Magyar Földmivelö, 1910 (13. évfolyam, 1-43. szám)
1910-04-03 / 13. szám
2 MAGYAR FÖLDMIVELŐ M »1 ■■ ■ I r ■ j fr r Az okontoi tűzvész. Egy szlnmagyar község' gyászos p-asztvilása. 400 halott, — 112 sebesült. Husvét vasárnapján este Ököritó szatmár- megyei község lakossága táncmulatságot rendezett és erre a célra egy nagy csűrt rendeztek be, feldíszítvén azt tavalyi fenyőgalyakkal, papír-lámpásokkal, apró címerekkel és zászlócskákkal. A tánc- mulatságon úgyszólván az egész község lakossága ott volt, mert a csűrben mintegy 6—700 ember tolongott. Éjfél felé, amikor a mulatság és tánc a legkedélyesebben folyt, az egyik papír-lámpásban leégett a gyertya és ettől előbb a lámpa, majd a díszítő gally tüzet fogott, amely oly rohamosan terjedt át a csűr szalmafödelére, hogy az egész helyi- s ség egy pillanat alatt lángba borult. A jókedv hangjait a kétségbeesés sikoltásai váltották föl hirtelen,, a lehulló zsarátnok tűzbe borította az asszonyok és leányok lenge ruháit. Ezek, mint égő fáklyák rohantak idestova, menekülést keresve és a pusztító vészt magukkal hurcolva szerte a helyiségben. Mindenki a fejét vesztette. A rettenetes tolongásban egymást j taposták az emberek. A menekülést lehetetlenné tette az, hogy a csűr nagy kapuit a belépőjegyek köny- nyebb ellenőrizhetése céljából mind beszögezték és kívülről erősen becövekelték. Egy kis ajtó volt csak nyitva és természetes, hogy ezen a kijáraton alig pár ember tudott a rohamosan terjedő tűzvészből kimenekülni. A halálraszánt, az életéért küzdő, dulakodó tömeg irtózatos erőfeszítéssel, emberfölötti erővel kidöntötte a csűrnek egyik oldalát, ámde ez nem a menekülést hozta meg, hanem az iszonyatos tűzhalált. Mert mikor a csűr oldala kidőlt, az egész lángban álló építmény az egymás hátán tolongó embertömeg fejére szakadt és mintegy lángoló lavina borította el a jajvészékelő, tehetetlen, halálraszánt embereket. Közte volt a község egész fiatalsága : leányok és legények egyaránt. Az Ököritóhoz közel fekvő Mátészalkáról még az éj folyamán az összes orvosok Ököritóba utaztak, hogy segítsenek, ha lehet. Dolguk akadt elég, igen sokan megsebesültek és a halottak százai egymásra torlódva feküdtek előttük. A halottak száma négyszáz körül van. A sebesültek száma száztizenkettő. A kimenekültek is majdnem mind halálos sérüléseket szenvedtek. Szatmárról az orvosok külön gőzösön mentek ki Ököritóra, ahol a hatóság intézkedésére több mint huszonöt orvos szorgoskodott a holttestek és a halálosan sérült emberek körül. Az alispán a katasztrófa helyére azonkívül a környék összes orvosait mind kirendelte. Szatmárról pedig katonai segítséget kért. A holttesteket ideiglenesen a szabad ég alatt helyezték el, csak azután szállították be a borzalmasan összeégett és megcsonkított tetemek egy részét a temetőbe. Az ököritói katasztrófa az egész környéket gyászba döntötte. A vidéken mindenfelől .jajgató emberek indultak a szerencsétlenség színhelye felé. Nincs ház, amelyiknek ne lenne halottja. Alig van ember, akinek ne volna siratni valója az áldozatok között. Szivszaggató látvány volt, amint az életben maradt hozzátartozók keresték a rettenetes hulla- halmazban a maguk szeretteit és borzasztó volt, hogy mindenki talált ott valakit, aki szivéhez volt nőve. A mulatságon levő két zenekar tagjai közül alig 3—4 ember menekült meg. — A lángok közt lelte halálát a község bírája, Pótor János, öreg édes anyja, felesége és négy gyermeke. Kalmár István volt biró nem tudta bevárni a katasztrófa színhelyére hivott tűzoltók megérkezését. Két felnőtt leánya, gyönyörű két virágszál mulatott benn a halálhozó bálban A félholtra rémült öreg egy ideig tehetetlenül tördelte kezeit, szivet- tépően könyörgött a körülötte állókhoz, hogy mentsék meg ártatlan gyermekeit. Majd amint látta, hogy senki sem mer szembeszállani a rettenetes vészszel, eszeveszetten kezdte döngetni a csűr ajtaját. Aztán hirtelen kétségbeeséssel felmászott az égő csűr tetejére.* beugrott a haláltusáját vívó ember- j tömeg közé és ott lelte halálát két leánya mellett. A megégett hullákat 10—15-kint egy-egy csomóba összeölelkezve találták meg. A vizsgálat eddigi adatai szerint az áldozatok között több katona és több csendőr van, akik a szabadságidejüket töltötték otthon és most a végzetes bálon lelték a halálukét. A bálon sokan vettek részt Szolnokról, Hatvanról, Szatmárról, Nagykárolyból, Debrecenből és a környékbeli községekből. A vendégek nagyobb része odaveszett. Nagy- ecsed községből negyven ember veszett oda. A lűz- katasztrófa halottai között egy debreceni katonát is felismertek hozzátartozói. Úgy szedték össze a csá^ kóját. oldalfegtfverét, — azután testrészeit: a kezeit, lábait, a fejét és egy csomóba gyűjtve elszállították Debrecenbe. Eddig tizennégy olyan ház van Ököritóban, amelybe egyetlen ember sem tért még haza a húsvéti bálból. A tizennégy háznak egész népe a lángok martaléka lelt. Rettenetes a siralom, amely a tizennégy néma házból tekint a megpróbált lakosságra. Ököritó községnek 277 háza van, lakosainak száma a legutóbbi népszámlálás szerint 1828. — A falunak tehát mintegy hatodrésze a katasztrófa áldozatául esett. — A hatóság erélyes vizsgálatot indított a gondatlanságból származott súlyos katasztrófa okozói, elsősorban a bál rendezősége ellen. Bizonyosra vehető azonban, hogy maguk a rendezők is a tűz áldozatává lettek, akik végzetes könnyelműségükkel ennyi embertársuknak készítettek ilyen borzalmas véget. A katasztrófáról Szatmármegye alispánja távirati jelentést küldött a belügyminiszternek. Egy megmenekült fiatalember, névszerint: Balázs Gyula, húsz éves gazda, akit súlyos sebesülésével a szatmári kórházba vittek, igy beszéli el a katasztrófa rémes tapasztalásait: — Éppen táncoltam, amikor felrobbant a Iámba. Rögtön láttam, hogy felrobbant a díszítés is, igyekeztem hát táncosnőmmel a kijárat felé. Már akkor nagy embertömeg feküdt a kijárat előtt, az emberek a zsírjukban égtek. Ezen az embertöme-