Magyar Földmivelö, 1911 (14. évfolyam, 1-43. szám)
1911-04-02 / 13. szám
MAGYAR FÖLDMIVELÖ 5 B fiAZOAK VILÁGA. H Ol ESI Tm, Mindenhová gyümölcsfát kell ültetni! Csehország nevezetes arról, hogy országutai és terei gyümölcsfákkal szegélyezettek. Hazánkban ezek a terek többnyire akác, eper és többféle vadfával vannak beültetve. Azonban máris sok községet ismerünk, ahol a házak előtti téren gyümölcsfák foglalnak helyet, melyek a tulajdonosnak sok és jó termést adnak. A legtöbb kisgazda állítása szerint nem lehet az utcán a gyümölcsfát a lopás ellen megvédeni. Éppen ez a vélemény hangzott el akkor is, mikor egynéhány év előtt a kormány az országutak be- fásitásához fogott. Örömmel tapasztaljuk azonban, hogy a szakszerűen ültetett és gondozott gyümölcsfák az országutakon, hol sok ellenségnek és nehéz viszonyoknak vannak kitéve, szépen fejlődnek és sok helyen már bő termést is hoztak, melyet a tulajdonos értékesített is. Sok útvonalon már számba- menő jövedelem folyt be a gyümölcstermesztés után. Ha minden háztulajdonos ültet háza elé néhány magastörzsü gyümölcsfát, a gyümölcslopás ritkán fog előfordulni, mint ezt már sok hazai községben-tapasztalják. Gazdasági udvarunkban és csüröskertben is helyezhetünk el magastörzsü gyümölcsfákat úgy, hogy azok által a szekerekkel való közlekedés akadályozva ne legyen. A 2 m., 2 m. 50 cm. magastörzsü fákban a háziállatok nem tehetnek kárt, ha azokat fiatal korukban erős karókhoz kötjük és tövissel körülvesszük, vagy a fák körül lécből készült védő kosarat alkalmazunk. Néhány eperfát ültetünk a szárnyasállatok számára, helyet adhatunk a vékonyhéju diófának, tovobbá az erős növésű körtéből a Nyári Kálmán-körte, az Amaulis vajkörte, a Diel vajkörte és a Pap-körtének. Az erős növésű almafajtákból a Ponyik, a Nemes Sóvái'i, a Sikulai alma a Szercsika, a Krassói Masánszkinak. A szilvafák itt nem felelnek meg, mert növésük nem elég erős; a cseresznyefák termését nem igen védhetjük meg a verebektől A gyümölcsfákat nemek és fajták szerint különböző távolságra ültetjük. A diót és a nemes gesztenyét 15—20 m-re ; almát, körtét, cseresznye-, eperfát 10—15 m-re; szilvát meggyet, kajszint 5—6 m-re; őszi barackot, birset, mogyorót 3-5 m-re; ribiszkét egrest 2—3 m-re, vagy 1 m-re, ha élősövénynek ültetjük. A gyümölcskertnek rendesen házunk közelében van a helye, többnyire a ház, vagy a gazdasági udvar mögött fekszik. A gyümölcsöskert fekvését és nagyságát a legtöbb helyen nem választhatjuk meg szabadon, mégis tudnunk kell, hogy a déli és délkeleti fekvések előnyösebbek, mint az északi és nyugati fekvésű helyek. Nagyságra nézve egy család részére egynegyed holdtól egy holdig terjedhet a gyümölcsöskert. A gyümölcsfák mindenféle talajban tenyésznek, csak megfelelő fanemeket kell a talajhoz választani. A mély termőrétegü és porhanyó talaj a legjobb, mert abban a fák gyökerei mélyen lehatolhatnak és aránylag nagy területről vehetik fel a tápanyagokat. Legyen továbbá a talaj nedves, de áteresztő, hogy a felesleges viz könnyen elszivároghasson, száraz évszakban pedig a mélyebben fekvő viz a felszívódás folytán a felsőrétegekbe emelkedhessek. Takarmányváltoztatás a marhahizlalásnál. Ilyenkor tavasszal nagyon sok helyen elfogy a takarmányrépa s a gazdák legtöbbje hirtelen zöld- takarmányra fogja a hizó marháit. Ez az átmenet nélkül takarmány változtatás vajmi gyakran a marhák leromlását vonja maga után. Teljesen veszélytelen azonban a takarmányváltoztatás, ha a cserét nyolc napi fokozatos átmenettel eszközöljük, s ha a többi takarmányt változatlanul hagyva, éppen csak annyi zöld takarmányt adagolunk, amennyinek keményitő- tartalma megegyezik az elhagyott répáéval. Minden 10 kg. répa 7—8 kg. zöldrozszsal, vörösherével vagy lucernával helyettesíthető, vagyis ha a hízók naponta például 30 kg. répát kaptak, akkor az 21—24, kg. zöldtakarmánnyal pótolandó, azonban a szénaszalma s abrak olyan s annyi maradjon mint eddig Azonkívül abrakkal is helyettesíthetjük a répát, minden 10 kg-ot például 085—1 kg. tengerivel, vagy P5 kg. szárított cukorrépa szelettel stb. Végül megemlítjük, hogy a hizómarha föntartó takarmányra is fogható, ami kedvezőtlen marhaárak mellett akkor ajánlatos, ha a hízók már olyan kövérek, hogy a folytatott hizlalástól tulkövérek lennének. Kellner vizsgálatai szerint az 1000 kg. élősúlyra vonatkoztatott napontai föntartószükséglet az állatok hizottsága szerint 7—9 kg. keményitőérték között változik s ezt szénával s abrakkal (esetleg répával vagy zöldtakarmánnyal is) adjuk nekik, az etetési rendet, kényelmet, nyugalmat s tisztaságot illetőleg pedig a szokottnál maradunk. Kocák leromlása szoptatás alatt. Az a körülmény, hogy a kocák a szoptatás ideje alatt feltűnően leromlanak s közben tiszta viz helyett szívesebben isszák a trágyalét, arra kelt gyanút, hogy a sertések a takarmányban a kelleténél kevesebb mészsót kapnak, mely hiány éppen az élénk tejelválasztás időszakában válik érezhetővé. A hiányt a takarmány célszerűbb összeállításával ajánlatos pótolni, miközben tekintettel kell lenni arra, hogy a tengeridara nem szaporítja, hanem ellenkezőleg bizonyos, mérvben még csökkenti a szervezet sótartalmát ; ezenfelül célszerű preparált csontlisztet vagy még helyesebben krétaport keverni a takarmányhoz (körülbelül 20 grammot egv-egy sertésre). Másrészt a sertések élénk vakaródzása rühességnek lehet a nyilvánulása, ezt a hajt tehát külön kell kezelni. Részletes útmutatást csak állatorvos adhat a helyszínén megejtett vizsgálat eredménye alapján. Divat. — Édesanyám, ni a ni! Most már a városi asszonyok is viselnek tarisznyát, csakhogy nem a háton, hanem a kezén ? — Nem tarisznya az, idős flam. — Hát mi a ? — Hát nem látod, hogy divat!
