Magyar Földmivelö, 1909 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1909-03-07 / 9. szám
MAGYAR FÖLDM1VELŐ 71 A könnyelmű ember meg volt semmisülve. Soha életében ilyen leczkét nem kapott. A hitelezők nem vártak. Vaskapcsokkal szőrit- gatták; nem volt többé ereje arra, hogy a lejtőn önmagát fentartsa. IV. Szépfalva községe meg van rémülve. A falu népe az urasági kastély előtt ácsorog, izgatottan várva, mi fog történni a régi házzal? A hitelezők nem tréfáltak. A régi, hires Bikfalvy kúrián megütötték a dobot... a liczitáczió kezdődött. Sokan voltak jelen; nem hiába, meg kell adni, szép egy birtok ez. Ott volt az öreg pap is. Senki sem hitte róla, hogy vevő szándéka van. Hiszen szegény az ő eklézsiája, a mije esetleg fen- maradt, azt jó czélra fordította. Mekkora volt azonban az ott levők, de meg az egész falu bámulata, mikor a nagyértékü birtokot, a törvényes formák betartásával az öreg tisztelendő ur vette meg. Mikor a tenger bankót a bíróság kezébe leolvasta, mindenki bámulattal nézte. Honnan vette ? Talán pénzt lelt-e? Akadtak rósz lelkek, kik az öreget gyanúra fogták. Nem sokáig kellett azonban várakozni hogy a nagy titok kiderüljön. Vasárnap volt; a templom orgonája megszólalt és az öreg pap szószékre ment. Arczát a boldogság sugarai lepték meg, szemei könnyekben úsztak, szive hangosabban dobogott „Boldogok vagytok ti kedves hívek — szólott erős, csengő hangon. Az urasági kastélyba, melyből ezelőtt évekkel kiköltözött az Isten, nem sokára ismét visszaköltözik és ott marad, hogy benneteket áldjon és fentartson. Egy angyal él itt tőletek nem messze, kit Isten küldött számotokra. Ez az angyal adta nekem azt a nagy összegű pénzt, mely lehetővé teszi, hogy a kastélyba nem sokára irgalmas nénikék, a jó lelkű apáczák fognak eljönni. Tanítják majd gyermekeiteket, ápolják betegeiteket és aggjaitokat. Ők maguk csendes imádattal veszik körül kis kápolnájukban az Istent, kit egykor e házba befogadni nem akartak!“ Leírhatatlan jelenet következett most. A nép örömkönyeket sir, pedig még e pillanatban nem voltak képesek felfogni azt a nagy áldást melynek ők birtokába jutottak. (Folytatjuk.) mi ujsAa? Lesz-e hát háború ? Uton-utfélen ezt a kérdést intézik az emberek egymáshoz. Ami olvasóink még a pénzutalvány Írásbeli közleményre szánt helyén is megkérdezik: — Hát oszt’ lesz-e háború ? Ebből is kitetszik, hogy a háború — nem komédia. Nem is Kis Miska! A háború megzavarja az ország nyugalmát, ha tőlünk távol bömbölnek is az ágyuk, ropognak a puska lövések. Az anyák itthon még többet szenvednek, miut harcoló gyermekeik. Több álmatlan éjszakán vi- rasztanak aggódva és siránkozva, remegve: Mit hoz a jövő? Talán éppen a holnapi nap De nem csak az anyai érzelemről van itt szó. Sok és nagy kárral fog a háború reánk nézve járni. Gazdaságilag és sok más irányban megérezzük. Ám a bajt nem szabad nevelnünk azzal, hogy gyáva gyermek módjára siránkozunk vagy félünk tőle. * * * Mi nem akarjuk a háborút! De nem félünk tőle. így kell helyesen, becsületesen felfogni a háború kérdését. Ezt kívánja a magyar nemzet' önérzete. Még minden jóra fordulhat. De ott tartunk, hogy készen kell lennünk a legnagyobb éberséggel várnunk az órát, mikor megszólal az első hivó kürt: — Talpra magyar! A legközelebbi hét, vagy talán napok meghozhatják a biztos hirt: — Össze kell-e ütközni, avagy nem? Ha igen, úgy legyen meg a jó Isten akarata. És ha leszen is, nem kell úgy tekintenünk ezt a háborút, mint végzetes csapást. Igaz, reánk nézve veszteség, esetleg nagyobb vérvesztés. Anyagi áldozatba is fog kerülni. Nemzeti államunk kiépítésének folyó munkája is megakad egy időre. De reánk nézve azért nem lehet veszedelmes, végzetes. Sőt ellenkezőleg, arra a forrongó, bőrében nem férő eszét, józan belátását vesztett fiányi nemzetre — megsemmisülést jelenthet. * * * Államférfiaink még most is mindent elkövetnek, hogy háború ne legyen. A béke fentartásáért sokat tűrnek. De a türelemnek is vannak határai. Amelyen túl már az ágyúnak kell bömbölnie. Minket magyarokat érdekel különben leginkább a háború kérdése. Ha a háború kitör, itt fog vívódni határaink mellett. Sőt áttörhet hazánk belső területére is. Tehát valóban a mi háborúnk lenne, ha egyáltalán lesz. Az ősz király tehát életének alkonyán nem a béke szelíd ege alatt töltheti napjait. Meg kell esetleg érnie még egy háborút. De a király jól tudja, hogy mi magyarok a mi háborúnkat dicsőséggel fogjuk megvívni. És ha Oroszország kétszínűségén nem változtat, hanem segíteni fogja Szerbiái: akkor bizony elkövetkeznék az a történeti csuda, hogy most a magyarok mentenék meg Ausztriát az oroszoktól. No de azért csak bizzunk a békesség szellemében. Mert ’iszen még minden jóra fordulhat. * * * No lám, alig hogy ezeket a sorokat leírtuk, már is kedvezőbben kezd fordulni a helyzet a szerb kavarodás körül mint azt »Hétről-Hétre« rovatunkban is olvashatjuk. Törökországgal való megegyezésünk befejezett dolog Oroszország is érzi legjobban, hogy hol fáj — (hiszen a japánok bizony nagy sebet ütöttek rajta.) A nagy lapok azért még mindig óva intenek, nehogy a békében való gondolattal a béke mámorába essünk. A beteg is jobban szokott lenni olyikkor, de csak azért, hogy a gyilkoló láz annál hatalmasabban törjön ki. Jó lesz tehát, ha óvatosak leszünk. Di/cazi. — Milyen Idő lesz ? Az évszakhoz mérten elég hideg időt várhatunk e hónap végével, mely március hó első napjáit még változóvá teszi, eleinte enyhe. 6-ika körül azonban újra hidegebb, vagy pedig szeles jelleggel. A 6-diki csomópont hatáskörét követőleg a tavasziasabb enyhe idő fejük ki s tart a 16-iki csomópontig elég állandóan, amely
