Magyar Földmivelö, 1910 (13. évfolyam, 1-43. szám)

1910-09-11 / 36. szám

MAGYAR FÖLDM1VELŐ

'második, majd a harmadik munkás is leereszkedett a gödörbe s mind a három meghalt. Fhürer mindhárom szeren- csétter.ül járt munkásnak díszes temetést rendezett és családjuknak 500—500 koronát ajándékozott. A hatóság megindította a vizsgálatot.

— Olcsóbb lesz a cukor. A cukorkailell bomlásának már is mutatkoznak az előjelei. Tekintettel ugyanis a magyar gyárak várható versenyére, az osztrák cukorgyárak bizottsága elhatározta, hogy novembber 20-ától kezdve a cukor árát lényegesen leszállítják. Szakkörökben azt hiszik, hogy a cukor árát öt koronával fogják leszállítani. Ez az árleszállítás a nyerscukor-árak csökkenésével van összefüggésben.

— Teljes holdfogyatkozás. Az idei november 16-án teljes holdfogyatkozás lesz látható Európában, Afrikában, Ázsia nagyrészében, kivéve a keleti tájakat, az Atlanti-Óceán partvidékein és Amerikában. A holdfogyatkozás kezdete általán 11 óra és 37.7 perckor, a teljes hold- fogyatkozás kezdete 12 óra 48.6 perckor, a holdfogyatkozás közepe 1 óra 40.3 perckor és általán 2 óra 51.2 perckor.

— Kitüntetett pásztor. Hrdy János Szomlány, nyitra megyei községben őtven esztendeje áll szolgálatban, mint pásztor. A földmivelésügyi miniszter most a derék munkást 100 korona jutalomban részesítette és elismerő oklevéllel tüntette ki. A jütalomdijat és az- oklevelet okt. 27-én adta át a járási főszolgabíró az egész község lakossága előtt Hrdy Jánosnak.

— Egy község pusztulása. Balassagyarmatról Írják, hogy múlt héten a nőgrádmegyei Rimóc községben tűz ütött ki, mely a falu legnagyobb részét, összesen hetven házat a melléképületekkel cgyüt rövid idő alatt teljesen elpusztított. A tűz által 80 család lett a tél küszöbén hajléktalanná; élelem és ruha nélkül a legnagyobb nyomorúság elé néznek. A kár meghaladja a 160 ezer koronát.

— Medvék garázdálkodása. Gyergyószentmiklősról Írják: Pál Károly gazdaember hétfőn délután három ökröt hajtott Gyergyószenlmiklósra. Az országúton, alig néhány kilométerrel a község előtt, három medve támadta meg. Pál Károly az ökröket martalékul hagyta a kiéhezett vadállatoknak s elfutott. Az ökröket a medvék szétmarcangolták és felfalták. A gazda a községben jelentést tett a szolgabirónak, akinek intézkedésére vadászok vették üldözőbe a medvéket, de sikertelenül, mert a vadállatoknak nyoma veszett.

_____ ________________________ * *

A világ uralkodói államaiktól évsnte 400,000,000 korona fizetést húznak.

*

Egy osztrák gyár legújabban papírból készült szőnyegeket gyárt. A szőnyegek moshatók.

■nun XKVKaSÜXKü! nna

BBS

Az izzadás oka.

— Komám uram, úgy izzadok, mint a lú.

— Ne csudálja, — sokan tették már kendet Iává.

*

Lélekjelenlét.

A gazda keményen összekapott a feleségével, s minthogy ez jónak látta dühe elől a szobából az udvarra menekülni, férje a seprűt hajította utána. Éppen akkor lép be egy idegen gazdaember az udvarra, mikor az asszony hamarosan feltalálva magát, kiáltja férje urának:

— Nem azt kértem, hájjá kee ; a cirok seprüt dobja ki.

#

20 éves férfiak összeírása.

összeíró : Hány éves ?

Legény : 18 éves.

Összeíró: Nem tartozik hozzám.

Legény : Miért nem ‘! hiszen mig egy ilyen összeírásból törvény lesz, én akkor 40 éves is leszek.

7

■ A KANDALLÓNÁL. H

BBS

A paraszt nábob leánya.

Eredeti népies regény. Irta :

(2) Bodnár Gáspár.

Hanem Ostoros Lacikára várt most igazán . . . meglepetés.

Hüledezve veszi észre, hogy már meg a Cocó nincs, eltűnt mintha csak a föld nyelte volna magába ;

— En vagyok az oka, mondotta Esztike majdnem sírva fakadva.

A fiú megsimogatta a leány selymes haját.

— Oh, ne sírj, ne ijedj meg, ’Iszen a Cocó messzire nem mehetett.

Mikor keresésére indult . , . akkor tört ki a fiúból egy kis indulat. De nem a leánynak tett szemrehányást. Nem őt okozta, még a libákat sem.-- Kiszakította magát a pányvából, szólott szinte morogva.

— Mer’ az a boti kötőfék . . .

— Sose tette’, a hálátlan. Bitanglóba nem esett . , .

A nap már delelő felé igyekezett. De a Cocó még mindég a bitanglót járta. Eszter is keresésére indult, mert nagyon érezte, hogy ő az oka mindennek. A libái, azok a rossz jószágok.

— Nincs, hát nincs, szólott Laci, kissé lehan- goitan, mikor a tisztáson Esztivel találkozott . . .

Eszti meg lehajtotta szomorú fejét. Mer’ nagyon fáj neki, hogy ő az oka mindennek.

— Ott jön a kerülő bácsi szólott a leány egyszerre felvidultan. Mintha a reménység ereje kapta volna meg szomorkodó kis szivét.

—- A’ bizony örvendett Laci is.

A kerülő már egészen közelükbe jutott. A fiú alig várja, hogy megkérdezze;

— Nem látta ke’, a mi Cocónkat ?

— Nem biz én, öcsém.

— Elszabadult. Talán bizony még a tilosba téved.

— Az öreg hiba vón — öcsém.

— De jó lesz a bácsi Lacihoz, ugy-e bácsi?

— ’Iszen nem szakad össze a világ. De itt van a’ közel. Ládd-e öcsém ott, elől amoda azt a magas nyárfát ?

— Látom bá’.

— Hát osztég, látod-e azon a magos nyárfán azt a csókafészket?

— Látom-e? Hát látom la, bá !

— No hát öcsém mász fel arra a magos nyárfára, osztég megtalálod a Cocót.

Szólott, tanácsolt a vén kerülő, a ki messze földön — tanyán hires volt ám, tréfás ötletei mián — és egyet rántva vállán otthagyta a kis pásztorokat, magukra. Hadd törjék a fejecskéjüket, mely és mi módon találhatják meg a csóka fészekben a lovat. Már mint — a Cocót.

De Esztike annyira szivére vette a vén kerülő beszédét, hogy meg nem türtőztethette magát. Utána szólott a vén embernek, olyan szemrehányóan, olyan keservesen . . .