Bényről írják: Még a múlt hónap közepén történt, hogy Csókás Lőrinc bényi gazda két lovas kocsijával eltűnt. Mindenki azt hitte, hogy a sze­rencsétlen ember kóbor cigányok áldozata lett. Most aztán kiderült, hogy mi történt Csókással. Késő este, sötétben haza­felé hajtott Zalabáról, de letért az útról s az úgynevezett Tarna-vizmosás árkába zuhant a kocsival s lovastól a jég alá került. Nem látszott ki a vízből csak a kocsi kassának a teteje. Most akadt rá véletlenül egy fűzvesszőt szedő ember. Az egész község neki fogott a keresésnek s meg is találtak a szerencsétlen embert lovastul a jégbe fagyva. — Elfogott kivándorlók. Sátoraljaújhelyről ’ Írják : Szedrecske községben a csendőrség elfogott hat nagy- mihályi kivándorlót, akik útlevél nélkül akartak Amerikába menni. Vezetőjük elmenekült. A bajba jutott emberek be­vallották, hogy Kranyák Mihály morvái zugügynök csábí­totta őket a kivándorlásra. — Városaink népessége. Az uj népszámlálás már itt-ott kiderítette a lakosság számát. A fővárosi össze­írás számadatait a jövó héten teszik közzé. A próbaszámlálás szerint, mely nem végleges, 840.000 lakosa lenne a magyar fővárosnak. Százezer lakosa két magyar fővárosunknak lesz : Szegednek és Debreczennek. Pécsnek 50.769, Székesfehér­várnak 35.497, Békéscsabának 37.547, Temesvárnak 72.000, Kolozsvárnak 60.000, Nyíregyházának 38.342, Nyitrának 46 660, Ceglédnek 34.005, Nagyszombatnak 14.495, Gyulának 24.140 lakosa van az uj népszámlálás szerint. — Halálos ugrás a vonatról. Alig múlt egy hete, hogy báró Jósika Gyula kassai káplán életét vesztette mert leugrott a robogó vonatról s most ismét hasonló sze­rencsétlenségről érkezik hir. Mint Pécsről jelentik, Tóth József polgári iskolai tanuló tegnapelőtt Helyesfáról, ahol szüleinél tartózkodott, Pécsre jött, hogy részt vegyen egyik tanára temetésén. Mikor este visszautazott szüleihez, szóra­kozottságában nem vette észre hogy a vonat már elhaladt Helyesfa előtt. Mivel mindenáron haza akart menni, leug­rott a robogó vonatról, mely halálra gázolta. Holttestét másnap reggel találták meg a pályaőrök. — Mayländer Mihály képviselő meghalt. Fiume város érdemes képviselőjét negyvennyolc éves ko­rában váratlanul kiszólitotta az élők sorából a halál. A képviselőházban érte utói a reá leskelődő halál. Hirtelen összerogyott és néhány pillanat múlva már halott volt. Szív­baja ölte meg, amely már hosszabb idő óta zavarta egész­ségét. Érdemes ember, jó magyar, olasz származású ember volt. — Megfagyott a buvárharangban Meg­rendítő szerencsétlenség történt a Weisz Manfréd-féle cse­peli tölténygyárban. A nagy hideg következtében befagyott a gyárnak a Dunába nyíló vizszivó szelepe. Ezt akarta ki­javítani Hevesi Dezső, a kútfúrási vállalat búvárja és le­ereszkedett a Dunába. Félórai várakozás után a vállalat többi emberei, szócső igénybevételével akartak Hevesivel érintkezésbe lépni, azonban választ nem kaptak. Azt gon­dolták, hogy Hevesi még mindig a szívó javításával van elfoglalva s ezért a buvárharangot továbbra is lenn hagyták Délután a vállalat emberei rosszat sejtve, felszínre hozták a harangot, amelyben Hevesit megfagyva találták. — Mennyibe kerül a népszámlálás. Most, hogy túlestünk rajta — nem lesz érdektelen megtudni, hogy mennyibe kerül ez a mulatság. A belügyminiszter az idén 2 millió koronát tizet ki az állam kasszájából, de valószínű­leg lesz még annak egy kis föle is. A városok, községek összesen szintén 2 milliót kötelesek fizetni saját kasszájuk­ból és igy circa 4 és fél millió koronába kerül a népszám­lálás. — Szerencsétlenség az esküvőn. Nyitráról Írják: Csömör István gerencséri parasztlegény tartotta es­küvőjét Szombati Petronellával. Amikor az esküvő után a násznép kocsijain elérte a nyifrai határt, a vőfélyek el­sütötték pisztolyaikat. A golyó a vőlegényt találta, aki élet- veszélyesen megsebesüli. — Emlékmű Mohács mezején. Másfél év­tizeddel ezelőtt, a millenium esztendejében országos moz­galmat indított Mohács város a mohácsi vérmezőn elesett hősök emlékének megörökítésére. Akkor nem sikerült ösz- szegyüjteni e kegyeletes terv megvalósítására szükséges anyagi eszközöket. Másfél évtizedes várakozás után az em­lékmű bizottság most elérkezettnek látta az időt arra, hogy újra lelkes felhívással forduljon a magyar közönséghez. — Két napi elzárás állatkínzásért. A deb­receni talyigás országszerte hires a durvaságáról, melyet különösen a jószágjával éreztet. A szegény párát üti, veri, kínozza. Nemcsak az ostorral, hanem sokszor a lőcs boldo­gabb végével is veri a szegény állatot. Ha a jobb érzésű emberek rászólnak az állatkínzóra, még neki áll fölebb : — Mir nem lett püspök! — mondja és tovább üti-veri az állatot. Az uj főkapitány, aki a budapesti államrendőrségtől jött Debrecenbe, u j rendet teremtett e téren is: kiadtr a rendeletet, hogy minden állatkinzási esetet bejelentsenek, A legelső eset vádlottja vagyonos, úgynevezett »muskotály« cívis volt. Az volt a vád ellene, hogy egy eladásra szánt borját a kocsi saraglyához kötötte és úgy vonszolta végig az utcán, hogy majd megfult. A rendőrség a jómódú cívist példaadásképen két napi elzárásra és 50 korona birságra büntette és a városi tanács is helyben hagyta. Az esetnek hire ment és nem kis megrökönyödést okozott a talyigások közt, akik elkeseredetten tárgyalják a szigorú Ítéletet. — Mán a jószágával se teheti azt az ember, amit akar — mondják. — Ki kell menni mán nekünk Amerikába, ’gye ki a feki’. Ami a fenyegetést illeti, azt ugyan nem fogják bevál­tani, de a példaadásnak meglesz a haszna, hogy még a debreceni talyigás is emberségesebb lesz a jószágához. A kubai talaj káposzta növényre oly kedvező, hogy egy-egy fej 20 fontra megnő.

Next

/
Thumbnails
Contents