Magyar Földmivelö, 1911 (14. évfolyam, 1-43. szám)
1911-10-01 / 39. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 5 ■ OAZjDÁK viláqa. a A gazda műhelye. Egy kérdést intézünk földmives gazdáinkhoz. Mikor jobb a kenyér, ha azt az édes haza földjén megtermett rozsból készült száraz kenyeret vagy kukorica-kenyeret kell nap nap mellet ropogtatnunk? Az a déli-esteli ebédünk, fűszere a só kiegészítője a viz, aztán nem jár vele egyéb semmi: vagy pedig ha a jó, megszokott rozskenyér mellé egyik nap talán csurgatott szalonna, másik nap azonban már amolyanhus féle, a harmadik nap pedig valóságos sült liba vagy réce kerül ? Én azt mondom, emigy jobb a rozskenyér, amit az a felszántott föld terem. Ezt azonban ma a kisgazdának nehéz előteremteni. A gazdaember is csak úgy teremtheti meg magának ezt a jó módot, ha többre viszi, előtör és halad. Ha jövedelmét fokozza és ennek az is a szere, hogy ha helye van. Nagy szó amit kimondtam, Érzem jól. Azt mondja erre a legtöbb olvasónk, hogy a Szabó sógort verjem e ki a kovácsműhelyből, vagy pedig Kapás komát kergessem el a gyalupad mellől? Egyiket se. Nem kell, sőt nem szabad a magyar embernek az iparos polgártársa kenyerét elvenni, de sőt ellenkezőleg segíteni kell a magyar kisiparoson. Úgy, ahogyan lehet. Mindig az ő készítményeit vigyük. Mást mondunk mi. A háztáján töméntelen sok ipari készítmény van, amit külső országokból kell megszereznünk. Veszem őket sorra. Első a szalmakalap. A taliános ember fonja fel a kalapnak valót. Ezzel keresi egész télen át házanépével a kenyeret. Kosarat — amit látunk magunk körül — idegen országból hozzák. Sőt többet mondok, kasza kapanyelet is más országbeli gyár készíti és hozza be mihozzánk. Idegen az a vászon, amiből a magyar gazda felesége csinálja az alsó ruhát. Sok-sok oly dolgot elő tudnék sorolni, amit könnyű szerrel meglehetne itthon csinálni — amely dolgok mind a házi ipar keretébe tartoznak, és — amaly dolgokért mi mind a külső országoknak adózunk drága pénzzel. Hát az a pénz nem maradhatna a mienk ? Ezeknek othon a háznál meglehetne csinálni. Magánál a termelőnél akinek terem a kalaphoz való szalma, kosárhoz való hajlós fűzfa vessző, len kender amiből szövik a vásznat, sőt fa is: akácfa, — kapa kaszanyélnek való — tölgy- és bükkfa, a miből a kocsiderék és tengley kikerül. Ki hát a termelő, a nyers anyag — amilyen a favessző, kender, szalma — termelő ? A gazda. Ennek kell azt mind megcsinálni. A gazdának ezeknek a dolgoknak az elkészítése tudományát meg kell tanulni. Ennek, pedig sokfelé adták az alkalmát. Az országban e télen át sok-sok helyen rendeznek téli tanfolyamokat, ahol bárkivel megtanittatják az itt elmondott dolgoknak a tudományát. Nem kell más hozzá, mint jóakarat. Ha valaki hirt hall, hogy itt és itt a szomszéd faluban házi ipari tanitás^készül, járjon el szorgalmasan rá. Pénzébe nem kerül, csak idejébe. Az pedig télen át sok is van a gazdaembernél. Egy-két hét alatt úgy kitanulja bárki az elmondott mesterségek titkát, hogy kész mester lesz belőle. Othon aztán nekilát a munkának, összeállhatnak egész falu dolgos emberei s a házi iparilag készült dolgokat eladják közösen. Van ennek ám mindnek jóára, főleg ha nagy mennyiségben képesek előállítani. Itt van a gazdaember műhelyének a titka. Fogadják meg kisgazdáink a jó tanácsot, látogassák szorgalmasan — természetesen aki teheti — az országszerte rendezett házi ipari tanításokat. Egy-két rövid hónap is meggyőzi őket arról, mily hasznot, hajtó az amit ott tanultak. Nehéz időket élünk, nem szabad elszalasztani egy alkalmat se, egy eszközt se amellyel jövedelmeinket szaporítani lehet. * Téli szántás. A száraz ősz s vele a fellépett száj és körömfájás sok helyen megakasztotta az őszi búza vetését és zab, árpa, répa s más tavasziak alá az őszi szántás elvégzését. Ezért sokan az enyhe decemberben szántottak. Jó volt-e ez ? A télen felszántott föld tavaszra nemcsak mind magába szívja a hólevet, de télen át kifagy, hamuvá érik s borona után vethetünk bele árpát, zabot. Nem uj dolgok ezek, hisz minden gazda tudja, hogy jó a földnek, ha »megderelődik« télen át és mégis sok helyen otthon kérődzik a marha, bent pipál a gazda s rozsdásodik az eke. Egy jó téli szántás minden holdon 50—70 kilóval emelheti a zab és árpa termését, fele erővel elvégezhetővé teszi a tavaszi vetés munkáját. Azért az enyhe téli napokban helyénvaló a szántás. Minél több az árok, annál több — a széna. Mibe halt meg? — Néni lelkem, mondja csak, mibe halt meg a kis fiú ? — Hát biz’ lelkem a kis piros ingbe. Tepertős pogácsa: 45 deka tepertőt nagyon apróra vágunk és liszttel cipóvá formáljuk. 60 deka liszt, 4 fillér áru élesztőt (melyet kevés liszt, tej és cukorral megkelesztettünk), 1 deci fehér bort, egy egész tojást, sót és kellő mennyiségű vizhozzáadásá- val, hogy jó sürü rétes tészta legyen, kidolgozzuk. Ha már nem ragad a deszkához és hólyagos kinyújtjuk s a közepébe a tepertőt tesszük, behajtjuk, kinyújtjuk s ezt vagy tízszer ismételjük, mig a tepertő mindenütt egyenlően szét van osztva. ♦ A penészes kenyér mint eleség. A penészes kenyér etetése káros hatással van háziállataink egészségére, pedig majdnem általános szokás az, hogy a penészes kenyeret a baromfi-eleség közé dobják. Ez a hiba gyakran érzékenyen bosszulja meg magát. A kenyér kitűnő tápszer ugyan minden háziállatnak mérsékelten adagolva, de a penészes kenyérnek gyakran méreghatása van és veszélyessé válik, amennyiben kólikát, felpuffadást, bélgyuladást Háziasszony.
