Magyar Földmivelö, 1910 (13. évfolyam, 1-43. szám)
1910-07-03 / 26. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 5 És alig mult el virághullás ... a kastély veren- dáján egy hófehér hajú szép, fiatal, végtelenül boldog asszony ül. Harmatos az arca. Szeme olyan, mint a tavasz legbájosabb nefelejtse. Beszéde csengő, mint a tiszta ezüst hangja. Fiatal, szelíd rózsás ajkú, mosolygós leánynak néznéd... ha fején tiszta, szűzies hó nem csillogna. Olyan mint a liliom — a hó alatt. Mint virág, melyre hó omlott, mikor már tavasznak pompájába öltözött. Csudás asszony ! Győzedelmes, fiatal királynői magatartásu most is, annyi évek óta. Járása könnyű, mint a fecske suhogása, mint a levélnek lengése. Már özvegy. És még mindig övé mind az a báj, amely egy ötven felé haladó asszony lényben csudás harmóniában egyesülhet ... Az őszitő bu, aggodalom nem bírta bájait elpusztítani. És nem bántotta a hervadás fájó gondolata. ... De a ki jól megfigyelte ... észrevehette, hogy ez az örök ifjú nő ... ez a sokáig viruló szép liliom egyszer, valamikor nagyon sokat szenvedett. Nagyon boldogtalan lehetett... Mosolygó ajakán két éles, mély ránc titkos jegyet hagyott szenvedéseinek. Talán e két ránc hajtotta élet egére a felleget, melyből arra a gyönyörű fejre... a szűzies, bársonyos hó esett. Asszony — a Himalája legmagasabb csúcsán. Buliok Workman asszony, a leghíresebb turistanők egyike, aki hat év óta férjével együtt, minden idejét a Himalája hegység megmászásának szenteli, most teszi közhírré jelentését a Himaláján tett útjáról. Férjével és hat olasz teherhordóval tette meg az utat egy kipróbált vezető útmutatása mellett. Mintegy tizenötezer lábnyi magasságban a Schafat gletscherek fölött táborhelyet ütöttek. Itt már úgyszólván a hegység szivében voltak, jéghegyektől körülvéve. Ameddig a szem ellátott, mindenütt hóval és jéggel borított mezőket, sziklákat láttak s napról-napra szakadatlanul nagy lavinák zuhantak le. A bátor hegymászók ebben a magasságban aludtak utoljára nyugodtan, a következő öt éjszakán le sem feküdtek. A kemény hóban nehezen tudtak utat vágni maguknak, hogy előrehaladhassanak. 19.300 láb magasságban aztán újra tábort ütöttek s a következő pihenőhelyük, melyet másnap értek el, 20.632 láb magasságban volt. A hegycsúcsokat sűrű felhők övezték, mindazonáltal folytatták az utat. Mikor kiderült az idő, kedvező fekvésű hegycsúcsot kerestek. A legmagasabb, a Nun-Kun, olyan meredeknek mutatkozott, hogy gondolni sem lehetett a megmászására s igy megpróbálkoztak az utána következőkkel, amely csak 150 lábbal marad a legmagasabb mögött. Ebben a magasságban igen nehéz volt az élet. Keserües fagyos hideg uralkodott s a levegő olyan ritka, hogy alig lehetett tüzet rakni. Álmatlanul töltött három éjszaka után tovább mentek s bár a hegymászás roppantul kifárasztotta őket, az a tudat, hogy nemsokára elérik céljukat, erőt és lelkesedést öntött beléjük. Folytonosan lépcsőket kellett vágniok a jégburokban, igy értek 22.720 láb magasra, ott megpihentek és megreggeliztek. Dr. Workman egy kísérővel hátramaradt, hogy fény- képfelvételeket készítsen, mig felesége minden erejét és bátorságát arra fordította, hogy a hegy csúcsát elérje. Véghetetlen fáradság és szenvedés közepette sikerült is ez neki; 23.300 láb magasságig jutott, a legnagyobb magasságba a tenger tükre fölött, amit asszony valaha hegyen elért. GAZDÁK VILÁGA. A hulladékgyümölcs fölhasználása. A lehullott gyümölcsöt, még ha egészen éretlen is nem szabad a fák alatt hagyni, hanem aszerint, amire való, föl kell használni, vagy ha egészen hasznavehetetlen, meg kell semmisíteni, hogy elpusztítsuk azokat a férgeket, melyek hullását okozték. De a lehullott gyümölcs, ha időben szedjük össze, ritkán olyan, hogy semmire se volna való. Ha másra nem használhatjuk, megetetjük a sertésekkel, de hacsak lehet, megfőzve, vagy legalább megforrázva, mert sok nyers gyümölcstől hamar elromlik a sertések étvágya és fogaikat ép úgy megvásitja mintha mi eszünk éretlen gyümölcsöt. A hulladékgyümölcsöt, hogy célszerűen használhassuk föl, osztályozni kell. Amelyik érett, vagy csak félig is érett, az már aszalásra alkalmas. Házi szükségletre jó aszalvánvt csinálhatunk belőle, mellyel télen, kivált gyerekeknél, sok kenyeret lehet pótolni. De a hulladékot sem szabad úgy bedobni a kemencébe, ahogyan a fák alatt összeszedtük. Ha piszkos, megmossuk, ha hibás, azt a részét kivágjuk és csak akkor tesszük a kemencébe, ha már megszikkadt. A kemence ne legyen nagyon forró, mert a gyümölcs meghólyago- sodik, leve kifolyik, izetlen lesz, mint a tapló. Arra is vigyázzunk, hogy fttstszagot ne kapjon. Módjával a kenyérsütőkemencében is lehet rendesen aszalni, ha nem is úgy, mint az aszalóban, de házi szükségletre megfelelően. Amely hulladék aszalásra nem való de különben nem egészen selejtes, hibás, férges, rothadt, abból jó ecetet készíthetünk. Mindenféle gyümölcshulladékból készíthetünk ecetet, de legjobbat, legtisztábbat az almából lehet csinálni. Az ecetnek való gyümölcsöt tisztára mossuk, rothadt, vagy férges részeit kivágjuk, péppé, kásává összezúzzuk, egy napig állni hagyjuk, azután mint a szőlőt, kipréseljük. A törkölyt a présből kiszedjük, beletesszük egy kádba és annyi vizet öntünk rá, amennyit megiszik. Egy napi állás után azt is kisajtoljuk és összekeverjük az előbbi musttal. Most a mustot tiszta hordóba töltjük és addig hagyjuk benne, mig ki nem forrt. Ha ez megtörtént, lefejtjük egy másik hordóba és abban szellős, meleg helyen addig tartjuk, mig csak ecetté nem válik. A hordónak akonáját nem szabad bedugaszolni, hanem csak csepűdugóval ellátni, vagy szúnyoghálóval betakarni, hogy a levegő szabadon férhessen a hordóba és tartalmát ecetté változtassa, ami annál hamarább történik, mentői kisebb a hordó és nagyobb az akonája. Ha a folyadék ecetté vált, megtisztult, lefejtjük üvegekbe, rendesen bedugaszoljuk és szellős, hűs helyen tartjuk. Az ilyen ecet mentői régebbi, annál jobb és hogy legegészségesebb, ahhoz szó sem fér. Ha a lefejtés után ez ecetes hordóba ismét kiforrott mustot töltünk, abból már nem 2—3 hónap, hanem 2—3 hét alatt jó ecet lesz. A se etetésre, se aszalásra vagy ecetkészitésre
