Magyar Földmivelö, 1910 (13. évfolyam, 1-43. szám)
1910-06-19 / 24. szám
6 MAGYAR FÖLDMIVELÖA levegő hősei. — Repülő emberek versenye a fővárosban. — Hát haladunk! Repülnek az emberek, akár a levegő lakói,, úszói — a madarak. Mer' hát már az írásban meg vagyon mondva, hogy az ember a legjelesebb teremtmény. Uralkodik a földön. Most már hőse hát a levegőnek is. Szolgálatába kommendérozta a földet, tüzet, vizet, menykőt, villanyt, gőzt, sok-sok más elemet. Most már azt hiszi, övé a levegő is. Haladt először nyikorgó tajgán, szekeren, aztán tutajon, deszkákon. Most már meguntuk a gőzmasinát villamos kell. Búg, ordít az automobil. A léghajó, se elég. Itt a-repülő-gép. Versenyeznek a levegő hősei. * * * Kergetőztek tehát a levegőben. Idegenek, messze- földről jövők és magyarok is. Mert a magyar a levegőben se hagyja ám magát. Ott is teremnek hősei. Öt napig csinálták. 100 ezernél többre teszik az idegen vendégeket, akik erre a kergető versenyre érkeztek hajón, vasúton, automobilon. Csudás látomány volt ez a levegőben való kergetődzés. Az emberek lélegzete állott el, mikor egy-egy repülő-gép a magasban lebegett. Akár a sárkány. De a dicsőség bajjal jár. Az ember ember marad. A levegő is levegő az ő hullámzásával, szeleivel viharjaival és a gyárak füstfellegeivel. Kergetődzés közben sajnálatos szerencsétlenségek is történtek ám napról-napra. Egyik repülőember a nézők közzé esett s egész csoport embert megsebesített, gépe összetört, romhalmaz és pánik voltak kisérletének nyomai. Ugyanekkor érdekes korkép tűnt föl nem messze tőle. Egy vézna konflis-ló volt a világhírű Latham leesett repülőgépe elé fogva s az újabb kor megcsodált közlekedési eszközét nyugodt könnyűséggel vonszolta a lenézett gebe, melynek társai a nagy arénán kívül ácsorogtak kocsikba fogva, automobilok közé préselve s bárgyuan nézték, mint akarja a törekvő ember mindinkább fölöslegessé tenni az ő elterjedt s hajdan nagy becsben állott nemzetségüket. Alig telt el óra, hogy egy-egy mester le ne pottyaut volna az anyaföldre, melytől hütlenül meg akar válni. Egy hires magyar versenyzőt is szerencsétlenség ért. Ma is ott fekszik a kórházban eszméletlenül. Sok emberhalált követel még majd a levegő, mig megadja magát az embernek. * * * Milyen is az ember! Repülni akar. Irigyli a madár szárnyait. Pedig neki is vannak szárnyai. A lélek szárnyaival tulra-lul repülhet — a sas repülésénél is. De ezeket a szárnyakat nem akarja használni. Vagy nem is tudja már használni. A földön hever. Sebezve, ütötten, megtépetten. Az emberi ész magasba tör. De a szive beteg, Tele van hamis, elérhetően vágyakkal. A pénz és élvezetek után való sóvárgás ül az arcokon és hir»- deli, hogy ember, még a levegő meghódítása sem tesz boldoggá. bgp?. VIL Edvárd bölcsődala. Csak kevesen tudják^ hogy Viktória angol királynő, a most elhunyt angol király édesanyja, néha-néha verseket is irt. Mikor Edvárd még ölbevaló kis baba volt, a királynő hogy férjének, aki viszont műkedvelő zeneszerző hírében állott, örömet szerezzen, német nyelven bölcsődalt irt. A költeményből annak idején csak tizenkét példányt nyomtak s a Morning Leader című újság egyik levelezője, aki a ritka vers birtokában volt, a költeményt lapjának a minap megküldte. A csinos kis vers hevenyészett fordításban igy hangzik: Bölcsőd mellett, kis fiacskám, Nem királynő vagyok én, A szerető édesanya Ringat édes, lágy ölén. Indiának minden kincse Drágább nekem nem lehet, Mint ha édesen nevetve Rám tekint két szép szemed. S nem véd úgy meg semmi bajtól Büszke bíbor, baldachin, Mint az Isten, mig itt szunnyadsz Jó anyádnak karjain ! ;' " 1 “1 ,===' A Halley-üstökös. Mi volt a hiba ? Ma már általános a vélemény, hogy-, a Halley- üstökös nem felelt meg a hozzája fűzött > várakozásnak semmiféle tekintetben sem. Hogy a csóvájával: nem suhintott végig a földön, az még csak hagv- ján, a fő hiba az, hogy nem szolgált azzaLa pompás, látványossággal, a mit egy ilyen ritka égj vendégtől elvárnak. A csóva egy kis ködfollocska volt, holott mindenki azt hitte, hogy olyan hatalmas ívben fog; a sötét égbolton ragyogni, mint a szivárvány. Most már csak messzelálóval lehet fölkutatni az égbolton az üstököst, s a csillagászok azt hiszik, hogy ilyen módon még majd december vége felé is látható lesz. Ezután már csak olyan fényképezőrüvegek segítségével sikerül majd létezéséről tudomást szerezni, a melyeket hosszabb ideig tesznek, ki a csillagos égbolt hatásának. Ez év vége felé aztán telje- j sen vége lesz az égi csodának. Hogy az üstökös mikor tér vissza, azt most még nem lehet tudni, mert a különböző csillagvizsgálók megfigyelésüket még nem fejezték be és nem hozták nyilvánosságra. Mindenesetre kivételes életkort kell megérni azoknak, akik ismét látni fogják. A bécsi csillagvizsgálóiban ismernek egy öreg kormánytanácsost, aki 1835-ben már látta. A kormánytanácsos a múlt hónapban két leányával együtt fönn volt a csillag- vizsgálóban, ahol szinte kegyelettel emlékezett meg az üstökösről: — Atyám, mint tiz éves fiút elvitt egy megfigyelő helyre, hogy megmutassa nekem a kornétát. Te hosszú életű családból származol — mondotta nekem és ezért meg fogod érni ennek a csillagnak a visszatérését. Akkor nézd meg jól fiam, és gondolj porladó atyádra. E szavak után az öreg kormánytanácsos sokáig elmélázva nézte az üstököst, a melyet a föld mostani lakóinak utódai majd csak 1985-ben, vagy még később fognak ismét látni.
