Magyar Földmivelö, 1911 (14. évfolyam, 1-43. szám)
1911-05-21 / 20. szám
MAGYAR FŐLDM1VELÖ 7 fl Ifi MI U JSÁa? BB ÖáSi ES9 822 Tiltakozó kath. nagygyűlés. Az ország szivében, Budapesten tüntető és tiltakozó nagygyűlésre gyűltek össze a katholikusok. Elmondhatjuk azonban biztosan, hogy ezt a gyűlést a magyar kereszténységnek, a történeti Magyar- országnak nagy, hatalmas megnyilatkozásaként is tekinthetjük. Egy idő óta, jó idő óta itt e hazában támadnak az úgynevezett szabadgondolkodók és szabadkőművesek mindent, ami nem csak katholikus, de — keresztény és magyar-történeti . . . Ő nekik nem csak pápa, nem csak oltár, nem csak kereszt nem kell. Ők fütyülnek minden vallásra, minden hitre. Tehát a kálvinisták, a luterá- nusok, minden felekezet hitére. Fütyülnek még a jó Istenre is! Nekik nem kell magyar történet. Nekik a hazafiság gúny tárgya, ő nekik csak egy kell: lerombolása mindennek, ami volt és van. És legyen úgy, a mint az ő — igazán zöldséges kertü koponyájuk — azt őrülten kicirkalmazzák. No már most, ha ezen támadásokat végre is a katholikusok, most már hála Istennek a magyar keresztényvilág egyeteme nem tűrheti, nem bírhatja el tovább ... Ha a zsidóságból kivált egy frakció, a mely frakció nem is izraelita, hanem vallástalan és felekezet nélküli világfi . . . veszélyezteti még azt a viszonyt és békés viszonyt, mely nagy eltűrések árán ma még valójában létezik . . . Ha ez a frakció, ez a magukat »mit tudósoknak nevező és egyedül felvilágosodottnak tartó frakció, csoport vakmerősége már-már azt se akarja tűrni, hogy a magyar keresztény gyermekeit vallásosan és erkölcsösen neveltesse ... Ha mondom a csendes, az alvó oroszlánt ennyire szurkálják, ütik, üldözik . . . csuda-e, hogy ez tízmilliónyi katholikus, de általán a még mindig keresztény Magyarország felébred és megrázza hatalmas termetét, hogy belereng a föld. Azt mondják erre, hogy ez a fellépés reakció. Az az visszahatás . .. visszavonása a haladásnak, a művelődésnek. Igen! Reakció! Visszahatás! De jogos visszahatás. Jogos tiltakozás! Jogos megakadályozása annak a vekmerő haladásnak, melynek bevallott célja immár, hogy a keresztény Magyarországot, mint ilyet, mint keresztényt megtörjék, eltöröljék a keresztény nemzetek sorából. Igen, nem támadó, hanem védő mozgás, ébredés ez abban, hogy ezt az őseink vérétől megszentelt földet megmentsük, magyar levegőjét, keresztény lélegzetét legalább megmentsük a — magyaroknak. A magyarságnak . . . Mert hiába tagadjuk! Zsidó kérdés van. És ezt a kérdést a józan gondolkozásu, a hithü zsidósággal, izraelitákkal együtt kell megoldani. Békésen elintézni. ’Iszen a józan zsidóságnak is szent a hit! Nekik is van Istenük és vallásuk. Hát küzdjenek ők is — azok ellen, akik az Istent és hitet akarják kitépni a szegény nép és a müveit nép leikéből egyaránt. .. ’Iszen a hithű zsidóság már is kezdi belátni, hogy bizonyos vakmerő, felebaráti szeretetet nem ismerő elemek szégyent hoznak fejükre. Ók maguk röstellik, fájlalják legjobban, hogy ilyenek veszélyeztetik az ő békességüket is. Hát csodálkoznak-e akkor, ha ez a kath., ez a keresztény nép is felébred és nem engedi, hogy itt e magyar hazában üssék, vágják, gúnyolják őket, mert keresztények és magyarok akarnak lenni és maradni. Tízezer ember gyűlt össze a fővárosban, hogy ennek a tevésnek, ennek az akarásnak hatalmas kifejezést adjon. Békésen, méltósággal teljesen, hatalmasan. Ezt a tiltakozó, ezt a tüntető gyűlést nem rendezte, nem hozta létre más senki . . . mint azok a vakmerő támadások, pöffeszkedő hencegések, fenyegetések, méltatlan rugdolódások, melyekben az a kivált frakció ... a se’ zsidók, se’ keresztények, se’ tudósok, se’ magyarok, de feltűnést, gazdaságot kereső . . . privilégizált műveltséget, hitetlenséget fitogtató újkori pogányok. Ám ti akarlátok, ti akarjátok . . . hát lássátok. Lesz az még máskor is. Lesz az még érthetőbben is — mindig a törvény, a nekünk is dukáló szabadság és polgári jogok határai és oltalma közt. Mert arcába szökik az embernek vére, hogy itt Magyarországon műveletlennek, bigótnak, reak- cionáriusnak tartatik mindenki, aki hisz Istenben, aki templomba jár, aki gyermekét hitben akarja megtartani. És antiszemitának hirdettetik mindenki, aki meri kimondani Zrínyivel — — Ne bántsd a magyar keresztényt! Ez igy tovább nem lehet. És nem is lesz. Hát igen, ez volt tartalma annak a tiltakozó gyűlésnek, melyen résztvettek a társadalom minden rétegéből. Amely úgy betöltötte a fővárosi Vigadót, mint a buzaszem a tele hombárt. Megjelent ott mágnás és földmives, iparos és kereskedő, napszámos, levélhordó, képviselő, házmester . . . minden társadalmi ember. A nagy tiltakozó gyűlés méltóságteljesen, békességben és minden csendzavarás nélkül folyt le. Mester. — A képviselőházban letárgyalták a föld- mivelésügyi tárcát. Most a honvédelmi, illetőleg a többi tárcák tárgyalására kerül a sor. Kilátás van arra, hogy a honatyák esetleg egész nyáron át ülésezni fognak. Miért’, mer’ azért, hogy a törvényjavaslatok tárgyalását késleltették a sok beszéddel és közbeakadt kérdésekkel. Hát már most aztán a képviselő urak is nyugtalankodnak arra a hírre, hogy esetleg aratáskor is, kánikulában is - — ülniök, azaz dolgozniok kell a parlamentben. — A parasztvezér végzete. Achim Andrást, a hírhedt parasztvezért, az Alföld féktelen megháboritóját — agyonlőtték. Saját házában érte utói végzete, melyet ő maga készített elő vakmerő erőszakosságával, embertelenségével és féktelen, liiuságos gőgjével. Azt hirdette, hogy ő a parasztpártnak a vezére. Pedig nem a parasztoknak volt igaz apostola. Hanem a maga hatalmának, gőgjének és hiúságának. Földet Ígért a parasztságnak, de földet csak magának szerzett. Előtte még a nép sem volt semmi, ha egyszer a maga érdekét, hatalmát erőszakosságát kellett érvényre juttatni. Felháborította az egész vármegyét. Békéscsabán pedig valóságos ostromállapotot teremtett. Ott senki sem lehetett többé életbiztonságban. A ki harcba kergeti az embereket az maga is veszélybe jut. így érte utói a hires népvezért a végzete. Megtámadott mindenkit, a ki nem akart meghajolni az ő gőgje, akarata előtt. Megtámadta azt is, aki egykor vele, mellette volt... Zsilinszky Endre dr. nyugalmazott tanfelügyelőt is. Becsületében, személyében ... minden izében. A megtámadott két fia Endre és Gábor, az egyik mérnök, a másik tart. tiszt. Felkeresték a hires népvezért és kérték : vonja vissza a támadást. Achim kikergette őket. Botot ragadott és ütni kezdette a fiukat. Majd az egyiket torkon ragadta és legyűrte. E közben két pisztoly- lövés dördült el. Achim megsebesült és nemsokára a békéscsabai kórházban meghalt. A gyilkost letartóztatták. Minden önbíráskodást elitélünk. Minden ilyen elégtételnek ellenségei vagyunk. Elitéljük ezt a pisztoly durranást is. De lehetetlen nem konstatálnunk azt az igazságot, hogy a ki szelet vet, vihart, halált arat. A ki karddal vétkezik, az által pusztul el. Az embert sajnáljuk. A szomorú esetet is végtelenül sajnáljuk. De micsoda bűnnek kell an-
