Magyar Földmivelö, 1910 (13. évfolyam, 1-43. szám)
1910-03-06 / 9. szám
4 MAGYAR FÖLDMIVELŐ De micsoda csodálatos rémület fogja el, mikor a konyhában vagy száz angyalt lát! Kis, pirospozsgás arcú angyalkákat! Szakasztott olyanokat, mint a milyenek oda át vannak a régi dóm-templomban az oltárok fölött. És ezek sürögnek és forgolódnak a konyhán. És főznek, sütnek, hogy az arcuk lángol tőle, mint az üde piros gránátalma. Az egyik fát tesz a tűzre. A másik nyárson forgatja a pecsenyét. A harmadik a dinnyét szeletekbe vágja, mig a negyedik a vadat az ezüstfáiba rakja. Mily csodás látvány! Az ötödik meg az arany gyümölcstartóban a gyümölcsöt kecsesen elhelyezi. Emez bajlódik a nagy sárgaréz mozsárral és annyira belefáradt szegény, hogy gyöngycseppek ülnek ki izzó homlokán. És amaz, oh kis bohó! — A makaróni készítésnél a csöpp ujját becsippenti a gépbe és teli arccal fújja most a pici vörös foltot és nem is sejti, hogy milyen jól illik az neki a kis pufók arcocskájához. És a sürgés és forgás egyre nagyobbodik. Minden el van készítve már! A tizenkét fogás egy sorba fölállítva. A füge-piramistól kezdve egészen a nagy halas tálig, a melyben egy szép ponty citromot tart a szájában. És közben állnak a kisebb tálak a süteménynyel, — minden étel készen várja, hogy bevigyék. Milyen pompás ! Milyen illatos minden ! Zita alig bir a nagy meglepetéséből magához térni és imára kulcsolja kezeit s sírva lép a konyhába, a hol az angyalok helyette oly buzgón végezték a dolgát. De a kipirult arcú kis szakácsok mihelyest megpillantották őt, uccu hess! már is szárnyra keltek és száz meg száz szárnya cska csattogása suhogott körülötte és a füstben gyorsan eltűntek szemei előtt az édes teli angyal-arcok és a bájos göndör fejecskék. És Zita ismét egyedül maradt. Ott állt mély gondolatba elmerülten, midőn az ura bekiált: — Dél van, ebédelni akarunk! Hogy mi történt még ezután, — azt már nem tudom, de hogy másnap városszerte eldicsekedtek a prefektus vendégei, hogy milyen jó ebédet ettek, az tény. A kis angyalka pedig tán még most is fújja a pici rózsás ujját — és hallani vélem a fehér szárnya csattogását — és ez a legenda vége. Szent. Zita pedig az égben mulat az angyalokkal. Mi haszna? Tűz ütött ki egyszer Sinfalva községben. Ámde mennél jobban égett, annál rosszabb lett a községi fecskendő. Ennélfogva mindjárt, mihint a tüzet valami nagy nehezen eloltották,, gyűlést tartottak a községi érdemes gazdák s elhatározták, hogy a fecskendezöt kijavíttatják, nehogy megint ily rosszul járjanak. Néhány nap múlva ki volt javítva a fecskendező, meg is próbálták nyomban, nagyon jól móködött, mire Balázs gazda ily szókra fakadt: — Mi haszna, ha most meg tűz nincs. d n oá GAZDÁK VILÁGA, sa ebi sa Hernyóirtás. Az ország gyümölcstermelésének nagy része évente nem annyira az elemi csapásoknak, mint inkább annak a temérdek hernyónak esik áldozatul, mely a gyümölcsfa levelét, virágát elpusztítja s igy a termést tönkre teszi. Azért tél vége felé kell a hernyókat irtani, mert akkor az összes ivadék egy helyen vesztegel s irtása is akkor sokkal könnyebben és kisebb munkával hajtható végre, mint tavasszal. Ha ősz végén, vagy a tél elején a szél letépte a gyümölcsfáról már az utolsó sárga levelet, a legtöbb gyümölcsfán mégis rajta marad annak egyikmásik ághegyén csomóba összekötve egy vagy több száraz levél. Ebben tanyázik a hernyó és dermed- ten szenvedi át a telet. Hogy minden hernyófészket megtalálhassunk, tanácsos bevárni a teljes lombhullást s akkor jól utánna kell nézni, mert hiszen a kis hernyófészek néha valójában nagyon is kicsi lehet s akkor felületes keresés esetében sok hernyófészek könnyen észrevétlen maradna. De vannak olyan hernyók is, amelyek a telet nem mint apró hernyók, hanem tojás alakjában húzzák ki. Hogyha egyik-másik esztendőben az öreg gyümölcsfák cserepes héj kérgét meg megnézzük, föltűnik, hogy azon néha sajátszerü foltok vannak. Olyanok a foltok, mintha valaki egy kis darabka tűzi taplót ragasztott volna oda. A foltnak legtöbbje csak olyan nagy, mint a régi négykrajcáros, de van nagyobb és kisebb is. E folt színe is olyan, mint a taplóé, tehát barnás-sárga. Hogyha az ilyen foltot kissé megkaparunk, meglátjuk, hogy az csak lazán van a kéreghez tapadva és hogy tulajdonképen finom szőrből áll, mely tömött szőr azután temérdek sok és mákszemnyi nagyságú sárgás szürke tojást takar. Hát ez a furcsa taplódarab azután mi legyen? Biz az nem más, mint szintén egy igen kártékony lepkének, a gyapjas pillének kitelelő tojása. * Milyen főzelékféléket lehet kora tav&sz- szal ültetni? Aki azt akarja, hogy kerti terményeit jó áron adhassa el, némely növénymagvak elültetésével sietni kell, főleg azon növényekkel, melyek a korai ültetést nem sinylik meg. Ezek közé tartozik a petrezselyem, paszternák, cikória, vereshagyma, póré, fejessaláta, hónapos retek, laboda, borsó és a csombard. Könnyű talajon elég, ha a vetendő talajt meggereblyézzük, feltéve, ha kertünk jól meglett ősszel forgatva. A nedves talajt sem ásóval, sem geblyével nem lazítjuk meg, hanem a földnek szikkadását bevárjuk; még akkor is: ha ezzel a várakozással késést is szenvedünk. Sáros talajban a magvak nem tudnak kicsirázni, kifejlődni, éppen azért a sáros talaj megmunkálásával nem lehet sietni. Tavaszszal a talajt tanácsos vékonyan elkorhadt trágyával megteregetni. Ha a talajt vereshagyma-maggal ültetjük be, a vetés előtt meghengerezzük a földet. A kikelést job-
