Magyar Földmivelö, 1910 (13. évfolyam, 1-43. szám)
1910-09-18 / 37. szám
37-ik szám. XIII. évfolyam. Szatmár, 1910 november 20. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: SZATMÁR, Arany János-utca 17. szám. FÜLEI «8 SZEliKESZTÓ FS KIADOTILAJIKINOS : . BODNAR GÁSPÁR Előfizetési árak : F.gész évre ..........................4 korons. Fé l évre...............................2 Ne gyed évre......................1 » A g yermekek százada. (B. G.) Hogy a század a melyben élünk, valójában megérdemli azt az elnevezést: ■gyermekek százada — kétségtelen. Iszen e század első tizedének második felében érte el a mi hazánk is annak a régen óhajtott törvénynek megalkotását, mely az ingyen-oktatást megteremtette. Ma már az ingyen oktatás nem ábránd. Nem eszme, mely a lelkekben él. Nem törekvés, mely időnként fel-íelujul. Megtestesített gyakorlat. Életrendszer. Furcsa, hogy mégis vannak, még pedig elszomorító számban vannak szülők, a kik az iskola kötelezettségnek vagy egyáltalán nem akarnak eleget tenni gyermekeikkel szemben. Vagy az iskolázástól, a rendes iskolába járástól különféle ürügyek és kifogások alapján elvonják gyermekeiket. Még ma is nagy a mi hazánkban azok száma, a kik hogy ezzel a hivatalos, rossz szóval éljek — nincsenek beiskolázva. Ám, ez a szomorú jelenség nem dönti meg annak a jellemzésnek erejét, hogy ezt a század a gyermekek százada. Sőt megerősíti. Mert csak arról tesz bizonyságot, hogy ennek a nagy, nemzeti feladatnak megoldása is a XX. század számára maradt örökségül, És e pontnál egy kis kitérést kell tennünk. Furcsa jelenség ugyanis, hogy a szociá- listák, mig egyrészről programmukba vették az ingyen oktatást, azt sürgetik, hogy ezt a ingyen oktatást terjessze ki a törvényhozás a legfelsőbb iskolákra is: addig éppen a szélsőségeket hajhászó szociáldemokraták is tápot nyújtanak arra, hogy akadnak szülők a kik gyermekeikkel szemben az iskoláztatást illetőleg bűnös közönyt, sőt mulasztást követnek el. Hallottam nem régen bizonyos községben dühös szónoklatot egy repülő szociáldemokrata apostoltól, a ki az általános iskolakötelezettség ellen izgatott. Azt papolta, hogy az államnak nincs joga arra, hogy a szülőket büntetés terhe alatt kötelezze a gyermekek iskoláztatására. A gyermek a szülőké. Azok a szülők úgy tehetnek azokkal a gyermekekkel, a mint életkörülményeik és a gyermeki munkaerők felhasználásának szüksége kívánja. A büntetések kiszabása, behajtása pedig zsarnokság. No hát ez operetfilozofia. Komikum. Szomorú komikum. Egyrészről kiabálni, már hogy mi a népet butaságban akarjuk szándékosan hagyni, követelni az ingyen oktatást az egész vonalon, felvilágosodást hirdetni és azzal kérkedni, másrészről pedig a népnek tápot nyújtani arra, sőt izgatni, hogy az iskolakötelezettséget komolyan ne vegye. Sőt bele beszélni, hogy ez a törvény rabszolga törvény — — — égbekiáltó kegyetlenség, feje tetejére állitott logika és — embertelen játék. Azért következő alkalommal igenis bebizonyítjuk, hogy államnak nem csak joga de kötelessége is az általános iskolakötelezettségnek minden lehető eszközzel és a legnagyobb szigorral érvényt szerezni.
