Magyar Földmivelö, 1911 (14. évfolyam, 1-43. szám)
1911-06-11 / 23. szám
MAGYAR FÖLDMŰVELŐ 6 ISMEEETE1-TARA. ES KrS S3 Hogyan származik az eső? Nagy szorgalommal szerzett tudományos tapasztalataink azt bizonyítják, hogy a földnek a/3 része vízzel van elborítva s amint ezen víztömegre rávetődnek a nap sugarai, az folytonosan gőzölög. A fölszálló pára feljut a levegőbe. Ha ezen páráknak nagy a tömege, amellyel a levegő meg van terhelve s ha hidegebb vidékről zordonabb szél kerekedik, a levegő súlyosabb, tömörebb lesz s abban alig látható vizhólyagok keletkeznek. Ekkor a viz- párák könnyebbek a földhöz közeli levegőnél, de nehezebbek, mint a nagy magasságban levő levegőrétegek. Láttunk sokszor különféle alakú és szinü felhőket, amelyekben a rémületes villámok tömege lakozik. Nos, ezek a felhők nem egyebek, mint apró vizpárák, melyeket az erős szél hajtott egy csomóba. Amint a hidegebb vidékekről a felső légrétegben a szél zordonabb lesz, a melegebb földrészen folyton fölszálló vizpárákat végre annyira egy tömegbe veri, hogy a felső légkör a nehéz tömeget el nem bírja, hanem eső alakjában lezuhannak a földre. A nap tehát melegével a földről fölszivja, illetőleg párává gőzölteti a földnek vizrészeit, amiket a felső légkörben levő széljárások összetolnak. Az eső a földre esvén, millió és millió rétegeken keresztül nagy erővel fúródik a földbe, onnét a patakokba, aztán a folyamokba és a tengerekbe, sőt egy részük már útközben ismét a levegőbe jut a nap sugárzó melegének ereje által. M. A viharágyuk. Sokan abban a hiszemben vannak, hogy az ágyúzás hathatós orvosság a jégverés ellen. E téves hitben nemcsak a tudósvilág, de az állam is mind jobban megerősíti a gazdákat. Mert az állam (a Magyar állam is), nemcsak a maga nagyobb szőlőtelepein dörögteti viharüző (?) ágyúit s zúdítja a jó szomszédok fejére a rettegett veszedelmet, hanem már-már kötelezővé akarja tenni ez ágyuknak használatát. Sok földbirtokos — nem riadva vissza a terhes és kétes befektetéstől — hallgat a tudomány szavára s követi a gazdálkodó állam példáját a be nem vált s igy hátrafelé sült ágyuk használatára. W. Moore, a nagy amerikai meteorológus guny- nyal ostorozta e téves hitet, a tudós világ káros meggyőződését. De hiába. André, a lyoni Observatorium igazgatója, a francia akadémia egyik ülésén a tudomány biztos fegyverével, kézzelfogható bizonyítékkal és statisztikai adatokkal igazolja a hírhedt viharágyuk okozta nagy károkat. Az utolsó tiz évben a Rhone környékén a Département du Rhone-ban a viharágyuk működése óta a jégverés sokkal gyakoribb volt, mint akkor, amikor az emberek megadással tűrték a természetnek elháríthatatlan csapását. André nemcsak teljesen hasztalannak tartja a viharágyukat, de — a velük járó súlyos balesetek folytán — fölötte veszedelmesnek is. bí ősi ujsia? Gazda-gyűlések. A magyarországi gazdavilág, mint azt napról- napra olvashatjuk : időnként igyekszik hazánk gazdáit összegyűjteni, azaz gyűlésekre lelkesíteni és buzdítani. Nem hiába teszi ezt! Iszen régi közmondás, hogy több szem többet lát, többet tapasztal. S ha a tudomány, meg a sok elmélet az alpesek magaslatáig fog érni: tapasztalatra, közös megbeszélésre akkor is szükség lesz. Az elmélet gyakorlat nélkül mit sem ér. Sánta. Erőtlen. Elmúló. Persze, hogy a gyakorlat meg elmélet nélkül vak. Sokszor öntudatlan, gépies és nem belátó. Azért szükséges, hogy úgy az elmélet, tehát a tudomány emberei, mint a gyakorlati gazdák időnként összejöjjenek. Megbeszéljék a dolgokat, feltárják a föld, a növényzet és az időjárás titkait. A gyakorlati gazdák pedig számot adjanak róla, mit tapasztaltak az elméletek, a tudományos utasítások gyakorlati alkalmazása közben. Mi volt előnye? Mi akadályozta ? Hogy és mikép viselkedett itt-ott a talaj, az idő stb. De a gazdáknak nemcsak erről, ezekről kell tanácskozniok. Nehéz az ő soruk is. Az idő felleges szárnyai csapdosnak felettük is. Hát bizony érdekükben van, hogy megbeszéljék a közgazdaságban való helyzetüket. Irányt kapjanak és adjanak. Mert hibázni bizony emberi dolog. De hibázni különösen a gazdasági politikában — mérhetlen időkre szóló csapásokat von maga után. Hát a ki azt hirdeti fölényes könyelmüséggel, hogy a gazda-gyűlések csak amolyan nagyúri szeszélyek, meg afféle szereplési alkalmak: az vagy tudatlan vagy ellensége a gazdáknak, az egész gazdavilágnak. Nem csak a papnak kell ma tanulni — holtig. Elmúltak azok az idők. Ma a gazdaság is nemcsak pénzzel jár, de tapasztalatokkal, tanulással és szélesebb körű tudással. Lám a külföldi gazdák, a mikor csak tehetik útra Ítélnek. Vizsgálják, figyelik a maguk vidékeinek gazdaságát. És eljönnek külföldre. Hozzánk is. És szinte mered a szemük, ha valami életrevalók hasznost, eredetit fognak. A legegyszerűbb gazda, sőt földmives ember is tanulhat a gazdagyüléseken. Mert a vezető emberek gondoskodnak arról, hogy nekik való előadások és látni, tapasztalni valók is bőségesen legyenek ott a gazdagyüléseken. Legközelebb (jun. 21-én) lesz a Gazdaszövetség gyűlése Kecskeméten, mint azt már többször hirdettük. Aztán 27-én lesz a bodrogközi szövetkezetek gyűlése Sóstón. Aki csak teheti, siessen ezekre a gyűlésekre. Mester. — A király. A király ő felsége Gödöllőn való tartózkodása után a legjobb egészségnek örvend. A királyról terjesztett betegségi hírek — nem igazak. — Fenyeget — a kolera veszedelme. Komoly újság nem ijeszt. Nem rémit. Sőt éppen akkor van helyén a lélekébersége, mikor a közönség azt a lélekbátor- ságot veszíti. De komoly, megbízható újságnak kötelessége idejében figyelmeztetni a népet, hogy az elövigyázat, az úgynevezett prerencio, ami megelőzést, a bajnak megelőzését, védekezést jelent------megtörténhessék. Bizonyos, mint má r jeleztük Grácban kolera eset fordult elő. Hiába szépit- gették, a kolera esel bizonyos. Velencében pedig ma már mindenki tudja, hogy a kolerának számos áldozata van. Gráccal is, Velencével is igen sűrű az érintkezésünk. Közel vannak a magyar határhoz. Mondhatjuk tehát, hogy bizony
