Magyar Földmivelö, 1910 (13. évfolyam, 1-43. szám)
1910-03-13 / 10. szám
4 MAGYAR FÖLDMIVELŐ SAZDAE világa. R3B KB E39 A méhek tavaszi ápolása. Itt van az idő, mikor a méhek már kiröpködnek. Az első kirepülést gondos figyelemmel kisérje a méhész, s ha valamely család népe még a röpülőlyukon való belehelésre, vagy lakásának megkopog- tatására sem vonulna ki, valószínűleg kihalt, melynek építményét azonnal szedje ki, nehogy annak bennhagyása miatt később rablás támadjon. A tisztulási röpködés alatt a kaptárakat nyissa ki, a küszöbdeszkát az ablakon tolja föl és a holt méheket, a morzsalékot a kaparóval húzogassa ki. Följegyzésből szerezzen tájékozódást arról, hogy valamely családjának a teleléskor nem volt hiányos a mézkészlete? Az ilyennek adjon be egy-két mézes lépet. A családokat ennél többet háborgatni nem szabad, mig állandóbb jó idő be nem következik. Az anyaméh már februárban petéz. Az időjárás enyhébbre hajlásával a fiasitás mindegyre nagyobb terjedelmű lesz; a dolgozók szeretettel ápolják, etetik, melengetik ezt, melynek szaporodásával annál több méz kell. Az idő tartósabb kedvezőre változása esetén a méhek mindegyre sűrűbben járnak ki, munkához látnak, lakásaikat tatarozzák, a holt méheket és morzsalékot kihordják, vízért mennek, virágport gyűjtenek. Ezt látva a méhész, most már alaposabban vizsgálja át a családot s a köpű fenekén ösz- szegyült hulladékot takarítsa ki, a penészes, roncsolt és fekete lépeket, valamint ha herelépek volnának a kaptárban, azokat is távolítsa el és csak annyi keretet hagyjon a családnak, mennyit a nép ellep. A fiasitás szaporodásával később két költéses keret közé helyezett üres lépekkel vagy műléppel bqvitse a költőtért. Az esetleges vérhasban szenvedett méhcsalád bepiszkolt lakását és keretet alaposan tisztogassa meg, a piszkos lépeket szedje ki, s a családot langyos, hig mézzel etesse meg. Méz- és vízszükségletük bőven legyen a méhek- nek, hogy a fiasitás folytonosan és arányosan gyarapodhassál Mézes lép hiányában tiszta pörgetett mézet adhatunk a méheknek. Az etetés mindig este történjék, hogy rablás ne történjék a telepen. Egyszerre nagyobb adag mézet adjunk a méheknek, nehogy gyakrabban kelljen nyitni a kaptárt. Amely család a szabadból kénytelen vizet hordani, kijáró méheink ezreit veszti el. Az itatóüveget ne engedjük hát kiürülni, avagy egy üres lép sejtjeit vizzel telítve adjuk be a kaptárba, a kas lépeire pedig hetenkint egyszer hintsünk egy pohárnyi vizet. Ha tavasszal túlságos mézkészlete volna valamely méhcsaládnak, egy-két mézes keretet elvéve tőle, adjuk gyöngébb népnek, helyére pedig üres lépet tegyünk, hogy az anya petézésének helye legyen. A mézes lépet fölboronálva és langyos vizzel meghintve adjuk a szegényebb családnak. A himpor pótlásáról kevésbbé kell gondoskodni, mert ezt kint is bőven találják a méhek. Fátlan vidéken azonban az üres lépre hintett lisztet nagy keddvvel hordják a méhek. Amely családban hiányos, hézagos a fiasitás, annak anyja nem megfelelő. Az ilyen anyát ki kell fogni és ha elég népes a család, fiatal, életrevaló anyával pótolni, vagy úgy az ilyen, mint a netán elárvult népet más családdal egyesíteni. Az árván maradt nép — ha anyanevelésre alkalmas nyílt fiasitás vagy pete nincs a lépekben — álanyássá lesz, melynek biztos jele a púpos fiasitás. Az ilyen nép a rendes anyát már nem fogadja el, s mivel dolgozó méhei egyre fogynak, hamar el is pusztul. Legjobb az ilyen népet föloszlatni, mivégből a kert távolabb eső részébe vivén, lépeit kiszedjük, róluk a népet lerázzuk, melyek a többi családhoz kéred- zenek be, az álanyák (petéző dolgozók) pedig odavesznek. A fiasitás egyre szaporodik, a mézfogyasztás annál nagyobb. Ha a természetben nem találnak, más kaptárból igyekeznek mézet szerezni a méhek. Ez a rablás, mely pusztító veszedelmü lehet. A rablást a nappal való etetés, a méz elcsur- gatása, vagy az idézheti elő, ha anyátlan és gyönge családokat türünk meg, melyek a mézet kutató méhek befurakodása ellen nem képesek védekezni. A megtámadott méhcsaládot sietve távolítsuk el egy-két napra, helyébe pedig tegyünk üres kaptárt. A rablók abban mit sem lelve, rossz szándékukkal fölhagynak. Ha pedig el nem mozdítható a kaptár, a röpülő-lyukat annyira szűkítsük, hogy ezen át egyszerre csak egy méh közlekedhessék; igy sikeresebben védekezhet a család. A rablási szándék megszűntével (zárt méhesen pedig azonnal) vizsgáljuk meg a családot és a rablást előidézett rendellenességet szüntessük meg. A jobb hordás beálltára a költőtért rendezze be a méhész. Evégből az összes kereteket szedje ki, a homlok-falhoz alul és felül egy-egy üres lépet, azután egy pár fiasitásost tegyen és igy tovább a népesség arányához képest rendezze be a költőtért; a mézes lépeket pedig leghátul rakja. Amely család a költőtért egészen megtölti, annak a méz- ürt is meg lehet nyitni. A födődeszkácskák helyére rácsot kell fektetni és a mézürbe üres lépeket, ezek közé pedig váltogatva — ha elég lépkészletünk nem lenne — lépkezdéses kereteket kell rakni. Igyekezzék a méhész minél több dolgosos lépet építtetni: igy a mézürbe hamarabb fölszokjanak, ennek közepébe egy födött fiasitásos keretet is függeszszen a méhész. A méhcsaládok egyenlősítésének itt az ideje. Kaptárukban az erős családoktól elszedett hasítással segítsük föl a gyenge népeket: a kasokban pedig jó hordás alkalmával eszközlendő helycsere által tesszük a gyöngébb népet az erősebbel egyenlővé. A kasok és kaptárok alját gyakran kell tisztogatni, különben a viaszmoly elhatalmasodnék és sok kárt tenne. A méhekkel erdők közelébe és repcetermő vidékekre kell telepedni. Májusban csaknem minden mézforrás megnyílik, a méhek nagy szorgalommal hordanak. Ilyenkor műlépekkel irányítani kell az építést, különben sok heresejt lenne a kaptárban. A műlépet mindig két fiasitásos keret közé kell elhelyezni.
