Magyar Földmivelö, 1910 (13. évfolyam, 1-43. szám)

1910-04-03 / 13. szám

2 MAGYAR FÖLDMIVELŐ M »1 ■■ ■ I r ■ j fr r Az okontoi tűzvész. Egy szlnmagyar község' gyászos p-asztvilása. 400 halott, — 112 sebesült. Husvét vasárnapján este Ököritó szatmár- megyei község lakossága táncmulatságot rendezett és erre a célra egy nagy csűrt rendeztek be, fel­díszítvén azt tavalyi fenyőgalyakkal, papír-lámpások­kal, apró címerekkel és zászlócskákkal. A tánc- mulatságon úgyszólván az egész község lakossága ott volt, mert a csűrben mintegy 6—700 ember tolongott. Éjfél felé, amikor a mulatság és tánc a legkedélyesebben folyt, az egyik papír-lámpásban leégett a gyertya és ettől előbb a lámpa, majd a díszítő gally tüzet fogott, amely oly rohamosan ter­jedt át a csűr szalmafödelére, hogy az egész helyi- s ség egy pillanat alatt lángba borult. A jókedv hang­jait a kétségbeesés sikoltásai váltották föl hirtelen,, a lehulló zsarátnok tűzbe borította az asszonyok és leányok lenge ruháit. Ezek, mint égő fáklyák rohan­tak idestova, menekülést keresve és a pusztító vészt magukkal hurcolva szerte a helyiségben. Mindenki a fejét vesztette. A rettenetes tolongásban egymást j taposták az emberek. A menekülést lehetetlenné tette az, hogy a csűr nagy kapuit a belépőjegyek köny- nyebb ellenőrizhetése céljából mind beszögezték és kívülről erősen becövekelték. Egy kis ajtó volt csak nyitva és természetes, hogy ezen a kijáraton alig pár ember tudott a rohamosan terjedő tűzvészből kimenekülni. A halálraszánt, az életéért küzdő, dulakodó tömeg irtózatos erőfeszítéssel, emberfölötti erővel kidöntötte a csűrnek egyik oldalát, ámde ez nem a menekülést hozta meg, hanem az iszonyatos tűzhalált. Mert mikor a csűr oldala kidőlt, az egész lángban álló építmény az egymás hátán tolongó embertömeg fejére szakadt és mintegy lángoló lavina borította el a jajvészékelő, tehetetlen, halálra­szánt embereket. Közte volt a község egész fiatal­sága : leányok és legények egyaránt. Az Ököritóhoz közel fekvő Mátészalkáról még az éj folyamán az összes orvosok Ököritóba utaz­tak, hogy segítsenek, ha lehet. Dolguk akadt elég, igen sokan megsebesültek és a halottak százai egy­másra torlódva feküdtek előttük. A halottak száma négyszáz körül van. A sebesültek száma száztizenkettő. A kimenekültek is majd­nem mind halálos sérüléseket szenvedtek. Szatmár­ról az orvosok külön gőzösön mentek ki Ököritóra, ahol a hatóság intézkedésére több mint huszonöt orvos szorgoskodott a holttestek és a halálosan sérült emberek körül. Az alispán a katasztrófa helyére azonkívül a környék összes orvosait mind kirendelte. Szatmárról pedig katonai segítséget kért. A holttesteket ideiglenesen a szabad ég alatt helyez­ték el, csak azután szállították be a borzalmasan összeégett és megcsonkított tetemek egy részét a temetőbe. Az ököritói katasztrófa az egész környéket gyászba döntötte. A vidéken mindenfelől .jajgató emberek indultak a szerencsétlenség színhelye felé. Nincs ház, amelyiknek ne lenne halottja. Alig van ember, akinek ne volna siratni valója az áldozatok között. Szivszaggató látvány volt, amint az életben maradt hozzátartozók keresték a rettenetes hulla- halmazban a maguk szeretteit és borzasztó volt, hogy mindenki talált ott valakit, aki szivéhez volt nőve. A mulatságon levő két zenekar tagjai közül alig 3—4 ember menekült meg. — A lán­gok közt lelte halálát a község bírája, Pótor János, öreg édes anyja, felesége és négy gyer­meke. Kalmár István volt biró nem tudta bevárni a katasztrófa színhelyére hivott tűzoltók megérke­zését. Két felnőtt leánya, gyönyörű két virágszál mulatott benn a halálhozó bálban A félholtra rémült öreg egy ideig tehetetlenül tördelte kezeit, szivet- tépően könyörgött a körülötte állókhoz, hogy ment­sék meg ártatlan gyermekeit. Majd amint látta, hogy senki sem mer szembeszállani a rettenetes vészszel, eszeveszetten kezdte döngetni a csűr ajta­ját. Aztán hirtelen kétségbeeséssel felmászott az égő csűr tetejére.* beugrott a haláltusáját vívó ember- j tömeg közé és ott lelte halálát két leánya mellett. A megégett hullákat 10—15-kint egy-egy csomóba összeölelkezve találták meg. A vizsgálat eddigi adatai szerint az áldozatok között több katona és több csendőr van, akik a szabadságidejüket töltötték otthon és most a vég­zetes bálon lelték a halálukét. A bálon sokan vet­tek részt Szolnokról, Hatvanról, Szatmárról, Nagy­károlyból, Debrecenből és a környékbeli községek­ből. A vendégek nagyobb része odaveszett. Nagy- ecsed községből negyven ember veszett oda. A lűz- katasztrófa halottai között egy debreceni katonát is felismertek hozzátartozói. Úgy szedték össze a csá^ kóját. oldalfegtfverét, — azután testrészeit: a kezeit, lábait, a fejét és egy csomóba gyűjtve elszállítot­ták Debrecenbe. Eddig tizennégy olyan ház van Ököritóban, amelybe egyetlen ember sem tért még haza a hús­véti bálból. A tizennégy háznak egész népe a lángok martaléka lelt. Rettenetes a siralom, amely a tizen­négy néma házból tekint a megpróbált lakosságra. Ököritó községnek 277 háza van, lakosainak száma a legutóbbi népszámlálás szerint 1828. — A falunak tehát mintegy hatodrésze a katasztrófa áldozatául esett. — A hatóság erélyes vizsgálatot indított a gondatlanságból származott súlyos ka­tasztrófa okozói, elsősorban a bál rendezősége ellen. Bizonyosra vehető azonban, hogy maguk a rendezők is a tűz áldozatává lettek, akik végzetes könnyel­műségükkel ennyi embertársuknak készítettek ilyen borzalmas véget. A katasztrófáról Szatmármegye alis­pánja távirati jelentést küldött a belügyminiszternek. Egy megmenekült fiatalember, névszerint: Balázs Gyula, húsz éves gazda, akit súlyos sebesü­lésével a szatmári kórházba vittek, igy beszéli el a katasztrófa rémes tapasztalásait: — Éppen táncoltam, amikor felrobbant a Iámba. Rögtön láttam, hogy felrobbant a díszítés is, igyekeztem hát táncosnőmmel a kijárat felé. Már akkor nagy embertömeg feküdt a kijárat előtt, az emberek a zsírjukban égtek. Ezen az embertöme-

Next

/
Thumbnails
Contents