Magyar Földmivelö, 1910 (13. évfolyam, 1-43. szám)

1910-02-13 / 6. szám

Az oltár és a házasság*.

(B) Az ember látókörének határa nagyon kicsi, mikor öntudatra ébred.

E kis körben találja szüleit, testvéreit, barátait. Majd szülőhelyének egész szintáját.

Később e kör szélesedik, de ezenközben vissza is húzódik. A nagy világban egy kis világ keletkezik. Ebben a kis világban már kevesebben maradnak. Meghitt barátaink.

Egyszer csak megjelenik egy lény az ifjú vagy leány előtt. És a sejtelem, a megmagyarázhatatlan érzés, szinte remegve sóhajtja:

— 0 — és senki más.

Aztán egész világukat körülfogja a sejtelem, amely hullámos érzéssé kezd válni, akkor már az egyik hangosan mondja:

— Téged, egyedül...

Ez a szerelemnek, mint igaz érzésnek lélektani útja. Nem az érzékiség útja, de a szerelemnek a léleknek útja.

És hogy a tiszta érzésnek a forrása — érzésnek, melyet az Isten is megszentelt —

csakugyan a lélek —-----------bizonysága a

lélek maga.

Az igaz lélek nem elégszik meg ugyanis azzal hogy: tégedet egyedül! Többet kiván. Azt akarja, hogy:

— Örökre\ Elválaszthatatlanul. A koporsónknak zártáig.

És hogy mennyire akarja, hogy mily féltékenyen őrködik a lélek ezen örök egyesülésen, bizonysága, hogy a lelkek, a szivek nem bíztak a maguk erejükben, elhatározásukban. ígéretükben. Szerződésekben sem.

Odakivánkoztak és odakivánkoznak, oda mennek az Isten oltárához. Esküt tesznek, ott az Isten színe előtt. Hogy örökre. Holtomiglan. Koporsónk zártáig. A sírban és a síron túl is.

A társadalom viszonyai, a polgári élet, jog és kötelesség köre; az államok fentartá- sának biztosítékai ma már megteremtették a polgári szerződést vagy mint nevezik a polgári házasságot.

Ma nem kívánja az állam a házasság érvényessége, törvényes elismerése szempontjából az egyházi esketést. Semmi kényszer nem hajtja a házasulandókat az oltárhoz.

És mint a mindennapi tapasztalat iga-* zolja, a statisztika mondja... az emberek mégis elmennek, önként, szabadon, felemelt fővel az Isten oltárához...

Hiába írják kis betűvel (isten) a jó Isten nevét a mai modern irók. Az Isten nagy! Hiába igyekeznek általánossá tenni, hogy a házasság merő polgári szerződés. Akár a pénz, ház, adás-vevési szerződés. Az Isten fő!

A családok nem tréfálnak. A családok nem bíznak a papiros-házasságban egyedül. A családok kívánják, legtöbbször követelik, hogy a férfi vigye oda a leányt Isten oltára előtt és ott is esküdjék örök hűséget jegyesének. Követeljék is.

És emelkedik a lelkünk, mikor tapasztaljuk; igenis tiszteletre méltó küzdelmet elhatározást fejtenek ki leányaink is arra, annak keresztülvitelére, hogy ők oltár előtt, Isten szent nevében esküdhessenek. Sziklákat zúznak össze a gyenge leányok és malomköveket hengeritenek el az oltárok útja elől*