Magyar Földmivelö, 1910 (13. évfolyam, 1-43. szám)
1910-05-15 / 19. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 3 ez összegből fedezi a társulat, csakhogy az egyesek megterheltetése ne legyen több. Lehetetlen, hogy elkerülte figyelmeteket, hiszen azt minden bodrogközi ember tudja, hogy Mailáth gróf építette saját költségén a királyhelmeci közkórházat, hát a perbenyiki iskolát, óvodát kinek köszönhetitek ? Ki nem ismerné a Sennyei bárók áldozatkészségét, kik a pácimiakat gyönyörű iskolához juttatták? Hát arra nem gondoltok-e hálával, kik segítettek titeket kiragadni az uzsorások karmai közül, mikor a hitelszövetkezeteket veletek megkedveltették? Gondolkozzatok édes barátaim. Legyetek méltók arra a hírre, mely a magyar föld- mivelő népet a világ legértelmesebb népének ismeri. Hallgassatok okos lelketekre s ne higyjetek ámitóknak, akik csak vesztetekre törnek. Szívleljétek meg szavamat, mert a hízelgő ellenségnél mindig jobb akarótok Igazmondó. Félreértés. Az újoncokat iskolázzák a kaszárnyában, mikor a huszárezredes bblép és egy jóképű legényhez fordulva, ő is kérd valamit, mire az egy mukkot se felel. — Adja ide azt a könyvet! kiált haraggal a káplárhoz. A könyvben ott állott a feltett kérdésre a felelet s újonc orra elé tartva mondja : — Olvasd ! — Alásan jelentem ezredes urnák, nem tudok olvasni! — Nem tud olvasni a huszadik században*? — álmélkodik az ezredes. — Alázan jelentem az ezredes urnák, éa a tizenhatodik században vagyok. Pünkösdi királyság*. A magyar szójárásban nagyon gyakori ez a kifejezés: — Pünkösdi királyság. — Pünkösdi király. Jelent pedig ez a kifejezés: rövid időn át tartó jómódot. Uraságot, ami rendesen váratlanul jő. De éppen olyan hamar vége is szakad. A történelemben nagyon sok ilyen valóságos pünkösdi királysággal találkozunk. Többnyire kalandos múltú embereket vagy gyönge szálakkal egy-egy uralkodó házhoz kötött trónkövetelőket a sors szeszélye trónnal, királysággal ajándékoz meg. Sokszor magának a népnek rajongása emeli uralkodóvá őket. Azonban ugyanaz a nép — csakhamar elkergeti őket, sőt halálra kívánja. Ugyanaz a sors, változó események ép oly hamar letaszítják őket, mint ahogy fölemelik. Úgy látszik, hogy ez az elnevezés pünkösdi királyság, pünkösdi király, a pünkösdi népünnepélyekben leli forrását. Már régen-régen szokásban volt népeknél a pünkösdi ünnepély, mikor a nép legszebb legényeiből királyt -és legszebb leányaiból királynét választottak. (Most rózsakirály és királyné a nevük.) Persze ez a királyság csak egy napig, 'a pünkösdi ünnepnapon tartott. Innen vehette eredetét a pünkösdi királyság gyakori szójárása. Virágok és reménységek. Már az igaz, hogy a kereszténység ismeri az ember természetét. A szivét. Ezt a kis világot — ebben az óriási nagy világban. Úgy osztotta el az ünnepeket, hogy az harmóniában, összhangban legyen ezzel a kis világgal. Itt van a pünkösd. A virágos, a rózsás, a szép piros pünkösd. Mikor a hit megtölti a kegyelem virágaival a lelket: akkor a természet is virág pompába öltözik. Tele van hintve a kert rózsával. A mezők szőnyegein- ezer és ezer szinü virágok disz- lenek, mintha ez a föld, ezek a nagy, hatalmas pázsitok a jó Isten palástjai volnának. Rajta... a virágok ... drága gyöngyök, gyémántok, rubinok csillognak. * * * A nő világ újra virágszerető kezd lenni. Volt idő, csak a minapában, mikor a családi kertek pusz- tulóban, letarolva, virágtalanul mutatták a hervadás szomorú képét. A magyar nő nem ültetett virágot. Ébredező lelke szive már nem tudott gyönyörködni — a virágok természetes, de legszebb pompájában, egyszerűségében és mégis legcsudásabb nagyszerűségében. A divat kötötte le lelkét. A parfüm. A szagos viz. A bolondos, szivet zavaró regényeket bújta és az ocsmány színdarabokba merült. Ma is úgy van még! De már kezdenek ébredezni. Kezdik a virágot ültetni. Szeretni. Ablakaikat megrakják szebbnél szebb rózsákkal, virágokkal. És ápolják, foglalkoznak velük. Sokan, nagyon sokan. Azt mondják erre, hogy ez is csak olyan divat. Oh nem ! Ez nem divat. Csak visszatérés — a természethez. A szívhez. Miért, azért mert aki a virágot szereti, rossz ... nem lehet. A magyar leányok nem voltak és nem lehetnek rosszak. Csak a mai világ teszi őket rosszakká. Sokszor nem is tehetnek róla. Rossznak nevelik őket. A virágok igen jó nevelők. Sokat lehet tőlük tanulni. Ők beszélnek. Ők tanácsolnak. Ők sírnak, örülnek, szomorkodnak... Csak meg kell őket érteni. * # * Talán vissza is jő az idő, mikor meg fogják őket érteni. Ma még drága koszorúk járják. Sok csinált virág hull a koporsókra. Drágák, élettelenek. Sok csinált koszorú van a menyasssonyi fejeken, meg a nő kebelén is drága, mesterkélt szerekkel elrondi- tott virág. Kezd azonban ez a jelenség is jóra fordulni. A szép, természetes virág uralkodó lesz. ’Iszen a
