Magyar Földmivelö, 1911 (14. évfolyam, 1-43. szám)
1911-05-21 / 20. szám
4 MAGYAR FÖLDMIVELÓ kit a Sátoraljaújhely és Felső Magyarországi Hírlap oly igaztalanul, a dolgok való állásának ismerete nélkül rágalmaznak. Esküdni és bizonyítékokkal előállni tudok arra, hogy szegény férjem az ő bűnös lépésére a tilos viszonyból alakult kényszer helyzetben tökélte el magát úgy, hogy ma kilenc ártatlan gyermekének homlokára süsse: »apátok sikkasztó« bélyegét. Tisztelettel IÁpták Istvánná. ■ ■ VASÁRNAP. Ifl Gödöllő. Évekkel ezelőtt végre teljesedett régi, gyermekkori vágyam. Eljuthattam Gödöllőre, hogy a gyönyörű királyi parkot kastélyával egyetemben megszemlélhessem. Gödöllő a fővárostól vasúton mintegy másfél, két óra. Gyönyörű tavaszi reggel volt. A kastély kapuja még zárva. De a park csalitjában már megkezdették muzsikájukat az erdő dalos madarai. A levegő balzsamos, tiszta. És üde, mint a legmosolygóbb élet. Végre elég nehezen bejuthattam a kapun. Az udvarra. Onnan az akkor teljesen lakatlan kastély nehány termébe, szobájába. Mert a látogatóktól a kastély nagy része el van zárva. A portás vörössárga kavicsos udvaron keresztül jobbra egy lépcsőhöz vezet — az emeleti folyosóra. A király lakosztályába. * , * * Es ekkor önkénytelenül felujult lelkemben mindaz, a mit már előzőleg Gödöllő múltjáról olvastam. Azon a lépcsőn jutottunk fel, melyen haladt Mária Terézia 1751-ben augusztus 10-én. A nagy szeretetnek örvendő nagyasszony, Magyarország királya ez időben Grassalkovics Antal gróf vendége volt. Szerény polgári házból származott ez a főur. Királynéját, Mária Teréziát nagy pompával fogadta. A kastélyt, mint Írják 70 ezer lánggal világította ki. A grófnak, Grassalkovicsnak fiát aztán II. József hercegi rangra emelte. De Gödöllőt teljesen elhanyagolta. Felé se’ ment. Fia pedig nagy vagyonával együtt eltékozolta Gödöllőt is. Gödöllő továbbá arról is nevezetes, hogy 1805. évben, — mikor Napoleon Bécs ellen vonult — a szent koronát egy éjszakán át itt, e kastélyban őrizték. (Nov. 30-án). A szabadságharc alatt Windischgrätz herceg Gödöllőn ütötte fel hadiszállását. De az isaszegi csata után Kossuth, Klapka, Görgei itt elűzték Windischgrätzet és pár napig ők tartózkodtak a kastélyban. Valóságos kórházzá alakították át ezt a kastélyt. A szabadságharc után Vicsa Károly, aztán Sima György volt ura a kastélynak. Majd 1864-ben egy Magyarországon spekuláló belga bank vette meg. Mikor a nemzet — 1867-ben — kibékült az uralkodóval, az állam megvette a kastélyt a hozzátartozó uradalommal és ajándékul fölajánlotta a koronának ... Nem csak azért, mert a nemzet adta ezt az uradalmat a királyi családnak, de Gödöllő szép fekvésénél, gazdag erdőségéért is kiváló szeretetben részesült ez a kastély. Megboldogult Erzsébet királyasszonyunk, Rudolf trónörökös, de maga a király is nagyon megkedvelték Gödöllőt. Gyakran felkeresték, udvari vadászatokat rendeztek az erdőségekben. Ezek az erdők különösen Cserhát délnyugati részén terülnek el. * * * E tájon bugygyan fel a Rákos-patak forrása. Szép, kedves rege fűződik e forráshoz. Iszen nem is lehet, hogy itt legenda, monda, rege ne született volna a nép ajkán. A rege, a monda a vidék lelke. Költészete. Hát ily szép vidéken hogyne termelne a fantázia . .. Beszéljük el hát röviden a Rákos-patak regéjét. ... Ott, a hol most kecskés-berek van, egyszer, valamikor nagy, nagy, de még milyen nagy hatalmas kastély állott. Tornyai az égnek meredtek. És messze vidékre látszottak, ragyogtak. A környék, a kastély ura Ged lovag. Jóságos, szelíd ember. A nép kegyetlenül szerette. De Gednek kérlelhetlen ellensége volt Szád lovag. Gonosz, rossz vérü ember. Aki elakarta rabolni Ged lovag tündér menyasszonyát. A tündér menyasszony előre látta a nagy veszedelmet. Az őt fenyegető veszélyt. Hát letérdelt. Liliom kezeit összetette, tenger mély szemeit égre emelte és úgy kérlelte a jó Istent, mentse meg őt a gonosztól. Védje meg az ő tiszta lelkét, ártatlanságát. Alig-alig mondja el a gyönyörűséges tündérgyermek az ő könyörgését . . . ime egyszerre csak rákká változik. Erős ollókkal. Ezekkel az ollókkal azonnal a földbe fúrja magát. És eltűnik. De ime, ott, azon a helyen, hol a rák eltűnik a föld alatt — forrás bugygyan föl. A Rákos-patak. És a rák többé nem bujt fel — elő a napvilágra. Mert a rege szerint — jobban érzi magát ott a vízben, mint a földön az emberek közt. Királyunk ő felsége is tudja a Rákos regéjét. És nem egyszer regéli el — környezetének. * * * Hét tavasz múlt el, hétszer nyitottak májusnak szép virágai — hogy újra meglátogatta a magyar király azt a szép kastélyt, melyhez 44 hosszú esztendőnek igazán kedves és szomorú, tehát az életnek emlékei fűződnek. Az idei májusban ott üdül az agg király. És mily jól, frissen, üdén, fiatalosan érzi magát ő felsége. Virradatkor kél a király itt is. Négy órakor. A gyönyörű parkban élvezi a reggelnek balzsamos levegőjét. És dolgozik órákon át, talán jobban, talán nagyobb kedvvel, mint sok-sok exelenciás és méltóságos, nagyságos nagyság. Aztán kirándul a közeli helyiségekig a szép országutakon. Ilyen a szép, a munkás élet, a harmonikus élet az ember életében: még ha valaki király is. Mester.
