Magyar Földmivelö, 1910 (13. évfolyam, 1-43. szám)

1910-01-09 / 1. szám

A MAGYAR FÖLDMIVELŐ komponált mártások még ma is szerepelnek a francia ét­lapokon. XV. Lajos könyvkötő volt, XVI. Lajos pedig kovács. II. Miklós orosz cár a kertészettel foglalkozik, mig Nagy Péter cár az esztergályosságban árult el nagy ügyességet. Az esztergályosság régente, .úgy látszik, kedvenc fog­lalkozása volt a fejedelmi személyeknek. I. Lipót, I. Rudolf és III. Ferdinánd német császárok és Bernát, IV. Vilmos és János Ernő szász-weimari herceg mind igen művészi esz­tergályosmunkát végeztek. Henrik Gyula braunschweigi herceg a mészáros-mes­terséget tanulta és csak az nap volt igazán boldog, amikor a vágóhídon levághatott egy ökröt. A pápák közül VIII. Or­bán kertészettel toglalkozott. XII. Kelemen pedig előszere­tettel forgolódott a konyhában és makarónit készített. ■ mm GAZDÁK VILÁGA. ■ sa n BBS Milyen legyen a fejsze nyele? A fejsze nyelének egyik legfontosabb kelléke, hogy az könnyen kezelhető s a különféle célra szolgáló fejszéhez hozzáillő legyen, vagyis ne legyen se túlságos erős, se nagyon gyönge. Magától értető­dik, hogy a fejsze nyelének tartósnak is kell lennie s ezért mindig simaroslu fából kell azt készíteni, mert a rossz fából készített fejszenyél nagyon sok boszuságot és kellemetlenséget szerez a vele dolgo zó munkásnak s amellett a végzett munka minősége és mennyisége is mögötte marad a jó szerszámmal végzett munkának, Fejszenyélnek tagadhatatlanul legjobb és leg­alkalmasabb az elsőrendű amerikai hikkóri-dió (Carya-alba). A hikkóri-dió hazánkban is előfordul, néhol nagyobb mennyiségben is, azonban ennek fája, mint »Az Erdő« irja, már kevésbbé szilárd, mint az amerikai hikkórié. Honi fanemeink közül legjobb fejszenyelet ad a som, de miután erdőgaz­dasági szempontból a som nem bir jelentőséggel s azt többnyire kivágják, igy ritkán ér el oly méretet, hogy abból pl. egy nehéz pörölynyelet lehetne készíteni. A kőris szintén elég jó szerszámnyélnek, a tölgy azonban nem, mert nagyon ég a kézben. Leg­nagyobb elterjedésnek örvend a gyertyánfából ké­szült fejszenyél s ez a legháládatosabb is, mert nem ég a kézben, hanem olyan fogása van, mint a papírnak; minél tovább dolgozunk vele, annál lá- gyabb fogása lesz. Hogy egyes iparágaknál a gyer­tyánfából készült szerszámnyeleknek rossz hire van az abban leli magyarázatát, hogy a gyárosok akár­milyen gyertyánfát felhasználnak nyelek készítésére s a fát ritkán hasítják, hanem legtöbbnyire vastag pallókból fűrészelik, aminek természetesen nem szabadna megtörténnie. Fontos körülmény még az is, hogy a gyertyán téli vágású legyen, mert a nedvkeringés idejében vágott fa szerszámnyeleknek már kevésbbé alkal­mas. Sokat szenved a szerszámnyél azáltal, ha a szerszámot — amint ezt legtöbben teszik — haszná­laton kívül valamely sötét, félreeső zugba, nedves helyre bedobják, ahelyett, hogy azt szellős, világos helyen felakasztanák. A száraz tölgyfából készült nyél ezt az eltevési módot egyideig csak kibírja valahogyan, de a gyertyán hamar megszürkül s bár még nem megy tönkre, de nem is lesz már olyan tartós. E3 BE EB HÁZIASSZONY. Ksnra 9 B ■ Paradicsomalma mártás. Hat-hét paradi­csomalmát tisztára megmosunk mindeniket több da­rabra tördelve, lábasban puhára pároljuk; azután darab vajat vagy zsírt felolvasztva, abba kanálnyi lisztet teszünk s kissé megpergeljük, a párolt para­dicsomalmát szintén átszűrjük, vele a rántást fel­eresztjük, ha igen sürü volna, még kevés húslevest, végre darab cukrot s tejfelt adunk hozzá. Befőtt paradicsomból is készítünk paradicsomalma mártás* hasonló eljárással. * Pirított tej. 4'/2—6 liter jó friss tejet vasfa­zékba töltünk. Ha emelkedik, kevergetjük és addig habarják főzés közben, mig egészen sürü és olyan­nak látszik, mint a pirított liszt. Eláll 4—5 napig és az orvos rendelete szerint kapja a beteg. * Jó ablakzáró. Vegyünk közönséges lámpa­belet, mázoljuk be az ablak rámát gummiarabikum­mal, illeszük rá a belet erősen, egyik végétől a má­sikig, azután tegyük be jól az ablakot s biztosítva vagyunk a léghuzam ellen. Néhány nap alatt a bél úgy odaszárad a rámához hogy az ablakot bátran kinyithatjuk vagy becsukhatjuk; a bél egész télen ott marad. ♦ Csibekeltetés minden időben. A baromfite­nyésztők csak az esetben juthatnak megfelelő jöve­delemhez, ha minden időben piacképes csibékkel rendelkezhetnek. Ezt elérhetik a következő eljárás mellett: Egy vagy több nőstény pulykát mestersé­gesen megkotlósitunk, vagyis a pulyka melléről a tollat lekopasztjuk, pár tojást alárakva rostával le­bontjuk, naponta egyszer jól megetetjük és itatjuk, megfelelő mozgásról is gondoskodunk, igy legkésőbb egy hét alatt megkotlósodik s ekkor megfelelő szá­mú tojást rakunk alája kiköltés végett. Ily eljárás mellett minden időben lehet csibét keltetni, megfe­lelő helyiséggel rendelkezve. Ha egy- és ugyanazon pulykával egyfolytában többrendbeli keltést akarunk végeztetni s kotlás alatt a pulyka enni nem akarna, úgy tömjük, mint a libát szokás, de csak a rendes adagot adjuk, friss vízről s megfelelő mozgásról ne felejtkezzünk meg Hogy a baromfitenyésztők haszna teljes, vagyis min­den tekintetben kielégítő legyen, a baromfiak közül, szükséges eljárást kell követnünk, hogy a tyúkok megfelelő tojáshozama is mindenkor elérhető legyen. A dohánysó férfiak dicsérete. Egy new-yorki nói klubban egy asszony felolvasást tartott a dohányzó férfiakról. Érdekes felolvasásában a töt»- bek között ezeket mondotta: — Semmi esetre se menjenek férjhez olyan férfihez, aki nem dohányozik. Az én tapasztalatom szerint minden férfi, aki nem dohányos, türelmetlen, kötekedő és humor nélkül való. Különösen ebéd után, amikor a férfiaknak leg­szebb tulajdonságaikat kell bemutatni, a nem dohányos ki- állhatatlan. Szünet nélkül járkál ide-oda szobájában, mert hiányzik neki valamije ás valami alkalmat keres, hogy morfondírozhasson. A dohányos ember ellenben ebéd után

Next

/
Thumbnails
Contents