Magyar Földmivelö, 1910 (13. évfolyam, 1-43. szám)
1910-05-22 / 20. szám
6 MAGYAR FÖLDMIVELŐ A második osztályba azok a villámok sorakoznak, melyeknek fénye már nem öszpontosulnak kígyózó vonalakba. Ellenkezőleg. Óriási felületre terülnek szét. És ezeknél nincs meg a cikkázó villámoknak sem fehér színe, sem pedig vakító fénye. Szinök gyakran piros. Olyikkor kék vagy ibolya színbe fut át. És külső látszatra különböznek ugyan a nyilalaku villámoktól. Nagyon valószínű azonban, hogy eredetileg szintén nyilalaku villámok. Csak azért látszik, hogy szétterül, mert sötét felhők mögött keletkeznek; úgy, hogy mi nem látjuk voltaképpen közvetlenül az ily villámokat. Csupán azokat a felhőket, melyeket a villámok világítanak meg. így, természetesen a villám fénye e nagy területen árad szét; mert a vizpárák szétszórják fényét. Szinök nem is lehet vakító ’Iszen vizpárákon hatnak keresztül. Ezek a vizpárák pedig még a fehér fényt is módosítják. A villámok harmadik csoportjába tartoznak : a gömbszerii villámok. Sokkal ritkábbak ezek a gömbszerü villámok, mint az előbbiek. És — a rendes villámoktól még abban is különböznek hogy mozgásuk igen lassú, tartalmuk ezeket jóval meghaladja. A gömbalaku villám tüneményének sajátszerü és igen érdekes rajzát a jövő vasárnapon irom le a Magyar Földmivelő olvasói számára. A varjukról. Érdekes megfigyeléseket tett egy német természettudós a varjak életében. Minden varjuseregnek törzsfőnöke van, egy öreg tapasztalt varjú képében, mely a többieknek kiosztja a szerepüket. így őrszemeket állít ki, melyek aztán fákra vagy más magas pontokra helyezkedve őrt állanak, mialatt a többi eledelt keres. Ha ember közeledik bottal kezében, akkor az őrszemek csendesen ülve maradnak, ha azonban fegyver van a vállán, úgy rögtön riadót károgva, sebtiben tova repülnek. Ezek tehát pontos és megbízhatóan meg tudják különböztetni a vándort a közeledő ellenségtől. Ha ragadozó madár mutatkozik, úgy az őrszemek rögtön szárnyra kapnak és a sereg egy kirendelt része is gyorsan fölkerekedik és iszonyú károgás és csőrvágásokkal igyekeznek a rablót elkergetni. Délután az egész sereg fákra ül, hogy szunyókáljanak és aludjanak, mialatt az őrszemek a fák legmagasabb pontjain éber őrséget tartanak. Estére az egész sereg egy megállapított helyen összegyülekezik, ahol élénk és hangos társalgás folyik, mialatt a törzsfőnök e helyről küldöttséget meneszt, alkalmas éjjeli szállás kikeresésére, ahová később aztán az egész sereg követi. De a varjuállam leginkább a költési időszakba lép előtérbe. Mikor a fészkelés ideje elérkezik, a varjusereg összeálló fákat szemel ki, vagy egyetlen fát lep el fészkeivel. Ha vadásznak sikerül egy varjut lelőni, úgy a többi nem megy világgá, hanem jajgató károgással körülrepdesik szerencsétlen társukat és nagyon szeretnének rajta segíteni. De a lelőtt és a verebek elriasztására karóra akasztott varjut is életben maradt társai többször meglátogatják s csak mikor kétségtelenül megállapították, hogy nincs már benne élet, repülnek el végkép. A varjuk között egyébként szigorú fegyelem uralkodik. Megtörténik, hogy egy lusta varjú ahelyett, hogy a fészekrakáshoz szükséges anyagot az erdőből összehordaná, társának rakodó fészkéről lopkodta el az anyagot. A meglopott ezt rögtön észre veszi s lármát csap, mire az egész varjusereg csakhamar megállapítja a tolvaj kilétét s büntetésből annak fészkét alaposan széthányja, úgy, hogy még egy darabja sem marad a helyén. sa sa m KÖZEGÉSZSÉG, n tza a A falu egészsége. — Egyedüli segítség. — Mint Hontmegye északkeleti részén falun lakó földbirtokos, rá kell mutatnom ama bajokra, melyek közegészségügyi, humanitárius és gazdasági szempontból mielőbb törvényhozási utón orvoslandók. Ezek a bajok a következők: A főszolgabírói székhelyen a járás szélén lakik a járásorvos, ő van meghízva a körorvosi teendőkkel is, de ezt a nagy- távolságoknál fogva nem képes ellátni és igy a legtöbb község orvos nélkül van. Ha a körorvosi állásokra pályázatot írnak ki, pályázó nem akad, mert a fizetés kevés és megfelelő lakás nincs, ez az állapot évek hosszú sora óta folytonosan igy (art a közegészségügy nagy kárára. A legtöbb falusi lakosnak nincs módjában városból orvost hozatni, mert ez 20—3ü koronába kerül, tehát a szegény nép vagy orvosi kezelés nélkül hagyja a beteget elpusztulni, vagy a legzor- donabb téli időben is rozoga szekéren szállítja betegeit a távol fekvő városba orvoshoz, úgy, hogy j az ember szive kifacsarodik, ha látja nap-nap mellett ezt a szomorú menetet, és mire az egynapi rázás után a beteg hazaérkezik, a legtöbb esetben már nincs szükség többé orvosra, mert a szeretett beteg hozzátartozói imái közt örökre behunyta szemét. Nézetem szerint ezeken a bajokon a közegészségügy államosításával lehet csak segíteni, az állam kötelessége szervezni a községi orvosi állásokat, kötelessége az orvosok megélhetéséről és előmeneteléről gondoskodni. Ha annak idején tudtuk a köz- biztossági szolgálatot államosítani, ha azt látjuk, hogy az állategészségügynél alkalmazott állami tisztviselők mily áldásosán működnek, akkor a magyar i állam kötelessége első sorban az emberi élet és egészség megmentéséről gondoskodni, bármibe kerül is. Mert ha lehet áldozni nagyon sok milliót a hadseregre, a közös kiadásokra, Bosznia annexiójára, a hadihajókra és a monarkia nagyhatalmi állására, akkor jusson eszébe a magyar kormánynak, hogy első az emberi élet és egészség, ezt kell óvni és megmenteni első sorban, csakis ekkor fog beteljesedni a legnagyobb magyar ama mondása, hogy a magyar nem volt, hanem lesz. E sorokat a B. H.-nak írják. De mi egészen ezen irányban Írunk és dolgozunk 13 éve. Közmondások a nőről. Könnyebb az asszonyt táncba vinni, mint ráncba szedni. (Magyar.) A vén leányt ha férjhez adják, menyecskének hívják. (Magyar.) Csak egyszer mondd a nőnek, hogy szép és az ördög napjában tízszer fogja ezt neki ismételni. (Francia.) Egy igen-je és nem-je egy gombostű fejet sem ér. (Francia.) Az az igazi asszony, akinek egyáltalán nincs semmi története. (Francia.) A kutya hűségében a kimúlásig bizhat az ember, a nő hűségében az első alkalomig. (Francia.) Az asszonynak halála után múlik ki a bölcsesség foga. (Román.) Az asszony vagy szinméz, vagy csupa epe; a méz néha epévé válik, de az epe sohasem lesz mézzé. (Román.) Tudós asszony, elsózott leves: mind a kettő élvezhetetlen. (Spanyol.) A férfi a kályha, az asszony a tűz, az ördög a fújtató. (Spanyol.)
