Magyar Földmivelö, 1910 (13. évfolyam, 1-43. szám)
1910-07-10 / 27. szám
8 MAGYAR FÖLDMIVELŐ ISMERETEST ASt A. A bukovinai magyarok. II. Egy darabka Magyarország az idegenben . . . Mily öröm fogja el a magyar ember lelkét, mikor elhagyja a sok lengyel, oláh, ruthén lakta városokat. És a szegényes falvak után egyszerre egy virágzó magyar község tárja elénk kapuját. Idegenben... Bukovinában ... Ez a virágzó, magyar község: Hadikfalva. Ki hinné itthon ...a mi kis falvaink után Ítélve, hogy ez az idegenben levő magyar község hatezer szinmagyar lelket számlál. Van gyorsvonaíi állomása. Innét indul Radankba, az osztrák állami ménesről hires városkába — á vicinális. A vasúti állomás még teljesen idegen képet mutat. Azaz, hogy valóságos tarkaságot, a népnemek zagyvalékét. Nyüzsögnek ott osztrák, sárga-kék, vörös övékkel cifrálkodó oláhok. Aztán ruthének. No meg kaftános zsidók. A liporároknak nevezett és Nagy-Oroszországból bevándorlóit oroszok. De mily meglepetés! Mikor a falu felé irányítjuk lépteinket... egyszerre egy kis darab Magyarország mosolyog felénk. Egy rendezett virágzó magyar község... mondom Hadikfalva. Széles, egyenes utcái vannak. Fazsindelyes, nagy ablaku házai. A házak kapuira azonnal ráveté tekintetét a figyelmes utazó. Faragott kapuk azok. A székelyföldre emlékeztető. ... Az udvarok mindenütt szorgalmasan foglalkoznak. A házak előtt az asszonynép fiatalja fehérruháját varrja ki. Hímezi. Az öregje meg pörgeti az orsót. Fonja a gyapjút. Az ám, a bukovinai magyarok maguk szövik- fonják összes ruházatukat. Nem csak a magukét, hanem a férfiaknak téli öltözetül szolgáló, ugymon- dott szokványt is. Olyan Zrínyi szabású szűr félét. Bukovinai testvéreinket nem verte hát le még lábáról — a gyár. Nekik nem kell az olcsó gyári portéka. Lépjünk be egy házba. A családi tűzhelyekbe. Az ágyas szobában színesre hímzett párnák duzzadnak. Vánkosok. Házi szövésű és igazán gyönyörű mintásu szőnyegek beszélnek e népnek szorgalmáról. De tiszta magyar Ízléséről is. Hadikfalvát különben a hires Hadik András alapította. Mária Terézia generálisa volt ő. A hét éves háborúban sok dicsőséget aratott. Bukovinát vér nélkül hódították meg a Habsburgok. Csaknem ajándékba kapták a szultántól, a mikor persze a törökök kivonultak. A különféle népek takarékossága. Ezzela kérdéssel egy amerikai újság foglalkozott nemrégiben. Ez a lap azzal kezdi fejtegetéseit, hogy Amerika, ahol a bevándorlás folytán többféle népfaj lakik, különösen alkalmas ilyen megfigyelésekre. A cikkíró szerint a legtakarékosabb a görög az Egyesült-Államok területén. A görög évente átlag kétszázötven koronát küld haza családjának, aminek oka talán az, hogy a görögöknek már ősi erényük a takarékosság s hogy az Eurótász és az Ilisszus partjain nagyon józanul éltek az emberek mindig. Második helyen a cikk szerint az olaszok állanak, akik évente átlag százötven koronát küldenek övéiknek. A mi tótjaink és a monarchia többi szlávja érkeznek be harmadik helyre. Ezeknek a hazaküldött pénzeit száznegyvenegy koronára becsüli a statisztikus. Rossz takarékoskodóknak tartja a cikk a németeket (pedig a közfelfogás ezzel ellenkezik), az oroszokat és az északi népeket általában. Az oroszok évente hetvenöt, a skandinávok hetvenkét és fél, az angolok harmincöt s a németek mindössze húsz francot küldenek haza. Ezekkel a fejtegetésekkel nemrégiben a párisi Figaro is foglalkozott. Ez ä lap arra utal, hogy az északi népek megtakarított pénzük nagy részét szeszes italokra költik. Ebben lehet valami igazság, de azt nem lehet megállapítani, hogy a németek — még ha kevesebbet is küldenének haza — nem lennének takarékos emberek. A görögnek és az olasznak, aki kivándorol, alig vannak szükségletei s megvon magától mindent, csak hogy összekuporgasson valamit s visszatérjen hazájába. így áll a dolog a mi kivándorlóink túlnyomó részével is. De a német és az angol, ha kivándorol, akkor úgy rendezkedik be, hogy az uj hazában marad és ott többet is költ. Amerikai nézőpontból persze az olyan bevándorló tesz nagyobb szolgálatot az országnak, aki ott is marad. Az amerikai lap cikke lehet érdekes és tanulságos, de abból a népek takarékosságára nem lehet következtetni. _______ _________________ Fo rdított helyzet. — Komám uramat sohse látni mán! — Nem csoda, szomszéd, mikor az anyjukom, mióta az életbiztositóba beírattam, nagyon vigyáz rám ! be A SZERKESZTŐSÉG TELEFONJA, sa ej a B Tanító. (Ungi!) 1. Most már nem csak felesleges, de káros volna az ügyet bolygatni. 2. Semmit sem tudtam róla. 3. Igen, Írtam egy értekezést még 1901-ben — ha jól emlékszem — De La Salle, az Iskola testvérekről az »Iskola« cimü lapban. 4. Bővebb méltatásukat megleli: »Neveléstani előadások«. Tartotta: B. G. »Az iskolatestvérek működése«. (Litográfia). Háziasszony. Sose búsuljon azon, hogy férje- ura délben keveset eszik. Jó hogy este folyamatba jő a gyomor. Korányi hires doktor professzornak tulajdonítják azt a mondást, hogy a férfiak nagy része délben az éleiben babrál, este meg zabái. Má’ e’ igy vagyon. — Vidéki. Nem úgy mondja a magyar, hanem igy: »Csettentett a szájával«. — Atyafi. Ne pereljen az a tanácsnak. Egyezzenek ki. A poloska a piszokban, az adósság pedig a fiskálisok fiókjában szaporodik legvidámabban. — Budapest. Hát nem veszed észre, hogy együtt tűnnek fel mindenütt, mint a páros csillagok 2 Oh hagyjuk azokat a privát ügyeket. A római hős a fórumon megmutatta sebeit, miket a csatában kapott. Rendén van. De holmi privát sérelmeket, oldalborda nyi- lalásokat a zöld asztalnál bemutogatni, bizony komikus. Egy hajszál •— a nevetségestől. Üdv. — E—K. A papagály összes színei se adhatnak más észt, mint a mi valóságban van. MORVÁI JÁNOS KÖNYVNYOMDÁJA. SZATMÁRON.
