Magyar Földmivelö, 1910 (13. évfolyam, 1-43. szám)
1910-05-29 / 21. szám
6 MAGYAR FÖLDMIVELÖ ISBIERSTEXTARä. 55a ess esg Az égiháboru fegyverei. Irta : Perényi János. Második közlemény. A gömbalaku villáin tüneménye — Írtam a múltkor — sajátszerü és érdekes. Sajátszerűségét Peltier francia természettudós a következő esettel világosítja meg. — Az 1839. év augusztus 28-án heves égiháboru volt. Tartama alatt fekete és mélyen lebocsátkozó felhői az épület tetőit csaknem érintik. Egyszerre egy villám a még befejezetlen párizsi középponti vámhivatal udvarának közepébe üt le. Ennek a villámnak nagy golyó alakja volt. És hosszú gőzoszlop kisérte. Az újonnan felhányt talajba csapott, 18 centiméter átmérőjű mélyedést vájt benne önmaga körül forogva, heves mozgás volt benne. A laza talajt magával ragadja, aztán újból felugrik — és három méternyi távolban újra leesik. Itt ismét 9 centiméternyi gödröt váj, miközben folyvást hevesen mozgott. De nem nyugodott meg. Ebből a gödörből a tűzgolyó csakhamar a kőkerítésre szökött fel. És*? A kerítés párkányán mintegy 30 méter hosszú utat fut be. Most a kőkerítés szögletéhez érkezett. Szemben a kórházzal a golyó, melynek térfogata már nagyon megfogyott... de azért az utcának esőtől áztatott kövezetére veti magát. Itt még hosszú kígyózó vonalban csúszott. A kórház kapuján átment s az udvar közepén a templommal szemben — eltűnt. * * * A megfigyelés azt igazolja, hogy amint az idő múlt s a golyó érintkezése a talajjal lovább-tovább tartott, minden kétséget kizárólag látható volt, hogy tömege fogy. Mikor a kórház udvarának közepére érkezett, már csak vékony, gyengén fénylő sávokból állott, melyek hirtelen eltűntek. Abban a pillanatban, mikor a tűzgolyó a vámház udvarába esett: az összes munkások és alkalmazottak (ezek az ereszek alá menekültek) heves villamos rázkódást éreztek s a kénes szagot, melyet maga után hagyott — mindannyian megérezték. A gömbalaku villámokat méltán nevezik tehát menny köveknek. Pedig valójában nem kövek. . A tudósok hosszú időn át nem tudták ezeket a gömbalaku villámokat, mondjuk mennyköveket megmagyarázni. A kigyódzó, a zeg-zugos, az elágazó szikrák hasonló esetei a gépek kisüléseiben láthatók. Ám, a tüzes gömbökhöz hasonló dolgokat még nem ismerték. Végre Planté egy sajátságos géppel a szóban forgó nevezetes tüneményeket is — megjelenítette, előállította. Planté kísérlete után most már tudjuk, hogy a gömbalaku villámok olyan természetűek, mint az erős, villamos gépekkel előidézhető gömbölyű szikrák. A tűzgolyó képződése ugyanis igy magyarázható : — Á villám útjában erős tér keletkezik. Ez a jelenség a levegőnek és vizpáráknak összehúzódását vonja maga után. A vizpárák aztán szét is bomlanak alkotó részeikre. E szerint a tűzgolyó izzó, ritkított levegőből s a vizpárák felbomlásából eredő gázokból áll. E gázok szintén ritkult és izzó állapotban vannak. Hozzá járulnak még bizonyos ásványi anyagok: úgymint vas, mész, kova, melyek a levegőben mindig találtatnak. Legalább is kisebb mennyiségben. Ezeknek izzásából keletkezik a gömbalaku villámok ragyogása. A vizpárák felbomlott alkotó részeinek ismét való egyesülése megfejti ,a tűzgolyók robbanását. Az ilyen tűzgolyók képződéséhez szükséges kedvező körülmények ritkán vannak jelen mind. Azért a gömbalaku villámok csak ritkábban előforduló természeti tünemények. Olykor megtörténik, hogy a tűzgolyók többszörösek. Vagy az is, hogy az eredeti golyó többre oszlik szét. Vagy pedig: hogy a részek esése egymásután következik be. Ebben az esetben a villámot sajátságos alakjáról — olvasó alaku gyöngysoros villámnak nevezik. * * * íme a természet csatájában szereplő fegyverek! Felelemzésükben, szétbontásukban tekintve: tüzes nyilak, tüzes bombák és tüzes gránát-szemek. És a természet káprázatos gyorsasággal forgatja az ő fegyvereit. Oly gyorsan, hogy a villám — bár hossza sokszor 24 kilométert is meghalad — még sem tart egy milliomod másodpercig sem. A dörgés azonban — mely a villámlással egy időben’ történik — huzamosabb ideig hallható. Mi lehet ennek oka? Valószínűleg — a következő két körülményben kereshető. — Filőször is tény, hogy a villámok gyakran több kilométer hosszúak. A két vég közül az egyik közelebb esik a megfigyelőhöz. És bár a hang egyszerre jő létre az egész villám mentében: mindazonáltal (mert a hang másodpercenkint 333y3 métert halad) ez a tiz kilométer távolságkülönbség mellett már 30 másodpercet tesz. A zaj azonkívül a felhőkön és a talajon többszörösen visszaverődik. Nyomában többé-kevésbbé megnyujtott viszhang keletkezik. A ki óhajtja tudni, hogy a viharos felhő mekkora távolságban van tőle: az számlálja csak a villámlástól kezdve egészen a dörgésig az elmúlt másodpercek számát. Minden 3 másodpercre 1 kilométer távolság esik. Ebből aztán megítélheti a viharos felhők távolságát. De számot vethet a villámcsapás veszedelmének nagyságával is. Azzal t. i., hogy vihar alkalmával mi közeli veszedelem fenyegetheti a földet, illetőleg annak élő lényeit és élettelen tárgyait. Mikor csak kettőt számlálhat a villámlástól a mennydörgésig: akkor a leütés veszedelme már nagynak mondható.
