Magyar Földmivelö, 1910 (13. évfolyam, 1-43. szám)
1910-06-26 / 25. szám
4 MAGYAR KÖLDM1VEL0 — No melyikkel. Hát iszen bevallotta, hogy melyiket szereti legjobban. Mosolyogtam. — Jól van, azzal irom meg. Az öreg pedig ott kaparászott ráncos kezével a mellénye zsebében. Aztán végre markában volt egy kis papír gömbölyög. — Fogadja el ecsém. Nagy emlék ez. Még a táborban kaptam. Mikor sebeimben feküdtem. Drága emlék. Fogadja el. — Már hogy tehetnék ilyet. Iszen csak nem fosztom meg ... — Egy szó se’. Beszéd se. Elfogadja. Punktum. Egy-kettő. — Bátyám ... — Hát ide teszem. — Én meg visszateszem. Oda, ahonnan kivette. — Fogadja el már, tört ki az öreg zokogva, mint a gyermek. Ha nem fogadja el, nem sül el az ügyünk. Nem sül el. Érzem. Hiszem. Tudom. F'ogadja el. És mintha uj erő, fiatalos erő szállná meg az öreget. Futni kezd. Az ajtó felé. Már az udvaron van. Onnan kiált vissza. — Vasárnap újra eljövök. ... És eljött. A felség folyamodás készen. — Olvassa el. De úgy, mintha a felséges király előtt olvasná. És én olvastam. Csaknem remegve. Mint az oskolás fiú. — U-u-ugy van ! Szin-in-arany, zokogta az öreg. j U-u-gy van. Bemondja. Bemondja. Hogy megolvasztotta. Hogy olvasztotta. Milyen arany rámába tette. De még milyenbe. Ha ez nem olvasztja meg a király szivét. Akkor... és körül nézett az öreg. (Mert kémek mindig voltak. Most is vannak) — akkor az a szív kőből van. Szikla kőből van. Az öreg zsebébe tette a felség kérvényt. És megszorította a kezemet, ügy megszorította, hogy majd felsírtam. Én meg kezébe csúsztattam az aranyat. Egy aranyat. Azt amit nekem hagyott. A felség folyamodványért. Nem is kellett egyéb. Lángba borult az arca. Harag cikázott keresztül barna tekintetén. — Itt az írása. Akkor nem kell. Akkor nem akar rajtam segíteni. És oda tette az asztalomra a fénylő aranyat. A régen őrzött emléket. Tábori, dicső, nagy idők csillogó emlékét. Mint egy gyermek futott aztán tőlem — az udvarra, utcára... Én meg ott állottam asztalom mellett hullámos lelkemmel. Lám lám. A magyar honvéd. A vitéz honvéd tiszteletdija. Legszebb tiszteletdij, amit kaptam. írásomért, pennámért. * * * A felség folyamodás felment Bécsnek hires városába. De talán nem gyorsvonattal. És talán nem is közvetlenül a királyhoz. A királvnak szivéhez. És nem is gyorsvonaton érkezik vissza. Mer’ késett. Nagyon késett. Annyira késett, hogy Vitéz András uram ezalatt az idő alatt meglépkedte, megjárta al- konyuló életének még járatlan garádicsait. És mikor az utolsó lépést tette... mikor már a sirt érte, akkor jött a rendelet... A kegydij emelésének rendelete. Talán sejtette az öreg. A kegydijat túl nem élhette. Itt hagyta a nagy csatatért, az életet. Ezt a háborús életet... ...Én pedig elmentem ravatalához. És koporsójába tettem a dicső nagy idők csillogó emlékét .. a fénylő aranyat. Gyönyörű szép irói dijamat. Szomorú statisztika. Magyarországon 1907- ben, amely évben 740.857 gyermek született, a házasságon kívül született gyermekek száma 72.628 volt, a halvaszületett gyermekek szima 14786. Egyéves korát nem érte el 154.457 gyermek; egyéves korú gyermek 36.887, kétéves 18.776 halt meg. Életének első napján 8816 csecsemő halt el, hat napos korát 31.244, kéthónapos korát 29.408, öthónapos korát 26.420 csecsemő nem érte el. Veleszületett gyengeségben 72 567, görcsökben 28.837, sorvadásban 7873, gyomor- és bélhurutban s az emésztőszervek más betegségeiben 30.661 hét éven aluli gyermek halt el, akisnek túlnyomó része kétségtelenül csecsemő volt. A hét éven aluli gyermekeknek a törvény által kötelezőleg elrendelt gyógykezelésében több mint fele nem részesült s az összes elhaltaknak szintén csak felénél állapította meg az orvos a halálokot. Milyen a tűzhalál ? Az ököritói nagy katasztrófa az egész világon mély megdöbbenést keltett és alkalomszerűvé teszi azt a már sokszor megvitatott kérdést, hogy az ilyen nagy tűzkatasztrófák áldozatai nagy kínokat szenvednek e, avagy a keletkező nagy füst következtében gyorsan és fájdalom nélkül halnak meg? Az újabban megejtett vizsgálatokból azt kell következtetnünk, hogy az ilyen katasztrófáknál keletkező nagy hőség, füst és fojtó széngáz sokkal előbb megfosztja az áldozatokat eszméletüktől, mint ahogy azok még égni kezdenek. A párizsi Vig-opera égésénél például attól a pillanattól, amikor észrevették az első lángot, egészen addig, amig a tűz a nézőtérre is elterjedt, a zenekar mindössze négy ütemet játszott. Akkorra a füst már betöltötte a nézőteret és a nézők fuldokolva igyekeztek a kijáratok felé. A buffet- teremben, amelyet a tűz megkímélt, a hullák úgy feküdtek egymás mellett a halomban, mintha hirtelen haltak volna meg. Pedig csak menekülés közben a nagy hőség vagy a sok széngáz következtében hirtelen eszméletüket vesztették és összerogytak. Ruháik állapotából arra lehetett következtetni, hogy a buffet-teremben mintegy 120 fok meleg uralkodott. A nézőtéren azonban a hőség 2000 fokra emelkedett, mert egynéhány hullánál megolvadt arany- és ezüstpépzt is találtak. Hasonló észleleteket tett Hoffman bécsi törvényszéki orvos is a bécsi Ringszinház égése után. A chicagói színház erkélyén, ülő helyükön szenesedtek el a füsttől elalélt nézők százai. Mindebből tehát azt kell következtetnünk, hogy az ilyen tűzkatasztrófáknál, különösen, ha a tűz igen gyorsan terjed, az áldozatok nem szenvednek
