Magyar Földmivelö, 1909 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1909-03-21 / 11. szám
84 MAGYAR FÖLDMIVELŐ lépnek a társulatba. Ez a részjegy itt olyan forma szerepet játszik, mint a fogyasztási szövetkezeteknél az üzletrész, azzal a különbséggel, hogy ezen haszonbérlő társulatoknál a társulati tagok a társulat kötelezettségeiért részjegyeik számarányában egész vagyonukkal felelősek, vagyis nemcsak azzal, amit a részjegyekre befizettek, s nemcsak ezt vesztik el, hanem még rá is kell fizetniök, ha például a társulás nagyobb veszteséggel jár, ha a társulat megbukik. De ez jóformán ki van zárva. Mert ilyen bérlőtársulatot csak a földmivelésügyi miniszter főhatósága alatt álló telepítési hatóság alapíthat. Ez a hatóság pedig vigyáz, hogy a gazdákat bele ne vigye a csávába. Ez a hatóság ingyen végzi a szükséges előmunkálatokat. Kiszemeli az alkalmas földbirtokot, melyen célszerű ilyen kisgazdákból álló haszonbérlő társulatot alkotni. Lefoglalózza a birtokot ideiglenesen. Megalkuszik a bérlet minden részletére nézve és csakis ha látja, hogy a kisgazdák jó üzletet csinálnak, fog hozzá a társulat alakításához. Megcsinálja az alapszabályokat, melyek a tagok jogait és kötelezettségeit Írják elő. Mikor már a társulat megalakult, veszi ki bérbe a kiszemelt uradalmat. Mindenki tehát előre tudja hogy mit kap és mivel tartozik. Itt a csalás, rászedés, megrövidítés ki van zárva. Mert a kisgazdák készen lépnek a társulatba, a bérletbe, mikor már a bérlet minden legcsekélyebb része tisztázva és biztositva van és az egész bérlet állami felügyelet alatt áll. Az ilyen társulati bérletek hosszú időre köttetnek. A bérlet fennmaradását bekebelezik a telekkönyvbe olyképpen, hogy ha a földesurat később elárverezik, vagy ha csődbe jut, a bérlet azért még mindig fennmarad a földbirtok uj tulajdonosával szemben is. Vagyis ez olyan örök haszonbérletforma lesz, a föld tulajdonjoga, ugyan nem a kisgazdáé, de úgy gazdálkodhatik rajta, mint ha a föld az övé volna. Akár apáról fiúra szállhat a bérlet, csak pontosan fizessék be a társulatba a haszonbér készleteket. Ezenkívül- a törvény igen nagy kedvezményt biztosit a társulatba lépő bérlő kisgazdáknak. így például olyan bérlő kisgazda, ki az ilyen társulati földekből ötven holdnál kisebb bérletet bir, a társulati gazdálkodásból eredő jövedelem illetménye a kereseti, általános jövedelmi, törvényhatósági és községi adók alól mentesek. Ezenkívül minden társulati ügyben bélyeg- és illetékmentességet élveznek, Csak a peres eljárásában kell bélyeget ragasztani, de erre alig kerül a sor, olyan tiszta munka lesz ez a társulati bérlet. Ezenkívül a társulati tagok ingyen kapnak jogi és gazdasági tanácsokat a földmivelésügyi miniszter közegeitől. Szükség esetén kamat nélküli kölcsönt is kapnak a telepítési alapból. Ugyancsak ebből az alapból három százalékos kölcsönt kaphat a kisgazda vagy kiegészítésére, vagyis gépekre, igavonó, hizó állatokra. Ezen áldásos társulati intézmény folytán a kisemberek olcsó, jó és tartós bérletekhez jutnak. A nagyobb uradalmakat nem veszik ki többé a zsidó árendások, hogy aztán uzsora-albérleteket csináljanak a kisgazdáknak, hanem maguk a kisgazdák lesznek a bérlők a bérlőtársulatok képében. Amint a fogyasztási szövetkezetekkel kiirtjuk a falusi szatócsokat és duplakrétás uzsorás zsidó korcsmároso- kat, ezen bérlőtársulatok által gedig az árendás zsidók fajtáját fogjuk kiszorítani s a szegény ember nem lesz többé huzó-vonó barom csak azért, hogy a hasznát odaadja az uzsorásnak, hanem maga lesz a bérlő, a maga kezére, a maga hasznára fog dolgozni. Munkával, becsülettel gyarapodhatik gazda- godhatik. (U. L.) — Hol eszik a legtöbb édességet. Az édesség-fogyasztás terén első helyütt az északamerikai Egyesült-Államok állanak. Ott az elmúlt 1908-ik esztendőben több mint négyszáznyolcvan millió korona értékű édességet fogyasztottak el. Ne csodálkozzunk tehát hogy Amerikában ezerötszáz gyár foglalkozik bonbonok, cukrozott gyümölcsök és egyébb efajta édes élelmezési cikk előállításával. Az amerikaikat nyomon követik e téren az angolok. Utánuk Belgium és Németország következik, mig Franciaország, a gourmandéria hazája, csak ötödik helyen áll. Sőt a franciákat még az a veszedelem is fenyegeti, hogy az édességek fogyasztása dolgában még Spanyolország és Olaszerszág is egy-kettőre nyomába lép, ha egyáltalán el nem hagyja. Melyik adó a legsúlyosabb? Az adóról még csak hallani sem szeret a magyar ember. Ha ajkára veszi is e szót, csak keserves panaszképen ejti ki. Szó sincs róla nehéz- teher ám ez a szegénynép vállán, de hiába meg kell adni Istennek, ami az Istené és a császárnak, ami a császáré. De még ezt a tekintélyes summát is leszúrná valahogy a gazda, ha adóját elég esztelenül önmaga nem szaporítaná. Sokasztja pedig terheink számát, gondatlan költekezés, urhatnámság és a divat hóbortos majmolása által. Azt szokták mondani, hogy szegényember kezéből nem igen fújja ki a szél a bankót. Én úgy tapasztaltam, hogy nem a szél hordja el a nép tenyeréről a pénzt, hanem hogy maga a nép szórja azt el gondatlan gyerek ésszel. Igen! Nem ismeri a magyar nép a takarékosság erényét, kötelezik nyakra-főre, beleveri magát az adósságba, hogy alig tud kigabajodni belőle. Népünk legnagyobb része a mával törődik. Hogy holnap is nap lesz, arra nem gondol Istenre és a sorsra bízza magát, pedig tudhatná, hogy Isten is csak úgy segít bennünket, ha tenmagunk is közre működünk. Ez az oka aztán, hogy egy rósz termés egy kis betegség menten földresujtja a jövőjével nem törődő gazdaembert. Pedig ha bőség idején félre tenne egy két forintot a «hétszük esztendőre» meg sem érezné jóformán az ilyen később fajta csapásokat, mert a takarékosság leghatalmasabb ellenszere a nyomornak. Okos ember úgy költekezik, hogy jusson is, maradjon is, az az nem nyújtózkodik tovább, mint a mennyire a paplanja ér. Balga lelkiismeretlen ember az ki minden keresményét felemészti, elkölti, ki minden garasát magára szedi, vagy a csap alá temeti, avagy a gyomrába pakolja, Különösen az asszonynépségnek főbenjáró hibája, hogy mindent megvesz, a mihez — habár csak
