Magyar Földmivelö, 1911 (14. évfolyam, 1-43. szám)
1911-10-22 / 42-43. szám
6 MAGYAR FÖLDMIVELÖ Karácsonyi csillagok. Mi szeretnétek lenni ? — No gyermekek, ('kérdi a nagyapó egy gyermekkel jól megáldott családban igy karácsony előtt) mi szeretnétek az ünnep alatt lenni ? — Én pásztor — felelt egy tüzes szemű fiúcska, — hogy szépen furulyázhatnék a kis Jézuskának. — Én meg király — mondotta a másik fiú, hogy sok aranyat vihetnék a kis Jézusnak. — És te — szólott a jóságos tekintetű kisleányhoz. — Én P Én nagyapó. Bizony én szeretném, ha már nagy lehetnék! — Miért, kérdezi az öreg meglepetve. — Mert akkor, mert akkor és könybelábad a szép kék szeme a kis leánykának, akkor minden szegénynek kalácsot sütnek * Nem szégyeled magad ! Az iskolás gyerekek karácsony után az iskolában dicsekszenek, hogy — Nekem ruhát hozott a Jézuska. — Nekem sipkát! — Nekem csizmát és igy tovább. — Menjetek már szólott ravaszon egy felnyurgult kamasz. ’Iszen azt nem a kis Jézuska hozza. Apátok veszi a — vásáron meg a botba! — Nem szégyenled magad ilyet mondani, szólott egy kis ártatlan fiúcska. ’Iszen ’des apám, meg anyám is ágyban fekvő nagy betegek voltak. Sirlak is, hogy fillérük, nincs a háznál. Egyszer csak egy kedves nénike kocsija állott meg a házunk előtt- Bejött, megsimogatott és felruházott. 0 mondotta, hogy a Jézuska küldötte. Óh az emberek nem is ismernek minket, hát hogy küldhették volna ! Egy birójelölt programmja. A napokban biróválasztás volt Acsád községben, amikor a bírói tisztségre Tóth József nevű ottani gazdálkodó ember is pályázott. De másat választottak meg. Tóth József megbukott. Pedig Tóth uram igen jó munkatervet nyújtott be a főszolgabírónál s még sem választották meg. Többek közt Ígérte beadványában, hogy 1. urnák és szegénynek az igazságot szeplőtelenül kiszolgáltatom; nem született olyan egyén, aki megtudna vesztegetni, 2. a községben a csendet és a határban a a tilalmat akarom fentartani, 3. a perlekedőket kibékítem, hogy ne menjenek a fiskálishoz. Szép programm ! De azért még sem csodáljuk, hogy kibukott. Hogy is kellene a magyarnak olyan biró, aki ki akarja békiteni a viaskodó feleket, mikor a magyar olyan, hogy a jussát csak azért sem hagyja! Minek neki az ilyen biró, mikor ö pörlekedni akar? Ha az egész vagyona rámegy — nem baj, ő pöröl és jussából nem enged. Tanulhatunk jó Tóth József uram esetéből is. Gyí te! Előkelő finánchivatalnokot vitt a székely. Hegyek kö- \ erdők sűrűjében vezetett az ut. A hátul ülő ur reme- kissé s halkan kérdi a székelytől: — Hallod te góbé, nincsenek-e itt zsiványok ? Nincsenek biz itt nagyságos uram, ha; csak most T.ek egyet. — Gyi te ! 1 nem Karácsonyi szokások. Ahány ház — annyi szokás, tartja a példaszó. A karácsonyi ünnepeket is különféle népeknél, országokban különféle módon, illetőleg szokások szerint tartják meg. Egyben édesmindnyájan megegyeznek, hogy találékonyak a született isteni /csecsemő iránt való hódoló szeretetben és ragaszkodásban. Hazánkról nem szólunk. Hiszen mindnyájan tudjuk, ismerjük népünk karácsonyi életét. Németországban, sőt a tengereken is karácsonyfát szeretnek állítani. A végtelen tengeren hajózó legénység is igyekszik karácsony estéjére már jó előre gondoskodni egy-egy karácsonfáról. Ott rejtegeti a hajó félreeső zugában és mikor eljő a szent este, feltűzi az árbocra és gyertyákkal rakja meg. A nagy, sötét éjszakában, a mérhetetlen tengeren megható látvány lehet az ilyen karácsonyfa. Franciaországban (Bretagne) a nép hosszú póznákra fáklyákat erősít. Ezeket a póznás fáklyákat aztán a karácsonyest megérkeztével meggyujtják és kezükbe ragadják a férfiak, asszonyok, legények, leányok, gyermekek és csapatonként rohannak a hóval borított mezőkre, térségekre. Jelezni akarják ezekkel az égő fáklyákkal azt a csillagot, mely a kis Jézus születésekor Bethlehem felett ragyogott. Angolországban a szent estén a nép borostyánbokrokat helyez el a szobákban és e bokrok mögé a leányok elbújnak. A legények kizavarják aztán őket onnan s ha egy legény elfog egy leányt, azt hiszik, hogy az feleségévé leszen a jövő karácsonyig. Az a leány, kit igy meg nem fognak, pártában marad. Ez a hiedelem. A jobb módúak szallaggal díszített ajándékot küldenek egymásnak. Spanyolországban férfi és nő énekesek ablakról ablakra járnak és gitár pengetés mellett karácsonyi énekeket zengedeznek. Oroszországban a családok karácsony estéjén tartják az eljegyzési ünnepségeket. A legtágasabb szobában karácsonyfát állítanak és gyertyákat gyújtanak. Az asztalt süteményekkel és pálinkával rakják meg. Mikor a gyertyácskák kigyulnak az aiyák beveszik eladó leányukat. Ekkor a legények serege tódul be, kiknek aztán felkeli ismerniük kedvesüket. Ha felismerik — mi legtöbbször sikerül — a leányokról leveszik a fátyolt. Erre megtörténik az eljegyzés. A szibériai foglyok is megünneplik a karácsonyt. Már t. i. úgy, mint egy szerencsétlen fogoly ünnepelhet. A norvégiai földmivesember egy oszlopot állít fel az udvarán. Az oszlop tetejére egy csomó rozsét erősítenek, arra pedig búzával telt csuprocskákat kötnek, hogy a madarak meglepjék. Ez helyettesíti a karácsonyfát. A lakosok kivilágítják az ablakokat. Az asztalok telve vannak karácsonyi ajándékokkal és ezek közt sok gyertya ég. Mekszikóban nagyon dívik az ajándékok osztogatása. Itt is fényesen kivilágítják a házakat, ablakokat. Már a mondó vagyok ezek után, hogy bizony a magyarnép karácsonyának nincs párja e kerek világon? Csak el ne felednők és meg ne csufolnók őseink szép szokásait.
