Magyar Földmivelö, 1910 (13. évfolyam, 1-43. szám)
1910-10-16 / 41. szám
6 MAGYAR FÓLDMIVELŐ — Elpusztult magyar repülőgép. Bárcav Gábor felsődobsinai földbirtokos Kihász Sándor társaságában egy olyan repülőgépet épített, amely a madarat vette mintául. Az első próbán a repülőgép helyből fölemelkedett, de azután lezuhant és összetört. Bárcay újra megépítette a repülőgépet. Most azonban Bárcay repülőgépe a hangárral együtt elégett. A tüzet a villamos készlet okozta. — A mérgező özhus. Puskár Mihály szepes- váraljai lakos ebédre családjával együtt özhust evett. Ebéd után mindnyájan rosszul lettek s Puskár két gyermeke nemsokára meghalt. A szerencsétlenséget, mint mondják, az okozta, hogy az őz lépfenés volt. — Csendőr az ágy alatt. Kékkőről írják nekünk: Véber József, Almássy Dénes gróf kékkői kertésze feljelentést tett a csendörőrsön, hogy egy ismeretlen tolvaj minden este belopódzik a lakásába és kézi táskájában levő pénzét dézsmálgatja. A csendőrörsről Kvasznyicza József csendőrt küldték ki a tolvaj leleplezésére. A csendőr bement a kertész lakására s mikor beesteledett, az ágy alá bújva leste a tolvajt. Úgy hét óra felé nyillott az ajtó s megjelent Fontányi Hugó kékkői lakos, volt pénzügyőr és egyenesen a táskához lépve a lopáshoz fogott. Ebben a pillanatban a csendőr kiugrott az ágy alól és a tolvajra szegezve fegyverét kényszeritette, hogy megadja magát. Fontányi Hugó rémületében még több lopást is beismert. — Álarcos rablók. Egerből írják: Török István egri földbirtokos házába álarcos rablók törtek be. A gazda nem volt otthon, csak a felesége és két gyermeke, az egyik hét-, a másik tízéves. Éjféltájt lehetett, a midőn Tőrökné zörgést hallott, felkelt az ágyból és abban a percben három álarcos rabló pénzt követelt tőle. Az aszony szorultságában átadott nekik 400 koronát, azonban az ösz- szeggel nem voltak megelégedve és újabb követelésekkel léptek fel. Ekkor Töröknének eszébe jutott, hogy férjének revolvere a szekrényben van s úgy tett mintha a szekrényből pénzt akarna kivenni, e helyett azonban a revolvert rásütőtte az egyik rablóra, kit a vállapockán talált. A golyó, úgy látszik, nemesebb részeket nem sértett meg, mert a sebesült a másik két rablóval elmenekült. A rendőrség megállapította, hogy a rablók a helyi viszonyokkal ismerős egyének lehettek. — A talált pénz. Aradról írják: Ördög Mihály alsótanyai gazdálkodót furfangos módon csapta be két ismeretlen szélhámos. Ördög a Szeged-csongrádi takarékpénztárból jött ki, amikor észrevette, hogy egy előtte haladó 25 év körüli iparos külsejű fiatalember elveszti a pénztárcáját. Éppen szólni akart a fiatalembernek, amikor egy 40 évesnek látszó, jól öltözött ember meglökte: — A világért se szóljon, megosztozunk a pénzen. A tárcát tényleg felvette és Ördögöt félre csalta, hogy majd felezik a talált summát. Éppen a tárca felnyitásához akartak fogni, amikor lelkendezve megjelent egy fiatalember és rátámadt a két emberre : — Maguk találták meg a pénzemet, adják elő. — Nálam nincs, — válaszolta Ördög. — Majd meglátjuk, mutassa a zsebeit, — és a fiatalember a következő percben már át is kutatta Ördög zsebeit. Mig a kutatás tartott, a másik futásnak eredt. A fiatalember utánna iramodott: — Magánál van a tárcám, adja ide. Ördög hálát adott az Istennek, hogy ily könyü szerrel menekült a bajtól és sietve tovább állt. Csak félóra múlva vette észre, hogy a pénztárcája 600 korona tartalommal eltűnt. Kutatás közben lopta el tőle a fiatalember, akinek az idősebb bűntársa volt. A két szélhámost keresi a rendőrség. Nagyobb baj. — Ez mégis szörnyűség ! Megöl a méreg mosónémmal! — Ugyan miért ? — Van vagy tizenkét ingem s egyen sincs gomb. — No nekem is van tizenkét gombom és egyen sincs — ing. ■ A KANDALLÓNÁL. ■ n n ■ A paraszt nábob leánya. Eredeti népies regény. Irta : (7) Bodnár Gáspár. VI. A kisbiró, a ki a falu leveleit szokja kiosztani a parasztnábob kúriájába fordul be. Bodrogi Tóbiást éppen a nagy udvaron találja. — Level érkezett... — No, vájjon honnan? — A városból. A nábob izgatottan bontja fel. És veszi észre, hogy ez a levél — a nevelő intézet igazgatóságától jött. Gyorsan átfutja. Ennek a levélnek a sommája pedig olyat ütött a nábob szivébe, mint az istennyila szokott ütni az öreg földbe. Hiába állott ott percekig a kis biró, hogy megkínálják a levelek után járó italdukáncióval. Állhatott várhatott volna ott akár öreg estig. Tóbiás uram ott hagyta a bámészkodó kis bírót. És rohant a felesége, Zsuzsa asszony után. Mikor pedig végre megtalálta, oda bökte neki a levelet. Olyan keményen, hogy ne mondjam durván, mint még sohasem tette. — Nesze, olvasd! — Szép, derék jányod van. A’ mondó vagyok. Mormogta a nábob. Zsuzsa asszony arca halálsápatra válott. Olvasta — olvasta a sorokat. És a jó asszony csak fejével bólingatott. — Bólingass, bólingass ... — Hát nem is sírok. — Pedig sirhatnál. — Már miért? Ha egyszer a leány tanulni nem akar. Hát ne akarjon. Én se tanultam valami sokat. Még is megsegített az Isten. A tanulás még nem boldogság. Láttam én már tanult kisasszonyokat, a kik boldogtalanok voltak. És még el is emésztették magukat. — Asszony, hát te igy beszélsz? Még te is olajat öntesz égő szivemre. Hát nem-e mindig fiú után sóvárogtam. — Eszti felér tiz mámlász fiúval... — De én nem mámlász fiú után sóvárogtam .. — Hátha mámlász lett volna ... ? Erre már aztán a nábob nem tudott felelni. Csak érezte, hogy zihál a lelke. És fáj a szive. De nagyon fáj a szive. Le is ült. Az asszony melléje telepedett. Elkezdett neki azon a titkos nyelven beszélni, amelyen csak az asszonyok tudnak beszélni. — Ládd-e jó öregem. Hát mi van ebben a levélben. Nem-e azt írják, hogy a mi Eszti jányunk olyan, mint egy angyal. — Kiszedem ám én az angyal szárnyaiból a tolakat. Pedzem én, mi huzza haza. — Öregem, öregem! Hát mire való ez a tülekedés ? Nincs-e megírva hogy, miér’ jön haza ? Miér’ mer’ azért, hogy nem szeret tanulni.
