Magyar Földmivelö, 1910 (13. évfolyam, 1-43. szám)
1910-10-09 / 40. szám
XIII. évfolyam. Szatmár, 1910 december 11. 40-ik szám. Megjelenik műiden vasárnap Szerkesztőség és kiadóhivatal: SZATMÁR, Arany János-utca 17. síám. FELEI.ŐS SZERKESZTŐ ÉS KIAIlŐTILUIIONftS : BODNÁR PASPAR —— i i ...... ■ ~ El őfizetési árak: Egész évre . . . . . 4 korona. Fél évre .... . . . 2 Negyed évre . . . . . 1 Jó és rossz szellemünk . .. (Bg) Ebben a mi társadalmunkban egy nagy hatalom uralkodik rajtunk. A sajtó... Sajtó neve alá foglalják mindazt, a mi nyomtatva van. Amit a nyomdában nyomda- festékkel nyomtatnak, sajtolnak. Tehát a könyveket, napi és heti vagy havi újságokat, füzeteket, az úgynevezett röpiratokat és igy tovább. Persze erre a magyarázatra a modern ember, (a kapaszdi, meg a népet csak madártávlatból ismerő „született“ újságíró) mosolyog. És azt mondja: Iszen van-e, a ki ma a sajtó századában ne tudná, hogy mi a sajtó, ez a nagy hatalom. Bizony van: Ezer és ezer ember. És tiz, százezren vannak, a kik az újabb szavakkal, főleg idegen szavakkal tarkított és úgynevezett népújságokat sem értik már. Csak röstellik bevallani. Mert legtöbb iró, különösen újságírók nem is gondolnak avval, hogy közérthetővé tegyék írásukat. Inkább a maguk olvasottságát, műveltségét, frázisaikat és modernségüket fitogtatják idegen szavakkal és kegyetlen rossz, gyártott szavakkal. No de, nem erről szól most az én cikkem. A sajtót akarom bemutatni, mint igazán jó és rossz szellemünket. Mert a sajtó igazán a mi jó szellemünk lehetne. Kellene lennie minden betűjével. Minden nyomtatott lapjával. Újságaival. Kis és nagy könyveivel egyaránt. A ki olvasni tud ugyanis, az is részese a sajtó nagy hatalmának. ’Iszen az olvasással ó is élvezi, sajátjává teszi azokat a szebbnél í szebb gondolatokat, eszméket, melyeket napvilágra hoznak az ólombetűk változatos alakjai. A papír és nyomdafestékkel. Az olvasási képesség nagy kincs. Kezünkbe adja a kulcsot, hogy bele tekintsünk a múltak nagy idejébe. Felhasználhatjuk a világ, a nemzetek legnagyobb elméinek tapasztalatait, tudományát. Nagy, fáradságos küzdelmek gyümölcseit. Jó szellemünk, igenis a sajtó. Mert szellemünket táplálhatja. Kedélyünket frissen tarthatja. Nagy szó ez. A ki tud és szeret olvasni jó könyveket, az nem lehet boldogtalan. Az nem ismeri az élet legnagyobb rémét: az unalmat. A ki olvas, az soha sincs egyedül. Elhagyatottan. A ki okosan, egészséges lélekkel olvas, annak társalgója van. Hű barátja, a kivel tanácsközhatik, úgyszólván beszélgethet. Örömét és bubánatát közölheti. Világos dolog tehát, hogy a jó sajtó a mi jó szellemünk. Sajnos, a sajtó rossz szellemünk is lehet. Ma, a mi korunkban milliók és milliók rossz szelleme. A sajtó feltalálása óta mindig úgy volt. Hogy jó és rossz szellemet vitt a sajtó az emberek közé, Régebben a rossz szellemű sajtó járt mankón. Lassan járhatott, mert kevesen tudtak még olvasni. Meg a könyv, a sajtó terméke drága is volt. Csak egyesek, kiválóbb szellemek használhatták fel jó vagy rossz célokra. Ma már minden emberfia, még a gyermek is újságot olvas vagy olvastat. A sajtó termékei sebes szárnyakon röpülnek a piacra, onnan a családokba. És az emberek leikébe.
