Magyar Földmivelö, 1910 (13. évfolyam, 1-43. szám)
1910-08-21 / 33. szám
MAGYAR FÖLDMŰVELŐ 3 megest százast vált. Itt baj van. Itt segíteni kell. Idejében. — Tyü az áldóját már a cigányok is itt vannak. Itt veszedelem lappang gondolja nagy titokba Marci. Ugv történt, tessék elhinni, hogy rövid legyek hogy töviről hegyire el ne beszéljek mindent, hogy a borfiuval Tojás Dániel is, meg Kakas Márton is titokban telegrammot küldöttek haza. — Asszony gyere mert Danyival nem birok. És a másik telegramm: — Siess fel, mert Marci bolundul. Mán a nagybőgőt is berugatta. * * * Három napi virrasztó, rettenetes áldomás után iszonyú képet mutat a «Maradj itt» kocsma szobája. Az asztalon rengeteg üveg. A cigány már csak úgy félholtan huzza a «Bár csak ez az éjszaka három, napig tartana* — nótát. Marci sógor eleresztette a fejét. Az ugv lóg, mint a tök az indáján. De Tojás Dániel uramba bele költözött az ördög. A rengeteg üvegek közt az asztalra ugrik és ott táncolja a hajnali csárdást . . . . . . E pillenatban nyílik az ajtó. És uramfia a kinyílt ajtó küszöbén ott áll a két asszony csípőre tett kezekkel. A Sári, meg a Trézi asszony. Mint ahogyan a keselyű kóválygására megriad a szárnyas nemzedék s remegve búvik rejtekzugaiba: épp oly remegve húzódtak a szögletekbe ... a mi embereink is. Már mint Marci, a ki a Trézsi asszony hangjára azonnal felriadt mintha tűvel szúrták volna meg. És a magyar sógor . . . Tojás Dániel uram, aki nyomban leugrott az üvegek közül és az asztal alá guggolt. A nagybőgő húrja pedig elszakadt. A cigányok pedig rémülten szöktek meg. Hogy aztán mi történt ? Azt ne kívánja senki, hogy leírjam. * * * Már megcsendesedett a két sógor. Hóval hintette be fejüket a vén idő. S ha olykor-olykor desznó- torok alkalmából emlékébe szökik... a «Maradj itt* csárda esete, a két sógor veckelődve mondogatja : — Oh azok az asszonyok ! A perlekedők. Vannak perek, melyek soha meg nem halnak, akarom mondani szűnnek meg, mint a főnix madarak. Egy öreg fiskálisról beszélik, hogy fiatal segéde roppant gyorsan bonyolította le pereit. Mert szerelte a népét és sajnálta, hogy a sok huza-vonával oly hiábavaló költségekbe másztak. Az öreg fiskális dühbe gurulva förmedt reá : — Megbolondult ? — Miért, kérem alássan. — így sose élünk meg! — ’Iszen rengeteg vagyona van főnök urnák. — A perek huza-vonása hozta. De a gyors lebonyolítás el is viheti. Jegyezze meg fiatal barátom, hogy a fiskális munkája nem gyors vonat. Teher vonat az, mely néha-napján késhetik, sőt ki sikolhat. (B. G.) GAZDÁK VILÁGA. m coo sn Hogyan irtsuk a kártékony hernyóit áttelelő alakjait. Minthogy már tudjuk, hogy gyümölcsfáink legkártékonyabb hernyói részint hernyófészkekben részint mint lepketojások telelnek ki és mert tudjuk továbbá, hogy azokat hol kell keresnünk, lássuk most. hogyan pusztíthatjuk el azokat a legkönnyebben és és legalaposabban. A hernyófészkeket - kicsit-nagyot egyaránt — egyszerűen leszedjük, még pedig azonnal, mihelyest a fa lombját lehullajtolta. E hernyózásra legalkalmasabb valamely őszi vagy téli verőfényes nap, föltéve, hogy a fák koronáját hó vagy zúzmara nem borítja. Alacsonyabb fáról e fészkeket kézzel is leszedhetjük, de magas törzsüeknél már az úgynevezett hernyózó ollót kell használnunk. Ezt a hernyózó ollót olyan hosszú, de könnyű rudhoz kell erősíteni, hogy azzal még a legmagasabb gyümölcsfa ághegyeit is elérhessük. A hol a rúd nem elég hosszú, pl. az igen öreg és igen magas fáknál, az ott álló létrát is kell használni, hogy a hernyófészket ezen az utón közelíthessük meg. Maga a hernyózó olló úgy van készítve, hogy ez mindig magától nyílik. Egyik ága zsinórral van megkötve: ha ezt a zsinórt meghúzzuk, akkor becsukódik és akkor az éle közé kerülő hernyófészkes ághajtást elvágja. Mihelyest a zsinórt újonnan elereszjük, az olló ismét kinyílik. így tehát az elvágott hernyófészkes ághegy leesik néha a földre, de sokszor bizony megakad a fa koronájába s akkor le kell azt onnan külön venni. Hogy tehát a hernyózás ilyen akadékoskodással ne járjon, újabban a hernyózó ollókat ágfogó készülékkel szokták fölszerelni, hogy az olló a levágott ághegyei azonnal az elvágás pillanatában megfogja és fogva tartsa addig, mig azt le nem tesszük oda, a hova magunk akarjuk. (Az ilyen hernyózó ollókat, akár régit, akár ágfogósat, kapni majdnem minden mag- és vaskereskedésben. Jó, ha abból mindenki legalább egyet megszerez. (Kisgazdák pedig kelten hárman közösen szerezhetnek meg < gyei.) A hernyózó ollóval tehát szedjük le mind a hernyófészket. A halomra gyűjtött fészkeket pedig azután — ha nem kell félnünk a tűz veszedelmétől — akár a kertben, akár a ház tűzhelyén égessük el. A hernyózás alkalmával azonban ne csak a hernyófószkeket és a fán maradt egyébb száraz leveleket szedessük le, hanem gyüjlessük össze a fán rajta maradt és össze'aszott minden gyümölcsöt is, mert abban is több rendbeli baj lakozik. Ezt az összeaszott gyümölcsöt is el kell tehát tüzelni. Ugyancsak a hernyózó ollóval szedjük ám le a gvürüs pille tojást is. Ezt első pillantásra nehéz ugyan észre venni, de gondos szem megtalálja azt is akkor le lehet azt is annyira szedni, hogy alig marad belőle valami a fán. Ellenben a gyapjas pille taplószinü tojását egyszerűen lekaparjuk a fa törzséhez közel tartott valamely edénybe, vigyázván arra, bogy a lehulló tojás földre ne hulljon, vagy egvébbként szanaszét ne peregjen; mert a földre hullott tojásnak tavaszig
