Magyar Földmivelö, 1911 (14. évfolyam, 1-43. szám)

1911-04-30 / 17. szám

8

MAGYAR FÖLDMIVELÖ

B OLVASÓKÖR. ■

H S3 B

A tiszaparti menyecske.

— Nagyon szeretem.

— Na akkor hát vegye is el, mert a Hánival nem lehet teketóriázni. Azzal ott hagyta fiatalokat.

VI.

Elbeszélés.

— Irta: Bodnár Gáspár. —

(Folytatás.)

— Hány leány van, akik abban a boldog tudatban élnek, hogy szerettetnek, vagy mint ma helytelenül mondják imádtatnak . . . Hallhatnák csak a beszédeket itt ... ! Sokszor könyek gyűltek szemeimbe, mikor poharazás közt idecipelték egy-egy tisztes ház asszonyának, leányának nevét... És miképpen nyilatkoztak, azokról az angyalokról? Hogy belenyúltak családi titkaiba, rontották üzleti viszonyaikat, mily közvetlenül szedték izzé-porrá azoknak személyét, családi körét, a hol annyiszor jól laktak, a hol és a kik előtt földön csúsznak. Ha valaki ilyet tapasztal, bizony megutálja az embereket. És a fiatalság is. mily léha, könnyelmű, mily meggondolatlanul fecsérli életét, keresményét. Én a mai fiatalságban nem bízom.

— Bennem sem ? kérdé méltósággal teljes nyugalommal a festő.

— Akkor mindezeket nem mondottam volna önnek el, szólott a leány és lesütötte szép szemét.

— Tehát bennem bízik ismételte Lajos, és megfogta a leány remegő kezét.

— Bízom Lajos! . . .

— Köszönöm Hánika, de lássa a bizalom még nem elég arra, hogy az ember boldog, egészen boldog legyen.

— És mikor lenne ön egészen boldog ?

— Ha szeretne is, — suttogá Lajos mert én szeretem, tisztán és igazán . . .

Az ajtó nyílott a fiatal pár összerezzent . . . Sinkovics állott előttük.

— Megmondotta ezt nekem Mármorstein, szólott mosolyogva.

— Mit mondott meg apukám? — kérdezte Hánika nyugodtan, mint a kinek lelkiismeretét semmi sem terheli.

Azt, hogy ... itt megakadt Sinkovics, egy szót sem tudott többé beszélni.

— Mit mondott meg Mármorstein — sürgette a leány. És megölelte az ő édes apukáját. De Sinkovics még most sem tudott beszélni, csak nagy szemeit vetette a festőre és hüvelyk ujjával mutogatta, hogy:

— Ezt ni! Ezt a festőt!

Lajos ott állott szótlanul és várta mi fog történni.

Hánika végre megsokalta a hallgatást, kibontakozott apja karjaiból és katonásan szólott.

— Igen apám, én ezt a festőt szeretem ... és ha Isten ugv akarja felesége is leszek.

Sinkovicsnak megint leesett az álla. Először csak bámult maga elé, aztán rohamsétákat tett. Végre odaugrott a festőhöz.

— Maga Mármorsteinnál yan ?

— Igen Mármorsteinnál.

— Maga szereti az én leányomat?

___________

Es

te volt, téli este. A szobában barátságosan pattogott a tűz . . . Sinkovics, Hánikával a kályha mellé húzódott.

A vendégek megritkultak. A hid már elkészült ... a munkások elszéledtek.

Sinkovics most már akár reggeltől estig pipázhat, nem kell azt olyan gyakran félbehagyni, mint csak nem is olyan régen. Szívja is tüdőtágulásig. Nagy hatalmas füstfelleg borong a szobában ... Ilyenkor pedig mint tudjuk nagyon is mélyen gondolkozott Vendel ur.

— Az üzlet már nem megy olyan jól — szólalt meg sokára Sinkovics, az apa valahogyan másképen kellene csinálni.

— Ugyan édes apám, felelt a leány, hát miért a panasz? Nem adott-e a jó Isten annyit, hogy még ennyire gondolni sem mertünk ? Hát hiszen hadd menjen csak most lassabban ez az üzlet, megélünk mi ebből is. A városbelieknek mindig kedves mulatóhelye lesz ez a vendéglőnk . .. azonkívül még legalább megpihen édes apám.

— De ha te' elmégy, mi lesz velem?

— Hát hiszen éppen ez a gond szántogalja az én lelkemet is apám. Hátha édes apánk is hozzánk jönne.

— Nem megyek!

(Folytatjuk.)

1200 % pótadó. Van hazánkban egy szerencsétlen község, s ép Szatmár vármegyénkben, Mikola, ahol a lakosság 503°/0 os községi pótadót fizet. Ezt a furcsa dicsőséget Mikolától már megirigyelte egy másik község, nevezetesen őrfalu, a hol nem csekély 503%-ot, hanem kerekszámban sem többet, sem kevesebbet, mint 1200% pótadót fizetnek. Ez a halhatatlanul magas pótadó a szentgotthárdi járásban levő Őrfalu község lakosságát fogja sújtani, ha ugyan a vármegye meg nem tagadja a község határozatának jóváhagyását. A község ugyanis elhatározta, hogy községi épületet emel. Pénze azonban nincs az építkezésre, s hogy a sok kamatot ne kelljen fizetnie a, takarékpénztárnak, kimondták, hogy inkább magas pótadót vetnek ki egy esztendőre, de megépítik az épületet. Hogy pedig a költség kikerüljön, ezerkét- szász percentes pótadót kell kiróni az adózó polgárságra, ami ebben a drága világban kissé fura kívánság egy község részéről.

Megfagyot bor. A bor megfagyása nincs a borra káros hatással, sőt javul is vele, mert savanyúságának egy részét elveszti. Ha a bor 0 fok alá sülyed, elsősorban zavarodás áll elő, mely zavaro- dást kivált a borkősav okozza. Később kezdődnek a 6—8° C nál a jegecek képződni, melyeknek legnagyobb része viz. Ha az ismét felolvad, bizonyos idő múlva a bor magához jön. Egyik borjavitó mód a fagyasztás. Ez oly képpen történik, hogy midőn már bizonyos menyiségü viz kifagyot, a meglévő bort lefejtjük. /J ^______

MOKVAJ Ji.NOS KÖNYVNYOMDÁJA, SZATMÁRON.