Magyar Földmivelö, 1911 (14. évfolyam, 1-43. szám)
1911-10-22 / 42-43. szám
16 MAGYAR FÖLDMIVELŐ szemében megcsillanó boldogságos könyeit. Csak rajta feledi hálás tekintetét a férje átszellemült arcán. És érzi azt a nagy, azt a kimondhatlan mélységes érzést, mely bent ... a lélek legeslegbensejében hullámozva — zsongva mondja: Te, egyedül — és örökre! A vendégek tapsviharban törnek ki. Csak Fáni szaladt férjéhez és áspis módjára súgta fülébe: — Mit nézel mindig arra az asszonyra. Te hűtlen majom. Csak gyere haza! A férje szinte összerázkódik a lehetetlen nagy kendőnek begömbölyödésében. Fánika nyomban ott hag)rja a hűtlent. De mig helyére megy, az esti homályban pompás alkalmat nyer, hogy ama fiatal embernek kezét melegen, forrón, érezhetőleg megszoríthassa . . . ... A kert egyik nagy terebélyes fája alatt kevéssel e jelenet után Náncsi mama, meg Fáni ül. Félrevonultak. Bizalmas beszélgetésbe merültek. Fámnak agyoncsókolt kezei ugyancsak hadonáznak. Amiből következtetni lehet, hogy beszédük tárgya nem valami család ügy. Vagy éppen közönséges dolog. A fiskális játékközben vette is észre, hogy ott ... szapulnak, főznek. Lelkében tisztába is jött a beszéd tárgyával. És a gondolkodó fejnek biztonságával várta következményeit is . . . Az öreg atyusról ime egyetlen szót sem szülöttünk egész vacsora alatt. Mit is mondjunk arról a csendes boldogságról, amelynek nincs sok szava, de annál több érzése. Ő e pillanatban Iluska mellett ül. Milyen boldog! Milyen büszke. Milyen ifjú. Pedig már éjfél fele jár az idő. A vendégek megelégedetten, boldogan távoznaK. Deli ur a lehetetlen nagy kendőben úgy tele találta szívni magát, mint a spongya. Alig tudják kibontogatni. És ezután is, veszi észre Fáni felesége, hogy az ő rendkívüli kényes gyomra és érzékeny férje — — alig bir a lábán állani. Fáni őnagysága csudálatosán visszafojtotta indulatát. De nem engedte, hogy férje-ura csókjaival illesse. Azt sem, hogy kocsit rendeljen — a házigazda. Minek is? Ott termett a fiatal ember. Egyik karját Fáni őnagyságának nyújtotta. A másikkal a lehetetlen nagy kendős férjet kapcsolta magához ... így indultak . .. haza. Hogy otthon mi történt.. . arról ne essék szó. Annyi kímélettel, gyöngédséggel tartozunk — egy család szentélyének. A foglalkozás. — Egyik szegedi lapban olvassuk : A felsöváros egy takaros uj házának a kapuján hetek óta cédula hirdeti, hogy a ház eladó. Ma egy előkelő állami tisztviselő járt benne vevő szándékkal. Körülnézte a házat annak rendje-módja szerint és mikor távozni akart, megkérdezte a házgondnokot, aki addig kalauzolta: — Kié ez a ház, barátom ? A házgondnok, tisztességtudó felsővárosi magyar, megemelte a sapkáját és úgy adta meg a választ. — Ezé, meg ezé az űré — mondta meg a gazda nevét. — Igen — jegyezte fel a nevét a tisztviselő — hát aztán mi a foglalkozása ennek az urnák ? — A foglalkozása ? Zsidó Pesten — adta meg a felvi- ágositást az értelmes magyar. Furfangos utas. Utas: Mennyiért visz engem a legközelebbi városba? Kocsis : 2 koronáért! Utas : Köszönöm! Csak azt akartam megtudni, menynyit spórolok meg, ha gyalog megyek. Pityunak igaza lehet. A szobában ül Adél ésVarjas ur. Pityu öcscse megszólal. — Tudod mit gondolok, Adél? — Mit? — Ha nem volnék itt ben, Varjas bácsi megcsókolna. Adél felkiált: — Óh, te szemtelen gyerek . . . Azonnal takarodsz ki innen! _____________________________ A SZERKESZTŐSE» ------ TELEFONJA. Ol vasóinknak. Tehát a legközelebbi szám csak 1912. év január 7.-én fog megjelenni. Ne reklamáljon senki ezért az 1911. év dec. 31-iki számért, mert most küldjük e kettős, gazdag tartalmú kettős számban. így volt ez évek óta és olvasóink jónak, helyesnek találták az ünnepi munkaszünetet és bó olvasni való, gazdag számot. — Kaszinó- társaság. Széchenyi ama mondását, (hogy Magyarország nem volt. hanem lesz) melyről Andrássy Gyula gróf a Képzőművészet jubiláris kiállításán azt mondotta: »nézetem szerint, talán tévesen okolta meg — sokan, sokszor és különfélekép magyarázzák. Például Andrássy most igy fogja fel : »0 (Sz.) azt mondta, hogy mert nem volt Magyarország, azért lesz. Hát ezt igy nem érthette Széchenyi. Nem is érthette. Hanem érthette emigyen: »Magyarország még nem is volt. . . t. i. arra, hogy a világon számot tegyen és szellemi hivatásának is eleget tegyen: csak most lesz. Mások szerint igy érthette: »Ha egyszer Magyarország nem lesz, bizony nem is volt. Elnyelik múltját, dicsőségét sirjába temetik. (Vörösmarty, ki a költészet terén Széchenyi lelkét hordozta, azt zengi, hogy ha jő a halál a nemzetre, úgy az nagyszerű lesz. Népek veszik körül és az embermilliók szemében gyász könyü ül.) A legjobb magyarázatát persze maga Széchenyi adhatná. Ő azonban nincs köztünk. Szelleme is csak egy-egy darab földön, egy-egy kisebb körben található fel. De műveiből, nagy lelkének álmaiból, vas kezének titáni munkájából egész biztosra vesszük, hogy úgy értette : a magyar megáldva sok-sok isteni adománnyal jóformán még nem is volt, mert egyik kezével a művelt nyugatot védte, másikkal önsebeit kötözte. De ha egyszer szelleme, ereje, keze szabad lesz, akkor már elért dicsőségén, végzett hivatásán felül valóban csak most lesz. /) morvái János könyvnyomdája, szatmáron.
