Magyar Földmivelö, 1910 (13. évfolyam, 1-43. szám)
1910-03-13 / 10. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 2 A nagy, hatalmas tölgy panaszkodott a jó Istennek. — Uram, sóhajtott bus szellőként a hatalmas fa. Ugyan, hogy engedheted, hogy engem a nagy, a hatalmas, időket, viharokat, mennyköveket átélt ősfát egy csak nem rég készült vas darab, egy igénytelen fejsze ki- pusztitson, ledönthessen, tönkre tegyen. — Csudálkozom, szólt az Ur fönséges intelemmel. Csudálkozom — hát nem te adtad és még most is adod a fejszének a nyelét. E nélkül mire se mehetne. Nemzetem! Te is panaszkodol... De a fejsze nyelét a hatalmas nemzeti fából magad faracskálod. A hegyvidéki akció. A földmivelésügyi minisztérium folyó évi első kiadványa a következő címet viseli: A hegyvidéki gazdasági akció 1908. évi működésének ismertetése. A számos statisztikai táblázattal felszerelt füzet a hegyvidéki miniszteri ki- rendeltség működési körében kifejtett kormányakcióval és ennek 1908-ban mutatkozó eredményeivel foglalkozik. Az akciók keze alatt álló terület, melyet az állam a rutén kisgazdák részére bérel a Schön- born uradalomtól, ez idő szerint 20.039 hold. A kiadvány szerint jó eredménynyel jártak a háziipar fejlesztése érdekében tett intézkedések. 1908-ban már 13 kosárfonó szövetkezet, ugyanannyi kosárfonó telep, 8 nádfonó műhely, 5 seprükötő és abroncsfaragó telep, 3 fafaragó szövetkezet, 2 vászonszövő, 2 művirágkészitő, 5 szőnyegszövő, 3 kötőipari, 5 him- zőtelep, 1 gyermekjátékszerkészitő és 1 gyapjuszövő szövetkezet állott működésben, s a kifizetett munkadijak összege meghaladta a 2000.000 koronát. A hitelszövetkezeteknél folyósított kölcsönök összege mintegy 6 millió korona, a takarékbetétek és tartalékalapok pedig másfél millióra rúgtak. Uj szövetkezeti áruraktár 1908-ban 11 alakult, úgy hogy most összes számuk 70. Az áruraktárak összes bruttó bevétele 1,757.155 korona, a mi az 1907. évi eredménynyel szemben 358 korona emelkedést jelent. A szemüveg feltalálása. Milyen régi dolog a szemüveg, ezen már sok szemorvos gondolkozott. Annyi bizonyos, hogy a régi népek, egyitomiak, görögök, rómaiak nem ismerték a lencsét. Neró császárról csak annyit tudunk, hogy smaragddal igyekezett rövidlátást enyhíteni. De ez aligha volt concavalaku lencse. Még az arabok s a kínaiak sem ismerték előbb a lencse hasznos voltát mint az európaiak. A kinaiknak volt ugyan homorú tükrük már Krisztus előtt, de ez nem szemüveg céljaira szolgált. Bizonyos, hogy tévednek a tudósok, abban hogy a szemüveg ősrégi kinai találmány, mert Kinában is csak a XV. században került — Európából. Az első biztos adat 1270-ből származik. Élt ugyanis 1214-től 1294-ig Angliában egy tudós szerzetes. Bacon Robert, aki Oxfordban és Párisban végezte tanulmányait s később az oxfordi egyetemnek lett tanára. Tudománya oly nagy volt, hogy doctor mirabilis-nek nevezték. A sphärikus homorú tükör gyújtópontjának helyzetét ő derítette ki s ő készítette az első homorú tükört is. Nagy tudományányától ijedezni kezdtek az akkori boszorkányos világban és varázslással vádolták meg Ő azonban egyik munkájában fényesen megfelelt a tudatlanoknak s kifejtette a nagyítást kérdését megfigyelései és kísérletei alapján. Itt beszél nagyitó üvegekről, amelyeket különösen az öregeknek ajánl használatra. Itt van szó először a lupáról, ami az órásoknak ma is nélkülözhetetlen eszközük az apró zsebóra-részek vizsgálatánál. Magát a szemüveget alighanem Salvion degli Armati, egy firenzei nemes, találta fel. 1317-ben halt meg. Az ő szemüvegi convex-üvegek voltak. XIV. század közepétől már széltében használják Európában a szemüveget, amiből világos, hogy Kinában nem ismerhették előbb. Vissza! — Visszautasított kivándorlók. — Fájdalom, még mindig tart a tengeren túlra való sóvárgás. Még mindig nyugtalankodik a magyar vér. És sokan-sokan vannak, akik nem férnek a bőrükben. Eldorádóba vágyódnak. Pedig most már nemcsak a kétes jövő áll a kivándorlók előtt. Nagyon könnyen és hihetetlen módon megtörténik napról-napra, hogy mielőtt a kivándorlók lábukat az uj földre, a képzelt Eldórádó talajára tehetnék azt mondják nekik: — Vissza! — Elegen vagyunk! — Most már kezdődik a rostálás! Az amerikai benszülöttek ugyanis féltékeny- kednek. És megtörténhetik, hogy a mi kivándorlásunkat éppen maguk az amerikaiak fogják elvágni. Elvágják, megakadályozzák pedig azzal, hogy elzárják — a bevándorlókat. Az amerikai uj bevándorlási törvény ugyanis korlátlan hatalmat ad a vizsgáló orvosoknak a visszautasításra. Azt lökik vissza, akit akarnak. És olyan okokat sütnek ki, hogy ha szomorú nem volna a dolog, még kacagna is bele az ember. De a dolog nagyon szomorú. Miér’, mer azért, hogy a magyar ember itthon elveszteget mindent, ráteszi egész jövőjét a nagy, tengeri útra. A végén meg azt mondják neki: Vissza! — Elegen vagyunk! Ám, hallatlan minő okokból. Tszen aki itt nem látja a lólábot, az nemcsak hályogos szemű, de vak is. Január hó első hetében az amerikai hatóság mintegy 50—60 magyar kivándorlót utasított vissza, részint Islandban tartóztatott vissza. És miért. Azér’ mer pl. mert egy zempléni kivándorlónak gyanús volt a szeme. Egy fiút, mert az államnak terhére lenne. Karch Jánost (zempléni) azért lökték vissza, mert karikalábu! (Jól nézzétek meg hát a lábát a kivándorlónak itthon!) Egy másikat, mert nem tudta a címét, akihez utazni akart. Mást, mert rövidlátó. Mert sérve volt a negyediknek, az ötödik nagyot hall, balszeme hibás, a huszadik golyvás, büntetve volt. Ezen eseteket csak kóstolóul. De iszen, aki ezen jelenségek valóságáról meg akar győződni, megnézheti a hivatalos kimutatást. így megy ez hónapról-hónapra. És a visszautasítottak elvesztették mindenüket, megtették a nagy költséget és azt kell hallaniok »Vissza!«. Visszajőve pedig szidják ezt a cudar világot. A mi világunkat. M—r.
