Magyar Földmivelö, 1910 (13. évfolyam, 1-43. szám)
1910-09-25 / 38. szám
2 MAGYAR FÖLDMIVELÖ — Ápn, mit látunk? Öt-hat alperes lézeng a teremben. A többi 140—145 — nem jelent meg. Hát hogy is kívánható, hogy azok a kisgazdák messze földről-égről a legnagyobb munkaidejében, rémitő költséggel egyszerűen felszaladjanak, mint a futólótó vigécek — a fővárosba. Talán nem is tudják, hogy mily bajt zudit reájuk ez a távolmaradás. Mert őket a bíróság elmakacsolta és 56 korona tőke, kamat és perköltség fizetésére kötelezi. A makacsság kihirdetése után következik a megjelent alperesekkel való tárgyalás. — Kiss Mihály — szól a biró, ön megrendelte az irodalmi cégnél a Rákóczy-kor történetét 30 díszes kötésben. Meg is kapta. De nem akar fizetni. Pedig ime felmutatom az ön megrendelési levelét. Rajta van Kiss Mihály aláírása. Mi a védekezése? Kiss uram erre kijelenti, hogy ő soha életében nem rendelt könyvet. ’Iszen olvasni se’ tud. Járt nála a tavaszon egy ur. Yigéc. Rákóczy képet kínált. Amék muzsikál is. Órát is mutatott. Hát ezt meg is reudeltem 56 koronáért. De könyvet küldöttek. Hiába írattam ötször is a cégnek. Még csak választ sem kaptam. Bepereltek. Aztán az atyafi a biró felhívására falubeliekkel bizonyítja (ezeknek éppen útja volt Pestre), hogy szentül úgy vagyon. Muzsikás órát kínáltak. Azt rendelte Kiss Mihály. És disz- könyveket küldtek. Kiss Mihály erre a pert megnyeri. Rendben van. A fortélyos zaklatásnak vége. De nincs rendben a távolmaradt 145 gazdának az ügye. Pedig ezek is mind muzsikális órát rendeltek és diszkönyvet kaptak. Ezeket elmakacsolták. Ezek elvesztették a pert. Mert nem volt költségük Pestre utazni. Ezekkel az elítéltekkel nagy igazságtalanság történt. Mert ha nem Pesten perelik, de otthon — ők nekik igazságot szolgáltatnak. A pert megnyerik. Tovább is van még. Azért folytatom a jövő számban. Borissá ur magyaráz. — Mondja csak, szomszéd, mit jelent az a fránya ex-lex szó ? — Azt jelenti hogy mindig fenékig kell kiinni a boros poharat! Tövisek és virágok. A fővárosi újságok legtöbbje kanász stílusban, hangon tárgyalja az uj perrendtartási javaslat 31. §-sát. Szinte tajtékoznak. Régi-régi közmondás, hogy aki szörnyen haragszik, toporzékol, tüzet kiabál... annak nincs igaza. A pudlinál mézes-mázos, fülbehangzó módon szoktak beszélni a kereskedő urak ... de van is gondjuk, hogy mikor érdekükről van szó — megrendeljék és megfizessék — a kanászstilusi beszédet is. Egyik nagyszájú lap cikkezvén a »merkantilt önérzetről«, szemrehányást tesz a kereskedő világnak, hogy sokan széggenlik és tiltakoznak ez ellen az elnevezés ellen : — Merkantilt.'. . És dühösen kérdi: mi ez 9 Micsoda tünet ez P Hát bizony mi is észrevesszük, hogy a tisztes, igazságszerető kereskedők nem igen örülnek ennek az elnevezésnek. Valami kellemetlen iz van ebben az elnevezésben ma már. Valami olyan »nem szeretem« dolog. Valami... amit maguk a kereskedők éreznek legjobban, de jó, találó kifejezést még nem kaptak rá. Majd eljön annak ideje is. Kis Gereben. m B ALKOTMÁNY. H B Azok a rabszolga törvények — Érintettük a «Gyermekek százada» cimü öreg- betűs cikkünkben, hogy a korlátokat nem ismerő szabadság emberei (a kik maguk iszonyú rabszolgaság, kényszerek és nyomások alatt nyögnek —) rabszolgatörvénynek titulálják az általános tankötelezettséget is. Hogy hát szabad államban a szabad polgár azt teheti gyermekeivel, a mit akar. Ha tetszik járatja az iskolába, ha szüksége van gyermeke munkaerejére, tartsa otthon. Küldje a mezőre. A gyárba és igy tovább. Kimutattuk azt a szörnyű következetlenséget is, a mi ebben a felfogásban megnyilatkozik. É.s veszedelmet is. Most csak rövidesen azt állítjuk, hogy igenis minden államnak nemcsak joga, de kötelessége is, hogy gondoskodjék leendő polgárainak általános művelődéséről. Ha szabad igy mondanunk, gondoskodjék arról, hogy leendő polgárai kultur emberek legyenek. Az az állam, mely ezt nem teljesiti, elveszti jogát arra, hogy büntethessen, hogy tetteiért felelősségre vonja tagjait. A görögök, ez a szabadságszeretetéről hires ókori csudás nép törvényben mondotta ki, hogy az apa, aki gyermekeit elfeledi nevelni - nem számíthat öregségében gyermekei támogatására. A mai kultur államok már kényszerítő eszközökkel sarkalják a szülőket gyermekeik neveltetésére és taníttatására. És ehhez nem csak joguk van, — mondjuk ismételten — de kötelességkép hárul reájuk. Mi az állam célja? Hogy életét fennmaradását biztosítsa. Hogy hivatását teljesítse a nagy emberi társadalomban. Hogy leendő polgárait a nemzet élő tagjává tegye. A nemzet testébe és leikébe olvasztva. Az élet ösztön nem csak egy embernél van meg. A nemzetet is lelkűkben, testükben hordozzák. Fennmaradásuk a legelső ösztönök közé tartozik. Az ezen ösztönt fenntartó, eszközökkel tehát élniök kell. Ha most engedik, hogy a jövő polgárai vad parlagon maradjanak, ha nem adja meg neki az állami élet feltételeit, ha nem teszi őket képessé arra, hogy a nemzeti érzés és közszellem birtokában bele tudjanak helyezkedni a nemzet testi és lelki életébe: akkor ő maga ássa meg nemzeti létének sírját. Ő maga készíti el a rombolási ösztönt, ő maga nevel anarkistákat, akik folyton-folyvást zavart, békétlenséget okoznak. Nem lévén az ily elemeknek hajlandóságuk a társadalmosulásra, a tisztes, becsületes, szociális életre; nem biztosíthatja az államnak kormányzási, felelősséggelteljes működését. A nemzeti nagy munkát. A polgárok békéjét és vagyonát — A neveletlen vad elem, a tanulatlan féktelen emberek szabadon garázdálkodhatnának és rövid idők alatt romokká tennék a műveltség, a kultúra minden vívmányait.
