Magyar Földmivelö, 1911 (14. évfolyam, 1-43. szám)
1911-04-09 / 14. szám
MAGYAR FÖLDMIVELÖ 5 A hosszú élet titka. Első követelmény, hogy kerüljük mindazokat a cselekedeteket, amelyek korai halált idézhetnek elő, nevezetesen, amelyek a szervezetnek annyira ártalmára lehetnek, hogy az igy szerzett betegségek gyógyíthatatlanok lesznek. A modern orvosi tudomány egészségügyi szabályait föltétlenül követni kell. Aki sokáig akar élni, annak meg kell szereznie bizonyos tulajdonságokat, amelyekkel a természettől fogva esetleg nem rendelkezhetik. Mértékletesen kellennie és jó emésztésről gondoskodnia. A statisztika szerint az antialkoholizmus nemcsak, hogy nem mozdítja elő az egészséget, de sőt a hosszú élethez sem sok reményt nyújt. Bebizonyított valóság ugyanis, hogy a hosszú életet élt embereknek legalább is a fele életfogytáig élt alkohollal, de persze mértékletesen. Aki biztosítani akarja magát a korai halál ellen, legyen derűs kedvű, békés természetű és elnéző mások megítélésében. A folytonos ülést kerüljük és a napszakok szerint való egyenletes foglalkozásnak kell szokásunkká válni. A lakás tekintetében a falun lakó ember természetesen jobb helyzetben van a városinál, mert a város sokkal nehezebben tudja az egészség két főkövetelményét szolgáltatni lakosainak: a tiszta levegőt és a tiszta vizet. Ebből az következik, hogy minden városi ember, ha csak módjában van, lehetőleg a város központján kívül lakjék, mert ezzel meghosszabbítja. úgy a maga, mint a családja életét. Aki lakást bérel, inkább azt vegye tekintetbe, hogy egészséges e, mint azt, hogy elegáns helyütt fekszik-e. A friss levegő különben az egészség főfeltétele ; dolgozni, pihenni friss levegőn kell, alvás közben meg különösen tiszta levegőt kivan a tüdő. A sok evéstől is óvakodni kell, úgyszintén attól, hogy táplálékunkat gyorsan fogyasszuk el. ^ gyors evés egyik legnagyobb ellensége a hosszú életnek. Az ételeket jól meg kell rágni és mindenkor csak a korhoz alkalmozkodó fogásokat fogyasszunk. Az fökövetelmény azonban, hogy: az étel jól legyen megfőzve. Egészségünkről különben nem jó sokat gondolkozni. A képzelt betegség éppen olyan ártalmára van a szervezetnek, mint a valóságos kór. Aki ismeri a szabályokat az, ha önként, fontolgatás nélkül követi, sokkal több reménnyel lehet egészsége, de hosszú élete iránt is. A helyes életmód mellett azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni az elmét sem. A munkát bizonyos rendszer szerint kell végezni, a szellemi munkát a fizikaival változatossá tenni és kellőképpen pihenni. A folytonos töprengés, szomorkodás több embéreletet tett már tönkre, mint a sok munka, fájdalom vagy nyomor. Az életmeghosszabbitáshoz különben, különösen idősebb korban, hozzátartozik valamely, az élethivatáson kívül álló kedvtelés is, pl. kertészkedés, állatnevelés stb. Az egészséges humor is sok bajtól óvta meg már az embereket. Egyébként azoknak a titkos szereknek, melyek az emberi életet meghosszabbítják, a receptje röviden ez: Friss levegő és egyszerű, mértékletes életmód! Födi Lukács meg a birkák. Hetvenkét évvel a vállán birkákat gondoz Födi Lukács a szegedhez tartozó átokházi pusztán. Egy napon a rendőrségre citáltatik Födi Lukács dr. Szalay József rendőr- kapitány elébe. A szamarat, amin érkezett, odaköti a városháza elé a nagy kapu kilincséhez és azt dörmögi a fülébe : — Érezd magad urnák, odabenn van még egynéhány pajtásod. Aztán bemegy. — Ehun vagyok, mert hogy pecsétes Írást köldött. — A birkákkal van baj, bácsi. — Nono! — Maga csak ötvenre váltott cédulát és hetvenet legeltet. Födi Lukács körülnéz, mintha nem is érintené a szó: — Nem vagyok benne tudatos. — Tud Írni ? — Nem én. — Hát számolni ? / — Csak úgy rovással. — Észre kellett volna vennie a különbséget! — Csak ötven volt az hallja-e. — Az Írás mást mond ám, bátyó. — Mást? Akkor maguk tudják. Mit kérdeznek engem. — Volt-e már büntetve ? — Soha az életben. — De ült már ? — Hát persze, hogy ültem. Verekedésért, régen, de az nem számos, mert barátságból történt. — Most is el kell ítélnem húsz koronára. Födi Lukács arca roppant fontoskodó lesz ? — Szép pénz. Kifizethetné helyettem, mert sok, nekem soha se lesz annyi. — Nincs nekem, bátyó, annyi vagyonom, hogy másokért fizessek. Négy napot ül majd kend helyette. Jó lesz ? Födi ismeri a törvényt, csak mórikálja magát, hátha a tudatlanság tettetésével elér valamit. Lehajtja a fejét, a csizmában lába bütykeit nézegeti, végül azt mondja: — Hát tudja mit. akkor hijjon be a négy napért, ha már hideg lesz. A birkákat nem hagyom. És távozta elölt nyújtja a kezét a rendőrkapitány felé : — Aztán semmi harag! Igaz-e? — Semmi harag, bátyó. — Azért mondom, mert haragis, négy nap is, sok volna. Majd ha hidegre fordul az idő. Ebbe maradiunk. Istennek ajánlom. Fogpiszkáló a gyomorban. Sok embert ismerünk, olyanokat is, akik az úgynevezett jobb körökhöz tartoznak, de nem átalják a mellényzsebben hordott fogpiszkálót minduntalan elő venni. Még neveletlenebből viselkedett egy szállodatulajdonos, akiről egy orvosi folyóiratban a következőket olvassuk : Ez az ur, aki különben a legpompásabb egészségnek örvendezett, egyszer kora reggel magához hivatta háziorvosát, s elpanaszolta neki, hogy egész éjjel kínzó gyomorfájás gyötörte. Szúró, majd hasogató fájdalmat érzett. Első pillanatban az orvos valami bélbaj tüneteire következtetett a beteg diagnózisából, alaposabb vizsgálat azonban igen különös bajt hozott napvilágra. A betegnek már csaknem egy év óta az a különös szokása volt, hogy az elhasznált fogpiszkálót összerágta és lenyelte. Mindig kellőképen ellátta magát fogpiszkálóval, s egy-kettő rendesen a fogai között volt. Annyira megszokta ezt a fogpiszkálórágást, hogy végül már egészen önfeledten gyakorolta. Az orvosok idegességnek tartották a rossz szokást. Gyakori vérzésekkel járó hosszadalmas kezelés után végre kitisztultak a fogpiszkáló maradványokkal kibélelt és összeszükitett belek, s a beteg is letett neveletlen szokásáról. KÖZEGÉSZSÉG.
