Magyar Földmivelö, 1911 (14. évfolyam, 1-43. szám)

1911-07-30 / 30. szám

MAGYAR FÖLDMIVELö 7 kisebb községekben élénk képet nyújtottak a tűzol­tóktól rendezett ünnepségek tarkaságai. Nem ismer­jük azonban a mozgalomnak, a jótékonyságra, ada­kozásra serkentett közönség áldozatkészségének mér­tékét. Annyit azonban megállapíthatunk, hogy az ünnepségek rendezése túlsókba kerülhettek. "Nem bírjuk fékezni a lukszusra és pazarlásra hajtó ter­mészetünket. Pedig itt inkább belső meggyőződéssel, mint külső hatásokkal kellene dolgozni. — A kolera veszedelme a fővárosban csök­kent, illetőleg talán csak elbújt. Megijedt az erélyes intézkedésektől. Ám, Budapest környékét veszedel­mes mértékben fenyegeti a járványos betegség. Új­pesten például egyre szaporodnak a kolera-esetek, Erzsébetfalváról szintén szállítottak kolerás betege­ket. A vidékről is, még mindig szállingóznak egyes gyanús esetek hírei. — Az első hó. Nagyszalontáról Írják szeptem­ber 20.-áról, hogy ott kora reggel a városban és a környé­ken lehullott az első hó. A havazás csak rövid ideig tartott és a leesett hó rögtön elolvadt. — Egy földesgazda szomorú halála. Szom­bathelyről Írják: Aszpán Ferenc földesgazda, a ki édes­anyjával már régi idő óta pörben áll és a kinek e miatt családjával együtt október elsején ki kellett volna költöz­ködnie a szülői házból, ma elkeseredésében felgyújtotta a perben álló házat és maga felfeküdt az égő padlásra, mert igy akarta magát elpusztítani. A közelben fekvő Erdődy- kastélyban vették észre legelőbb a tüzet és maga Erdődy Gyula gróf toborozta össze a tűzoltókat, a kik azután hozzá­fogtak a mentéshez. A tűzoltók az égő padláson megtalálták a gyújtogató öngyilkost, aki már súlyos égési sebeket szen­vedett. Gróf Erdődy Gyuláné és a vendégségben nála időző nagyváradi püspök, Széchenyi Miklós gróf voltak az elsők, a kik a szerencsétlennek segítségére siettek. A grófné ápolás alá vette a már összeégett embert, a püspök pedig a vallás szavaival vigasztalta a halállal küzködőt és meggyóntatta. Menten orvost hivattak a beteghez, de a szerencsétlent nem tudták már megmenteni. A püspök jelenlétében adta ki a lelkét. A tűz átcsapott a szomszéd házra is, de ott lokali­zálták és a továbbterjedését megakadályozták. — Damjanica leány-káplárja meghalt. Temesvárról jelentik: Nagy idők érdekes tanúja halt meg Temesváron Gillinger Anna 80 éves dohánygyári felügye­lőnő személyében. Gillinger Anna a szabadságharc idején férfi ruhában mint közhonvéd szolgált Damjanics tábor­nok ezredében. Gillinger Annát a harcmezőn tanúsított vitéz magatartásáért káplárnak léptették elő. Temetése a temesvári honvédegylet és nagy közönség részvétele mellet} ment végbe. — Tanítóból iparoasegéd. Hódmezővásár­helyről írják: Imre József ref. tanító több mint egy éve otthagyta a tanítói pályát s inasnak beállott egy bognár műhelyébe. Mestere most felszabadította s azóta Imre mint bognársegéd dolgozik. — Hadi káposzta. A pécsi piacnak nagy szenzációja volt; az eladásra váró miegymással megrakott szekerek sorában ugyanis állolt egy, amin nem cibil, hanem két katona várakozott, hogy vásárt csaphassanak. Káposztát árultak. A bevásárló fehérnép valósággal csudájára járt a szekérnek és egykettőre elkapkodták a káposztákat. Persze vásárlás közben sor került arra is, hogy hát mi jutott eszébe katonáéknak, hogy már káposztát is árulnak ? Mire kimagya- ráztatott, hogy a 69-es bakák kaszárnyájának udvarában jó kövér hadi káposzta termett és azt, nehogy kárba vesszen, eladják. A NAGY VILÁGBÓL. E! 0 E3 — A drágaság és a szövetkezetek. Nagy jelentőségű határozatot hozott a napokban a francia kor­mány. A minisztertanácson ugyanis a drágaság világszerte égető kérdésével foglalkozván, elhatározta, hogy jövőre megengedi a községeknek a szövetkezetek alakításában való részvételt. Különösen hús- s pékszövetkezetek alakítá­sáról lehet szó, amelyeknek révén a községek közvetlen befolyást szerezhetnek az élelmiszerek áralakulására. A »liberális« francia kormánynak ez az állásfoglalása erélye­sen megcáfolja azt a bizonyos körök részéről sokszor han­goztatott ráfogást, hogy a fogyasztási szövetkezetek szerve­zése osztály érdek munka, amely csak a túlzó agráriusok programmjába illik bele. — A tripoliszi kérdés igen komoly fordu­latra kezd vetni. Olaszország nem hátrál meg Törökország fenyegetése előtt, Tripoliszt minden áron birtokába akarja venni. És ezzel állást foglal Franciaország tuniszi birtoka mellett is Afrikában. A világlapok már is azt hirelik, hogy a háború elkerülhetlen. Olaszország már vissza nem vonul­hat. Török ország magára marad, de a heves vérü ifjú törökök ezzel nem sokat törődnek. Azt hiszik segedelmet kapnak a nagyhatalmaktól. Ez a segítség azonban alig ha fog bekövetkezni. Tehát vér nélkül alig fog ez a kérdés megoldódni. Ki tudja nem fog e Törökország veszede­lembe kerülni ? — Felrobbant francia hadihajó. Több száz ember halálát okozta az a szomorú, rémes dördülés, mely a múlt hét egyik hajnalán Toulon népét felverte. A francia hadihajóraj egy büszke óriásán tűz ütött ki. A puskaporos kamara felrobbant, a páncélos hajószörnyeteg darabokra szakadt, holttestek repültek a levegőbe. A tenger vizét mint­egy 500 tengerész katona vére festette pirosra. Nagy nemzeti szerencsétlensége ez a franciának újra. Mert csak nem rég a hadügyminiszter és fiatal tengerészek estek ál­dozatul egy tengeri szerencsétlenségnek. — A parazita. Amerikában Rooseveltben, lelketlen módon csalta meg Szabó Lajos, a Nask Hotel tulajdonosa számos magyar honfitársát. Szabó egyideig Roosevelt helység postamestere volt, de elbosátották. Ek­kor megvásárolta a Nask Hotelt a chromei rézmüvek köze­lében, ahol több száz magyar munkás dolgozik. Üzlete ki­tünően ment s a magyar munkások annyira bíztak benne, hogy megtakarított pénzüket is Szabónak adták megőrzés végett. Két héttel ezelőtt Szabó váratlanul eltűnt Roosevelt- ről. Mikor az eltűnés hire elterjedt, a magyarok között nagy izgatottság támadt. A megkárositattak közül Suhajda Lajos és Majos Mihály a békebirósághoz siettek és elfoga­tási parancsot kértek Szabó ellen. Hosszas kutatás után végre New-York egyik legelőkelőbb szállodájában megta­lálták a csalót, s a detektívek letartóztatták. A szivacshalászat Kréta szigetén. Európa legnagyobb részét szivacscsal Kréta sziget északi részéről árasztják el. Az ott található szivacs kitűnő minőségű, megszerzése azonban rendkívül fáradságos és veszedelmes dolog. Oly mélyen található csak, hogy annak felhozatalára csupán a legedzettebb búvárok válalkoznak. A búvár vizbeszállása a következőképpen történik: A már teljesen felöltözött búvár egy körülbelül 1 négyzet méternyi márványlappal a hajó szélére ül és erős lélekzésekkel megteliti tüdejét levegővel. Amidőn érzi a kellő pillanat elérkeztét a lapjával bedobja a márványlapot a vízbe és nyomban utána ugrik s az utat mintegy a már­ványlapot követve teszi meg a tenger fenekéig. Ott első sorban a márvány lapot keresi meg s arra, mint mankóra támaszkodva indul a közelében lévő szivacsok összegyűj­tésére. Egy, már előre lebocstott nagy hálóba szedi azo­kat, vagy pedig a nyakába kőtöt hálóját használja fel e célra. Ezalat a hajón a leggondosabban figyelik a köteleket, emely a búvárig levezet, nehogy egy pillanattal is tovább maradjon az a viz alatt, mert hiszen úgyis folyton életével játszik. Igen gyakran az emberevő cápák akadályozzák meg őket a szivacshalászatban és gyakran egész hadjáratot in­dítanak az úgyis ezer veszélylyel küzdő búvárok ellen. A szivacsot szárításuk után sulyszámra adják el és már Kréta szigetén, a főpiacán ez árucikknek, igen jól értik a módját, hogy miként lehet a könnyű szivacsot homokkal megteliteni, hogy dupla árért adhassák el.

Next

/
Thumbnails
Contents