Magyar Földmivelö, 1909 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1909-03-14 / 10. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 79 Szükséges tehát megválasztani a vetőmagot ? Bizony, hogy igen, mert a nagyobb és szebb magnak több a liszttartalma, jobban fog meggyökerezni és nem fog neki ártani a legkisebb hideg vagy szél is. íme egy élőpélda: Bogárhát községében az egyik évben tavasz- szal nagy esőzések voltak s ekkor történ, hogy egy némelyik gazdának teljesen kiveszett a búzája a másiknak csak részben, a harmadiknak meg igazán szép búzája volt. És miért volt ez ? Azért, mert a két előbbi nem választotta meg a vetőmagot. Tegyünk csak úgy és válaszszuk meg a vetőmagot, ha nem akarjuk magunkat ezen veszélynek kitenni. Hát mindig egy helyen termeszti a búzát ? A minap beszéltem egy helybeli földmivessel és azt kérdeztem tőle, hogy mit szokott ő legnagyobb mennyiségben termeszteni? Hát azt mondta, hogy ő legtöbb búzát termeszt. — És hol termeszti azt ? — Ott az erdő melletti dűlőben. — Hát mindig ott termeszti a búzáját? Azt mondta, hogy ő ott termeszti mindig. — És jó búzája terem ? — Az elmúlt két évben meglehetős szép búzám volt, de ez idén már bizony silányabb. — Hát mi ennek az oka ? — Megmondom én! Az hogy minden évben búzát termeszt.- — Hát miért volna ez hiba? — Azért mert a búza a foszfort mind felszívta a földből, a káliumból keveset vesz és az ott marad, ha a foszfor kifogy a földből, a búza is kipusztul. — Hát hogy tegyek ? — Oszd fel a földterületed két részre és ahol az idén búza vagy rozs volt oda vess most kapást, a búzát pedig a másik földterületbe. — És miért vessek oda kapást ? — Tudod, hogy a kálium ott marad a földben, a kapások pedig azt szeretik s igy a földet, nem kell megtrágyázni és trágya nélkül is jó termésed lesz. Azt mondta, hogy ő bizony úgy tesz ezután. De ő pótolhatta volna azt a tápanyagot. Igen, de az pénzbe kerül, s miért költené a földmivejő, ha ugyanazt költség nélkül is elérheti. Tavaszi szántás. A korán tavaszszal elvetésre kerülő növények alá csak egyszer kell szántani; több szántást nem is lehetne adni egyrészt az összetorlódó munkák miatt, másrészt mert szárazabb klímánkra való tekintettel a korai vetést igénylő növényeknek tényleges korai vetése egyike a legfontosabb kivánalmaknak. Vonatkozik ez különösen a tavaszi búzára, árpára és zabra. A vetés idejéig tartsuk a szántás felületét boronálással porhanyó állapotban. Ha esetleg száraz időben kell vetnünk, akkor vetés előtt és után hengerezhetünk a vetés egyenletes s gyorsabb kikelésének biztosítására, hanem a kikelt és kellően megerősödött vetést azután fogasoltassuk meg, hogy a talaj vizének felesleges elpárolgását a lehetőségig csökkentsük. A később vetésalá kerülő növényeknél kétszer szánthatunk, hanem a két szántás között, ha szükséges, ismételt fogasolással tartsuk a talaj felső rétegét porhanyó állapotban, hogy a téli nedvességnek céltalan elpárolgását korlátozzuk, ami az elmaradt őszi szántásnál fogva kétszeresen fontos. Vetés előtt adjuk azután az első szántásnál csekélyeb mélységű második szántást. MI UJ SAS? Mi a haza ? Érezni kell azt, hogy mi a haza ? Mert szóval alig lehet megmondani. Pedig költőink, íróink nagyon szépen, nagyon érthetően és érezhetően is megmondották, megénekelték, leírták. De nem csak lehet, de meg is kell mondani és éreztetni azt, hogy iri hát a haza ? És ezt meg kell tennünk, jóllehet soha egyetlen egy korszakban, soha sehol a föld kerekségén annyi »jó hazafi«, »nagy hazafi« nem volt és nincs, mint ebben a mi édes kis hazánkban. És mégis... és mégis...! Keserűen kell tapasztalnunk, hogy nagy és hangos a hazáról való szó, de kevés az igaz érzés. Dekorációvá, külső cirádává lett — az igaz hazafiság. Fogalom zavar ütött be — a haza fogalmának átérzésében és felfogásában is. Hazáját szeretni, igaz hazafinak lenni nagy erény és ng gy kötelesség... — Én jó hazafi vagyok, mondják azok, akik a haza múltját, történetét nem akarják ismerni, gyökérül elfogadni, melyből a jelen és múlt ki- sarjadzik. — Én régi jó magyar vagyok, kiabálják, akik nem tudják megérteni, hogy akié a föld azé a haza. Föld nélkül nincs nemzet, nincs haza sem. Mert nincs, ahol a nemzet a maga életét folytathassa. Mert mi a haza ? Ez az Árpád vezértől visszafoglalt magyar föld. A magyar Tiszával, a Dunával, a Tátrával és társaival. Az ősök sírja, melyek a haza földjébe omlottak ugyan be, de vegyültek az ősi csontokkal. A magyar vértől ázott mezők, a Mohi puszta, a hős vértől pirosult gyásztér, a sóhajtva köszöntött — Mohács. A budai ős vár, hol annyiszor lengett a győztes magyar trikolor, a romjaikba is beszélő várak, melyek a Dobókról, Zrínyiekről, a Szondikról, a Losonciakról — beszélnek. Ez — a haza. És ha ezek mind mind a földdel együtt kiesnek a magyar kézből, a nemzet életének sarkkövei pusztulnak el. De még a föld sem haza egymagában. Az ősi emlékkel sem. Mi a haza hát ? Szent István koronája, az angyali Szent István alkotmánya, az idők és nemzetek mesterművei. A nemzet joga és kötelessége, hite, a nemzet messze zengő nyelve, erénye és hibája, reménysége és munkája, józan esze és lelkesedése — igen ez a haza... Mindezekből kitűnik, hogy ha hazaszeretetről beszélünk, akkor első sorban ezt a földet kell védenünk, szeretnünk erdőivel, rónáival, minden sajátságával, És szeretnünk kell a rajta élő nemzetet — a népet, melyből a nemzet áll. Szeretnünk kell nem csak azért, mert szükségünk van munkájára, szava
