Magyar Földmivelö, 1911 (14. évfolyam, 1-43. szám)
1911-05-28 / 21. szám
6 MAGYAR KOLDMIYK! Q BS KÖZEGÉSZSÉG. Bä K2S SSB EH A napszurásról. Jön a nyárnak rekkenő hősége, mely a gazdának meghozza a maga gyümölcsét, de azért ne feledjük el, hogy a sok kellemetlenséget sem kerülhetjük el, ami a nyári meleggel együtt jár. Ezeknek egyike a napszurás. A napszurás veszélyes, sőt halálos betegség. Nemcsak az emberre, hanem még az állatokra is. A napszurást a nap heve okozza, amely izgatja az agyvelőt és a forró levegő folytán megtámadja azt és vele az idegrendszert. A katonák menetelés közben, ha erősen vannak felpakkolódzva és a forró napon egyhuzamban masiroznak, nem egyszer kapnak napszurást. A mezei gazdaságban ugyancsak igy járhatunk. Miről ismerni fel a betegséget ? Forró nyári, tikkadt és fülledt levegőben az illető először azt veszi észre, hogy a torka ki száradt, az arca, füle, nyaka piros lesz és egész teste hevült. Főfájás szállja meg az embert, amely olyan nagy lehet, hogy az illető összeesik és eszméletét veszti. Máskor szívdobogást kap, erős izzadás közben lábai mintegy megrogynak és a lélegzete áll el. A napszurt ember, ha nem kap gyors segélyt, bizony meg is halhat. Mit kell tennünk ilyen szerencsétlenül járt embertársunkkal ? Első dolog, hogy ruháját kigomboljuk és mindenütt megoldjuk. Friss vízről gondoskodjunk, amellyel arcát, szive táját megfröcsköljük és ledörzsöljük. Ilyenkor a gyöngén lélegző ájult ember elkezd mélyebben lélegzeni. Majd ajkait, nyelvét, kiszáradt torkát nedvesítjük meg egy-egy korty hűvös itallal. A nap heve ellen úgy oltalmazzuk meg, ha rögvest árnyékot csinálunk lombból, zöld gályákból, de még ruhákból is. Azt ne felejtsük el, hogy legfontosabb a megakadt lélegzést rendbe hozni. Ezért mellkasát egyenletesen nyomkodjuk és a fejre és szívre jó hideg vízzel borogatást csináljunk. Ha az illető magához tér, adhatunk neki citromos vizet, savanyu ásványvizet, sőt, ha gyenge, egy kis erős fekete kávét. Pálinkát sokat ne itassunk, mert a szivet erősen izgathatja. Egy-két korty azonban nem árt. Jó mondások. Nagyobb lármát csap a patak a folyamnál A gazdát leginkább jószágáról lehet megítélni. Könnyű a kepe alatt kalászt szedni. Bugacon. Pőcze Máté : »Amondó vagyok Demeter komám, hogy huncut a világ!« Bunkó Demeter: »Osztég mér volna az *? Pöcze Máté: »Mert ke’ őt forint fejadót fizet, én meg háromszor annyit !< Bunkó Demeter: »Az csak igazság komám-uram, mert a ke’ feje háromszor akkora, mint az enyim!« mm síi újság? a a-- A király. A királynak gödöllői tartózkodása alatt, a héten nyugtalanító hirek keringtek az osztrák fővárosban — 5 felsége egészségéről. Erre az adott okot, mert Neuser orvostanárt Bécsböl a királyhoz hivatták. Pedig az orvos látogatása már előre meg volt állapítva. Tudott arról a magyar kormány is. Az orvosi látogatás azért történt, hogy megállapítsa a király egészséges voltát és résztvegyeu ő felsége nyári életrendjének megállapításában. A mi meg is történt. A király egészséges és jun. 2-áig Gödöllőn marad. Az orvos néhány órai tartózkodás után visszautazott Bécsbe, a hol talán éppen azért idegesek az emberek, mert a császár, mint magyar király — magyar levegőn — igen jól érzi magát. — A párizsi nagy szomorú eset — katasztrófa. A franciák fővárosából, Párizsból megrázó eset hire futott végig a világon. A Párizs melleit elterülő re- pülöversenytéren egy repülőgép lezuhant és holtra gázolta Franciaország hadügyminiszterét, súlyosan megsebesítette Monis miniszterelnököt és a bámuló közönség közül sokakat. A hadügyminisztert már eltemették. A többi sebesült (147) élet-halál közt fekszik a kórházakban. Franciaország gyászát, nemzeti csapását minden nemzet nagy részvéttel kiséri. Mi is, magyarok csatlakoztunk a részvét kifejezéséhez. De meg kell álianutik egy percre e szomorú eseménynél. Mert tanít, mert tanulságot hirdet. Először arra tanít, hogy az emberi észnél, még ha oly hatalmas és szédületes is, van valami hatalmasabb. Tehát nem végtelen. És másodszor, azt hirdeti, amit a hires francia szónok hirdetett egykor: hogy, »nagy csak egyedül — az Isten !« — Az időjárás. Az időjárás bizonj' nagy szélsőségeket, kiugrásokat mutat, akár az emberek esze járása. Május első negyedében kánikula perselte a földet, aztán a közepére bundába kellett bújnia az embereknek. Már t. i. azoknak, a kik még — zálogba nem csapták. (Sokan azt tartják ugyanis, hogy a bundáknak a zálogház a legjobb nyaralója.) Az időjárás különben nagy hirtelenséggel változott. Elsőben erős dér, aztán egyszerre erős fagy következett. Sőt az ország több helyén hó is eseti. A vete- ményekben az éjjeli fagy erősebb károkat okozott. Hirek érkeztek a fagyról: Szászsebesről, Dunaföldvárról, Ő-gyal- láról, Aknaszlatináról, Ungvárról, Eperjesről, Nagytapol- csányról, Sátoraljaújhelyről, Lőcséről, Szatmárról, Beregszászról, Nagyszőllősről és sok más vidékről. Szerencse, hogy nem a szőlőkben tett nagyobb pusztilásokat a fagy, bár itt-ott azok is szenvedtek. A hüvelyes vetemények több helyen elfagytak. Orbán bácsi bizony nem csatlakozott többi társaihoz. Már mint Pongrác, Szervác és Bonifácokhoz. — A képviselőházban a vallás és közoktatásügyi tárcát tárgyalják. Rengeteg szónoklat folyik, illetőleg folyt el, e tárca tárgyalásakor, mert ’iszen a valláshoz, meg a tanügyhöz minden emberfia ért. Legalább is úgy hiszik. De szükség is volt arra, hogy végre valahára tisztázzanak bizonyos kérdéseket, szálló híreket, melyek a nemzeti társadalom békéjére, nyugalmára nehezednek. Ebben elüljárt maga a vallás- és közoktatásügyi miniszter gr. Zichy János. Aki becsületes, nyílt programmot adott, kijelentvén, hogy ő pártokon felül tisztán a nemzet legnagyobb és legféltettebb kincsén — a keresztény világfelfogáson épülő és haladó kultúrán fog őrködni, építeni és fejleszteni. Holmi félgondolatokat, kiforratlan eszméket nem használhat kísérletekre, mikkel a nemzet életét és jellegét veszélyeztetné. Nagy érdeklődéssel hallgatták a képviselők Molnár János beszédet is, aki világosságot vitt az úgynevezett és sokat bolygatott kongregáció kérdésbe. Kimutatta, mily igazságtalanul támadják ezt a nemes egyesületet. Tisza István is nagybeszédet mondott. — Az ákácfa. Az ákácfa a nép fája. A szegény ember fája. Megterem, megveti gyökerét minden talajban, ahol csak egy csöpp életnedvet kap. És ha egyszer virágzik... oly bőségesen, oly csudásan hinti be koronáját, mint a téli hó, mint a jégvirág, mely egy gombostű fejnyit nem hagy üresen — az üvegtáblán. Az idén két héttel is
