Magyar Földmivelö, 1910 (13. évfolyam, 1-43. szám)
1910-08-14 / 32. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 7 ISMERETEK-TÁRA. Drágakövek. Drágakő a gyémánt, rubin, smaragd zafír, türkiz és opál: a két utóbbi azonban nem jelentékeny, azért részletesebben nem foglalkozunk vele. A drágakövek közt mindenesetre a gyémánt a legértékesebb. Legelsőnek India szolgáltatta a gyémántot ; utána Brazília és most majdnem kizárólag Dálafrika látja el az egész föld gyémántszükségletét. Az a gyémánt, melyet Kimberley és Sagersfontein gyémántbányáiban termelnek, szépség tekintetében mind meghaladja az eddig talált drágaköveket. Mint egészen jelentéktelen kő kerül ki a földből és csak az emberi kéz adja meg neki csiszolás által azt a fényt és tüzet, amely olyan csodaszéppé teszi. A gyémánt szépsége és igv természetesen az értéke is a színétől, a tisztaságától s a tüzétől függ. Mennél jobban egyesíti valamelyik gyémánt magában ezeket a tulajdonságokot, annál nagyobb az értéke. Nem csupán a tiszta fehér gyémántnak van nagy értéke, hanem annak is, a melynek határozott színe van, a milyen a sárga, zöld. kék és piros. Az ilyen gyé-, mántokért már valósággal mesés árakat fizettek. Újabban kísérleteztek azzal is, hogy a fehér gyémántot megfessék és csodálatraméltó eredményt é-itek el vele. A legnagyobb gyémántköveket a délamerikai gyémántmezőkön találták. Az afrikai bányák fölfedezéséig ötszáz karátos volt a legnagyobb gyémánt. 1893-ban pedig ezer karátosat találtak Dél- afrikában. Újabban nagyobb költséggel jár a gyémánt termelése az afrikai bányákban, miután mélyebb tárnákat kell építeni, hogy a kristályhoz hozzáférjenek. Ez magyarázza meg azt is, hogy olyan óriás mértékben megnőtt az ára és előreláthatólag még növekedni is fog. Legközelebb áll a gyémánthoz mint drágakő: a rubin és a zafír : kettőjüket a tudomány korund elnevezésében foglalta össze. Ez a két korund bár színében különbözik egymástól, ásványtani jellegében és kristályalakulásában teljesen egyforma. Keménységének fokát illetőleg pedig legközelebb áll a gyémánthoz. Rubin és zafír található Dél-Ázsiában Elő- és Hátsó-Indiában, elvétve Észak-Amerikában és Ausztráliában is. A galambvérszin rubin (ez a szakszerű elnevezése) elsőrangú ritkaság. Az olyan szép tiszta rubin, a mely a két karátot meghaladja nagyon sokat ér. Londonban nemrégen egy kétka- rátos rubinért harmincezer koronát fizettek. A rubinhoz nagyon hasonlít és gyakran el is cserélik vele : a sziámrubin és a rubinspinel. De ez egyik sem tartozik a drágakövekhez, mert nincs meg a kellő ke- ménységi foka, sem a rubin fajsulya, tehát nem tartozik a drága kodrunokhoz. Az utóbbi időben mesterségesen is állítottak elő rubint és ezt oly tökéletesen tudták megcsinálni, hogy aki nem szakértő az meg sem tudja különböztetni a valóditól. Porrátört apró, valódi rubint nagyobb darabokra olvasztanak össze és csiszolnak. Az igy készített rubinnak tökéletesen meg van az sajátsága, mint a valódi rubinnak, és csak erős nagyitó lencsével láthatunk gyertyán keresztül apró, egymáshoz tapadó hólyagocs- kákat, aminőket a valódi rubinon hiába keresnénk. A mesterséges rubinnak nincsen drágakő értéke. A rubinnak kék testvére a zafír: de nem is olyan drága. Az eredeti színe szép, sötét búzavirág- kék. Nagyobb példányokban is található és ha a minősége nem különösen finom, az értéke nem nagy. A mesterséges zafírt nagyon könnyen meglehet különböztetni a valóditól. Az utóbbi években nagyon kedvelt drágakő a smaragd, mely ásványtanilag a beryll osztályába, tartozik. A finom smaragd nagy ritkaság. Akkor mondjuk szépnek, ha fénylőén smaragdzöld és erek repedések s foltok nincsenek rajta. Teljesen hibátlan smaragd nincs is. A jó smaragd értéke óriás még akkor is, ha a kő nem is nagy. A smaragd leginkább található Kolumbiában, Amerikában, Afrikában, Ke- lelilndiában s az Ural hegységben. Mindeddig még nem sikerült a smaragdot mesterséges utón előállítani. Egyenlőértékü a gyémánttal, rubinnal, zafírral és smaragddal a gyöngy. Mig azonban a drágakövek csak művészi kidolgozás által válnak értékessé, a gyöngy úgy szép, amilyennek a természet megalkotta. A szép gyöngy élénken csillogó, fénylőén fehér vagy a rózsaszín felé hajló fehérszinü. Az alakjára nézve lehet kerek vagy körtealaku, mentnek kell lennie mindenféle folttól, kinövéstől, repedéstől és semmiesetre sem szabad különféle színárnyalatot mutatnia. Sokan azt hiszik, hogy a gyöngy fényesebbé lesz, ha sokat viselik. Ez pedig téves felfogás, mert a gyöngy a bőr nedvességétől inkább romlik, semhogy javulna. Nagyon keresett és igy drága a feketegyöngy, a melynek szép fénye van. Mint minden drágakőnek, ennek is hihetetlen módon megnőtt az ára és a finom, kerek gyöngyszemeket már alig lehet megfizetni. Mióta van ércpénz ? Arra a kérdésre, hogy mióta vernek ércpénzt, bizonysággal nein lehet megfelelni. A régi egyiptomiak, assyrok, babvloniak, bár mennyire magas kultúrával bírtak is, semmi nyomott sem hagytak hátra, amely azt bizonyítaná, hogy ők ércpénzt használtak. Egyik általános elterjedt vélemény szerint az argosi Pheidon (Kr. e. 750 körül) alatt verték az első ércpénzt Aegina szigetén, a hol az érc kidolgozásához már jól értettek. Azonban már azért is, mert a pharosi krónika — amelyre támaszkodva ezt állítják — csak későbben íródott és mivel a régi aeginai pénzeken kevés a jel, amely eredetükre következtetni enged, igv ezt a véleményt csak óvatossággal lehet elfogadni. Hero- dotos is azt mondja, hogy nem aeginaiak, hanem a lydiaiak vertek először préselt arany- és ezüst pénzdarabokat. Ezt a véleményt az a körülmény is megerősíti, hogy a régi lydiai pénzdarabokon találtak is a korukra valló bizonyítékokat. Azonban az aeginai és általában az aegei tengerben levő szigetek pénzdarabjai se sokkal újabbak a lvdiaiaknál és valószínűnek látszik az a feltevés, hogy az aeginai pénzek hidat képeznek az ázsiai és európai pénzverés kora között és hogy Kr. e. 700 körül verték őket először. Egyébként az óvilágban a pénzverés művészete gyorsan terjedt. így egész határozottsággal tudjuk, hogy a délitáliai országokban (Graecia Magna, Nagy Görögország) már a gyarmatalapitások után mindjárt használtak vert pénzt, erre vall az, hogy Siris és Buxentum városának romjai között találtak ércpénzt, amelyet minthogy Sirist még 580-ban Kr. e. lerombolták, tehát azelőtt kellett verni. Eme bizonyítékok alapján kétségtelennek kell elfogadnunk. hogy az ércpénzverés már harmadfélezer éve szokás.
