Magyar Földmivelö, 1910 (13. évfolyam, 1-43. szám)

1910-04-17 / 15. szám

6 MAGYAR FÖLDMIVELÖ ca es a HÁZIASSZONY, ms tss ma ■ b e Nézd meg az anyját, vedd el a jányát... I. Régi tanács. Régi mondás. Hogy nézd meg az anyját vedd el — a jányát. Hogy az alma nem esik messze ... fájától. ügy is volt. Régen... talán már nagyon régen. Hogy jó anyának, jó leánya volt. Hogy a kitűnő házi asszony hasonlót nevelt a leányában. Hogy a hires gazdasszonynak amolyan volt a leánya is. Tu­dott főzni, sütni, ügy és akkép, hogy már el se le­hetett találni anyja főzte vagy a leánya. Sőt az apjok nem egyszer kötekedett is az anyjukkal: — Bizony anyjuk, a jányod már túl tesz raj­tad. A kenyere is olyan, hogy kiállításba lehetne vinni. A főztjét meg... no de ne folytassuk tovább, mert az anyjuk még megharagszik. Régen volt ez igy. Régen, mikor még más nap sütött — az égen. Ma is akad itt-ott, egy egy tűz­hely, ahol még mindig igy van. Igv járja. De álta­lában nincs igy. Megnézheted a jánynak anyját. A régi asszo­nyokat. Egyszerűek azok, mint az igazság. De jó házi asszonyok. Tiszták, gondosak. Jól főznek, jól sütnek. Nem cifrálkodnak, de megfogják a do­log végét. Bezzeg, hiába nézed az anyját. Mert nem me­red elvenni a jányát. Messze esik most már az alma az ő fájától. De milyen messze! Az egyszerű mama, édes anya mellett ma már sok-sok tűzhelyen újkori (modern) kisasszonyok nőnek. Megszokják már a gyermekkorban a cifrál- kodást. A hiúság magvát korán elvetik fogékony kis szivükben. Felöltöztetik, mint a bábut. És almárium­ban, pohár szekrénybe teszik, tartják. Hogy vala­hogyan a nap meg ne barnítsa az arcát. Még a dedók, az óvodák is sokat, nagyan so­kat kényesztetik a leánygyermekeket. Mert a szülők valóságos verseny-öltöztetést csinálnak az óvoda »vizsgálataira«, ami pedig nem más, mint fesztelen gyermeknap, gyermek ünnepély. Pedig nincs szebb gyermekruha a világon, mint az egyszerű, de tiszta ruha. Drága ruhákat nem vehet minden szülő gyer­mekének. Ám tiszta ruhába minden szülő járathatja gyermekét. (Folytatom.) Az ibolya legendája. Az ibolyát a természet törvénye a tavasz hírnökévé avatta. De az emberi ravaszság ki akarja játszani a termé­szet törvényét, mert üvegházakban, melegágyakban a leg­hidegebb tél idején is tenyészti az ibolyát. A természetet azonban rászedni nem lehet; a melegágyi virágok túlságos illatárja megcáfolja a virágok természetességét s az ibolya nevének nimbuszával csak azt vesszük körül, mely az er­dők mélyén, a csergedező patakok mentén a langyos nap- • sugárral együtt bukkan eló és hirdeti a tavasz érkezését. Az ibolyával a népképzelet is sokat foglalkozott és innen magyarázhatók azok a mesék és legendás hagyomá­nyok, amelyek ehhez a kis virághoz fűződnek. Egy keleti monda szerint Ádám bűnbeesése után a Paradicsomban fölment Ceylon legmagasabb hegyére, ahol | bánatában keserves sírásra fakadt. Látva őszinte bünbána- tát, megbocsátott neki az Isten, mire ő örömkönyekkel áz­tatta a földet és megalázkodott. Ezekből az örömkönyekból fakadt a kis ibolya, az alázatosság virága • Szászországban egy másik monda kering, a mely sze­rint Czernebogh, a vendek istene, a kereszténység elterje­dése után egy . magas hegyen épült várával és háznépével együtt kősziklává változott, mig páratlanul szeretetreméltó leányából kedves kis ibolya lett, amely minden száz évben egyszer virágzik. Aki akkor rátalál és leszakasztja, az or­szág legszebb leányát kapja feleségül. Az ibolya kedvenc virága volt a Bourbonoknak és Josephine császárnénak is, akit figyelmes férje, Napoleon, akárhányszor ibolyacsokorral lepett meg. III. Napoleon csá­szár ravatala is pompás ibolyakoszorukkal volt borítva, mely virágot Frigyes német császár is annyira szeretett, hogy mikor San-Reuioban betegen feküdt, temérdek ibolyái hozatott a szobájába. Az ibolyát Olaszországban is nagyon kedvelik; előkelő római patríciusok boraik fűszerezésére használták. Tüzes szikra kova nélkül. Csorba beretvával beretválták a cigányt. More : Mester urám, ácsil az a bérétvá 1 Borbély: Hát mi volna más, More. Ugyáncsák irzem, mert még a semem is sikrát hány tüle. naa a TANÁCSADÓ, aa caa bb B S3 fl A hadmentességi dij elengedése. A kere­setképtelen és vagyontalan egyének mentesek a hadmentességi dij befizetése alól, még abban az esetben is, hogy ha a szülők esetleg vagyonnal bír­nak. Ezt mondotta ki a m. kir. közigazgatási bíróság az 1901. évi 16551, és az 1903. évi 4977. számú határozatokban. A járási vagy városi tisztiorvosi bizonyitvány- nyal kell a keresetképtelenséget igazolni. A kérvényt az orvosi és a vagyontalansági bizonyítvánnyal együtt az illetékes pénzügyigazgatósághoz kell be­nyújtani. Az összes iratok igazolt szegénység esetén bélyegmentesek. A pénzügyigazgatóságnak sérelmes határozata ellen a kézbesítéstől számítva 15 nap alatt a várme­gyei vagy városi közigazgatási bizottsághoz lehet fellebezni. A közigazgatási bizottságnak sérelmes határozata ellen pedig a határozat kézbesítésétől számított 15 nap alatt a magyar kir. közigazgatási bírósághoz fordulhatunk panasszal. A hadmentességi dij kivetésére vonatkozó lajstromokat a tavasz folyamán nyolc napig kifüg­gesztik a község és a városházán. Ezt a községi elöljáróság és a városi tanács a szokásos módon közhírré teszi. A kivetési lajstromokat azért annak idejében nézzük meg és ha kell, fellebezésünket terjesszük elő. A közigazgatási bíróságnak az 1889. évben 3520 szám alatt meghozott határozata szerint a férj hadmentességi dijának megállapításánál neje adója irányadó nem lehet. Tehát csak a férj adója alap­ján vethető ki a hadmentességi dij. A közösen fize­tett adót szét kell választani és ha a szétválasztás

Next

/
Thumbnails
Contents