Magyar Földmivelö, 1910 (13. évfolyam, 1-43. szám)
1910-09-25 / 38. szám
8 MAGYAR FÖLDMIVELŐ És igy tovább ... Ki is tört a háborúság nem egy portán. Nem egy tűzhelyen. Mert jaj ám annak a férfinek, a ki az asszony előtt más asszonyt dicsérni, magasztalni mér. — Hát csak Zsuzsa dolgozik. Mi alszunk ? Henyélünk1? — Jó, jó, mondogatta különösen Sára, a kit az egész falu Vércse Sárinak nevez. Majd kitudódik minden. A tyuk is kikaparja. — Ki bizony, erősitette az egész asszony sereg. Már is beszélik .. . — Ugy-e beszélik! — Hát lelkem, hogy ne beszélnék, mikor a múlt nagy vásárkor is a haramiával látták ... Bodo- nyi Tóbiást... — Tóbiást? — A gazdag Tóbiást. — A haramia vezérrel beszélgetett... — Már a csendőrök is — lesik. * * * És valójában igaz, hogy... nem mozog a falevél, ha a szél nem fújja... Igaz való, hogy valami nehéz, átlátszatlan köd ült a Bodonyi ház fölött. Valami titkos, suttogó, lappangó gyanút borítottak arra a portára. Az a haramia rettegett alakja volt egy egész vidéknek. Többször félemletes nyomokat hagyott itt is, amott is. Magyarfaluban is vették észre lábnyomait. De a Tóbiás gazda házát, jószágát rendre kikerülte. Mintha csak be lenne biztosítva az a porta. Nem csak tűz, de a rabló banda ellen is. No aztán, mikor az egyszerű kis bogárhátu ház eltűnt a Tóbiás telkén és uj, hatalmas kőház épült rajta: akkor aztán megeredt, a beszéd. A niende-monda. A haramia história. Hogy akár a regény iró fántáziájának is becsületére válnék. Tóbiás uramnak a ház felcserélésével neve is kicserélődött. Nem ő adta a nevet magának. Nem őtven krajcáron vásárolta. Nem ő kívánta a név- változtatást. A falu adta. A város pecsételte meg. »Paraszt-nábob«-nak körösztölték. És valljuk is meg most mindjárt. Ez a köröszt- név nem is esett amolyan csufondáros számba. Paraszt nábobhoz méltóvá vált a Tóbiás uram gazdasága. Az első gazda, de még milyen gazda a a faluban. Gazdasági udvara olyan, akár a földesuraké. Bizony, még talán ennél annál a földes úrénál — tartalmasabb is. Kőháznál, gazdasági udvarnál, jószágoknál, szárnyasok seregénél nevezetesebb, irigylésre méltóbb és szemrevalóbb azonban az az éppen most feslő bimbó... a nábob kőházának bimbóba szökött virága ... Esztike. Azóta, hogy elhagytuk, amint a szegény zsellér fiúval Lacival játszadozta gyermekjátékait, hozta neki a fiú a mezei virágokat... és álom látó szemeivel egy-egy sejtelmes pillantást vetett a titkos jövőbe ... a gyermek Esztikéből igazán bájos »paraszti* leányka lett... Oh, a leány gyermekek hamar nőnek. Hihetetlen gyorsan fejlődnek. Azon növényekhez hasonlók ők, melyeket az első papsugarak, a tavasznak éppen most érkezett szellői megérintenek és csodás módon érlelnek. Gyönyörű leánykává nőtt az Eszti, azt már igazán meg kell adni. Magas a törzse és hajlékony, mint egy szál virág. A liliom. Fűző nélkül is egyenes, sugár, mint az erdő ég felé törő fenyőszála. Szeme az ébredő nap belső tüzében villog. Tele leányos igézettel. Szűziesen nyílt tekintettel. De mindennél megkapóbb, szinte csudás ennek a kis vadvirágnak ... a haja. Oh a haja... az igazán tüneményes. Azok a hosszú, fekete szálak, ott kígyóznak fejlődő vállain. Mikor ezeket a fürtöket egészen kibontja.. hullámosán omlik le egyenes, szép termetű hátán a fekete, fényes haj tömeg. És elborítja egészen. Csak tündérleánynak lehet ilyen hajpalástja. Ha a leány szépség az a természetes mezei virág, melyet Isten keze tűzött a földbe, egészséges, természetes egész pompájában: akkor ez a leány ilyen szép mezei virág most. (Folytatjuk.) Az örökség. Jegyző: Adja elő pontosan, mit örökölt a szüleitől ? De ne tagadjon ám el semmit, mert különben a törvénynyel gyűl meg a baja. Icig : Thessen megnézni, itt von én rojtam minden: a gürbe lábot ürükölthem az enyém tháteléthül, o gürbe orromat az enyim mámeléthul. na a SZERKESZTŐSÉGI TELEFONJA, tm a a a Cg. K. tanító. Tolsztoj müveit, mindannyit nem olvastam. De nagyon sokat olvastam belőlük. Sőt 25 év alatt több népnek való elbeszélését is közöltem dr. Bodnár Virgil remek fordításában. Nem ajánlható ám minden müvének olvasása sem kellő ok nélkül. — O. K. tag. Azt a késedelmi kamatot fizesse meg. Nem lehet ott szó igazságtalanságról. — Egy hű olvasó. Téved, ha azt hiszi. Az ingyenoktatás eszméjét, gyakorlatát, illetőleg annak kezdetét az egyházban keresse. K. sz. József, De la Salle stb. — is ingyen tanítottak. — Adózó. A legújabb adótörvény értelmében — helyesen van kivetve. Szakértővel vizsgáltattuk át. — Budapest. Mindig csak azt irtain és Írom, ami teljesen kialakult meggyőződésemmé érett. De soha ellene nem Írtam. És a hol arra szükség volt, el nem hallgattam és hallgatom meggyőződésemet. De felemelt fővel mondhatom azért, hogy makacsul és „csak azért is“ soha se harcoltam a magam meggyőződése mellett. Csalódtam. Sokszor csalódtam. De ha az okok és okozatok egybevetéséből csalódásomra rájöttem ... a helyes irányban vezettem meggyőződésemet.Ez a férfi kötelessége.— Segéd. Korai még a panasz, fiatal barátom uram. Iszen, azon a tehert viselő utón jó magunk is hat éven keresztül cipeltük, huztuk a terhet. Kétségtelen, hogy szomorú, cinikus jelenségekkel találkozunk. A hol a főnökök, mesterek csak reprezentálnak Bankokban, fehér asztaloknál. Vagy otthon pipaszónál. Valahányszor egy tevékeny, mindenes segédet látok, mindég az apró dunai propellerek jutnak eszembe, (mint ezt már egy toasztomban ki is fejeztem) melyek nagy igyekezettel, sokszor erejükön felül vonszolják maguk után a telt búzás hajókat. De felemelő példákat is látunk. Vannak 70-en túl levő főnökök, akik ma is, tisztes, munkás kor után, vállvetve és felváltva dolgoznak a műhelyekben és a hitélet mezején egyaránt a segédekkel. Itt Szatmáron is rátalálhat. Bár illusztris a nevük és a nyugalomra nagyon is rászolgáltak. Mikor úgy fáradtan, az elégedetlenség sóhajai környékezik — hát gondoljon ezekre az örök ifjú mesterekre. És ne a telt búzás hajókra. MORVÁI JÁNOS KÖNYVNYOMDÁJA. SZATMÁRON.
