Magyar Földmivelö, 1911 (14. évfolyam, 1-43. szám)
1911-05-14 / 19. szám
2 MAGYAR FÖLDMIYELŐ Vissza vetik! Illetékes helyről vesszük e sorokat: Vérfagyasztó, szivet szorító jelenetek vannak Ellis-Islandon, azon a szigeten, ahol a kivándorlók, akik Amerika partjaira akarnak lépni, vesztegelniük kell, mig eldöntik róluk, vájjon kívánatos elemek ők az Amerikai Egyesült-Államoknak? 4000 ember van a szigeten, remény, kétség között várja sorsát. De hiába. Ki van már mondva az ítélet. És hogy miért, ime néhány hiteles dolgot mi is közlünk az amerikai újságok nyomán : Az 52 éves özvegy Lokos Franciska nyolc éves Julis nevű leányával a harsvármegyei Léváról érkezett a szigetre, hogy vejéhez. Szobonya Vincéhez utazzék, öregnek találták s visszaküldték. A 19 éves Viglós Mátyás, a hontvármegyei Puka- nyiczról érkezett, hogy apjához Clevelandba, utazzék. Pénz nélkül érkezett Ellis-Islandra, s a vizs- gálóbiróság ezért kizárta. A pozsonyvármegyei Hostelnóról érkezett a 24 éves Minhorácky Herminn, hogy fivéréhez utazzék Milwaukeebe, Wis, aki ott a Vinabego St. 832. sz. alatt lakik. Térdizületi gyuladásból származó sántasága miatt hazaküldték. 28 éves Steiner Adolf Tiszaföldvárról érkezett, hogy nejéhez utazzék New-Yorkba. Púpos volta és hát gerince miatt hazaküldték. A 40 éves Hadari Ferenc, József fiával érkezett a zemplémvármegyei Csarnahóról, hogy unokafivéréhez utazzék. Fiának nyakmirigyek miatt idült daganata van, s ezért hazaküldték. A zemplénvármegyei Laboréról érkezett a 18 éves Szopkó Mari, hogy unokatestvéréhez utazzék Pittsburgba, aki ott az Alaxia St. 32. szám alatt lakik. Minthogy unokafivére nőtlen ember, a vizsgáló- bíróság nem engedi a hajadont hozzá, hanem hazaküldik. A veszprémvármegyei Vanyoláról érkezett az 54 éves özv. Kenyő Zsófia menye. Nagy Zsófia és ennek Déniel és Irén nevű gyermekeivel. Megérkezésük alkalmával mindössze csak egy dollárnak voltak birtokában, minélfogva a vizsgálóbiróság deportálásra ítélte. Kényes helyzetben van a 34 éves özvegy Le- gecza Anna, aki négy apró gyermekével érkezett, hogy György fivéréhez utazzék, Box 194, Elksre, Pa. Gyermekei 6-tól 13 éves korban vannak. A vizsgáló bíróság előtt az asszony azt mondta be, hogy ő az Egyesült-Álamokban született, minthogy azonban ezt születési bizonyítvánnyal nem tudta igazolni, a vizsgálóbiróság, tartván attól, hogy az asszony, négy gyermeke révén a közjótékonyságnak vállhat terhére, kizárta őket. A temesvármegyei Román-Kecséről érkeztek Voiczán Róza és két gyermeke, hogy férjéhez, Voi- czán Györgyhöz utazzanak St. Louisbb, Mo. Tüdővész miatt hazaküldték. Az abaujvármegyei Homoródról érkezett a 43 éves Kovács Mihály. Megérkezésekor azért haza- utasitják, mert szembajban szenvedett. A győrvármegyei Tétről érkezett a 26 éves. Kovács Márton, hogy apjához utazzék. Gyönge volta miatt küldik haza. Ugy-e érdekes dolgok. És ilyen ezer és ezer van. Amerika rostál. De úgy hisszük, még az jár jobban, akit hazaküldenek, mint az, aki a bányába megy elpusztulni. Hadd égjen! — A falu nembánomsága. — Többször sokszor panaszkodtunk mi már arról, hogy vannak falvak, a hol az emberek úgyszólván tetszhalottszámba mennek. Alszanak. A legmeg- döbbenőbb „nembánomu-ságba estek. A hol nincs többé élet. Megfogyatkozott nem csak az összetartás érzete, de sokszor — az emberszeretet még égő parázsa is hideg hamu alá került. A falvak ébredésének világánál ezek a bűnös szendergésben maradott községek apathiája, nembánomsága, lustasága, kérges lelke — még jobban felénk sir, Irtunk esetekről, a hol a községben szomorú temetések történnek. Nincs a ki elhunyt embertársának koporsóját felemelje, temetőbe kisérje. Nem mesét írunk, szomorú valóságról emlékszünk, * * * Mostanában pedig igen gyakran hoznak hirt az újságok egy másik szomorú jelenségről. (gyakori tüzek vannak. Különösen igy március és április hónapokban. És ezen tüzesetek alkalmával megdöbbenve kell olvasnunk a többi közt Ily jelentéseket: — Hadd égjen a ház ! Nagyváradról Írják : Bihar községben egy tüzeset alkalmával szinte példátlan botrányos eset történt. Dr. Péchy Károly udvarán ugyanis, eddig ki nem derített okból, egyszerre gyuladt ki két, egymástól távolabb fekvő épület és az emberek egyáltalában nem akartak segédkezni az oltásnál, úgy hogy másnap is tartott még a tűz. Az elöljáróság minden igyekezete megtört a lakosság ellenkezésén, hiába rendeltek ki embereket a tűzhöz, azok csak immel-ámmal dolgoztak és hamora- san megszöktek. A magukra hagyott házak teljesen elpusztultak. Szomorú jelenség ez! Kiáltó bizonysága a falvak, a községek eltompult erkölcsi érzetének és elaludt emberszeretetének, veszendő lelkiismeretének. * * * És ez a nembánomság, ez a megdöbbentő ér- zéktelenség legtöbb faluban, községben ott leli meg okát-fokát, mert nincs vezető! Ott leli meg ilyen magyarázatát, hogy a mi közigazgatásunk beleful a tintába, a papirosba, a bélyegekbe, a nagy hangú ítéletekbe, a kirótt megtorló büntetésekbe. De nincs benne valláserkölcsi tartalom. Nincs lélek. Nincs szellem. Csak rideg ur. Gépies, mechanikus munka. És a mi népoktatásunk is a magolás, a külső szemfényvesztés szinein halad. Mert ma nem kell erkölcsi tartalom — csak statiszka. Mester.
