Magyar Földmivelö, 1909 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1909-02-21 / 7. szám
MAGYAR Föl.DMIVELŐ 55 szeresse Istent és imádkozzék. Az ifjú elment... és haza jött hit nélkül! — De a régi szeretettel önhöz! — Az nem lehet; ön nem szereti Istent, nem szerethet engem sem. A mint Erzsiké utolsó szavait kiejté, jött az öreg Bikfalvy. Leült közéjük és beszélgetett. Látszott az öregen, hogy fáj szivének valami, hogy takargatja bánatát, mert nem volt fiához oly közvetlen, mint máskor. Észrevette ő is, hogy fia nagyot változott. A fővárosban sokat költött, rossz társaságba keveredett és tanulmányait elhanyagolta. Nem szólott semmit, de tekintetét végighordozá gyakran az ifjún és ez többet mondott mindennél. A családban is tudták, hogy a nemzetes ur arcán egy titkos bánat ül, mely hatással van az egész ház kedélyhangulatára. A másnap is megérkezett. A mint a nap ébredezni kezdett bíbor ágyából, Bikfalvy uram kastélya udvarán minden kéz megmozdult, hogy a felséges Isten fogadtatása mentőt fényesebb legyen. Kalapácsok ütése, munkások szava, leánykák kedves csevegése hangzott. Nem csuda, ha a fiatal uraság nem tudott aludni. Álmos szemekkel, izgatottan rohant ki hálószobájából az udvarra és éktelen szitkokban törve ki, imigyen rivalt a munkásokra; — Pusztuljatok innen, ne zavarjátok az ember álmát! Különben csak legyek majd itt én az ur, elpusztultok sátrastul mind... A sátor azonban csak elkészült s mire a nap teljes pompájában ragyogott, megérkezett a drága vendég is; az őszbe borult pap hozá kezeiben a kenyér és bor színe alatt rejtőző Istent, kit körül vett a nép imádata és dicsérete. Az öreg Bikfalvy is ott térdelt népe közt; Erzsiké is imádkozott, talán épen azért az ifjúért, ki elvesztette hitét és ezzel mindenét, mivel az ember e földön bírhat. Elemér nem lépett ki szobájából. Kikönyökölt az ablakon és hatalmas füstkarikákat eregetett csibukjából. így szoktak tenni ma azok az ifjú hősök, kik Istent és vallást ellökve maguktól, csupán a földi gyönyörökben keresik egyedüli életcélukat, A nép zúgott, nem igy ismerték ők az itju urat, midőn mint gyermek köztük játszadozott. Nem ilyen ifjúnak képzelték ők az uraság fiát, ki előtt mindenkor tisztelettel emeltek kalapot. Az öreg Bikfalvy szive is megtelt keserűséggel. Szemében néma köny rezgett, homlokán sötét felleg borongott. Hazaérkezve belépett fia szobájába. — Fiam — mondá szeretettel — sírba viszesz nem sokára! — Nem adtam én erre okot! — válaszolt hidegen a fiú. ’ — Ismerem pesti életed minden részletét, fob tatá az apa nagy nyugalommal. Kifizettem adósságaidat, bár vagyonom megrendülésébe került. Elnéztem hogy tanulmányaidat elhanyagoltad és ezt mind abban a reményben tettem, hogy majd megváltozol. De a mai nap után szétfoszlott minden reményem. — Te neked nincs már Istened sem, te midőn a magad szivéből kilökted a Istent, megbotránkoztatád viselkedésed által az egész falut. Apád szereti Istent, anyád imádkozik... téged is úgy nevelt, hogy szeresd és imádd őt. Hasztalan; te belőled semmi sem lesz. És úgy fáj, hogy e gondolattal kell sírba szállanom, e fájdalommal kell kevés napjaimat megszámlánom. A fiú úgy állott apja előtt, mint egy márvány- szobor. Arcza nem változott, a megindulásnak és bánatnak nem voltak semmi nyomai láthatók azon. Sőt midőn apja eltávozott, ily szavakat mormogott: — Eh! Elmaradt nép, mit adok én a ti rajongástokra. (Folytatjuk.) Hol isznak legtöbbet ? Statisztikai adatok bizonyítják, hogy Franciaország ma a legiszákosabb ország s hogj az utolsó ötven év alatt az elfogyasztott alkohol menyiség« 254 százalékkal emelkedett, holott a népesség növekedés« nem tett ki többet ugyanez idő alatt 12 százaléknál. Érdekes párhuzamot vonni az egyes országok közt az elfogyasztott alkohol mennyisége tekintetében. Franciaországban 18 liter az alkoholfogyasztás fejenkint egy esztendő alatt, Svájcban 12 liter, Belgiumban 10, Olaszországban 10. Németországban 9, Angliában 8, Ausztria-Magyaroszágban 8 és fél az Egyesült-Államokban 5. Norvégiában 2. E kimutatásból kitűnik, hogy Franciaország ma a legvadabb alkoholista ország s hogy Magyarországot éppen a legműveltebb országok múlják felül az alkohol ivásban. Ami vigasztalásnak éppen jó nekünk. m i _uj sA»? _ Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület elnökválasztása. Több mint ezerkétszáz gazda részvételével folyt le a múlt héten az ország fővárosában, a Köztelken fent nevezett Egyesület elnökválasztása. Bég nem érdeklődőit a gazdavilág úgy valamely közgyűlés iránt, mint amely most folyt le. Két tábor küzdött. Az egyiknek jelöltje volt Károlyi Mihály gróf, a másiknak Zselénski Róbert gróf. A választás eredménye: Beadlak összesen 1228 szavazatot. Ebből Károlyi Mihály grófra esett 692, Zselénski grófra 530 szavazat. E szerint Károlyi Mihály grófot általános szavazattöbbséggel (160) elnökké választották. Mi egyszerűen közöljük az eredményt. De nyíltan kifejezést adunk ama meggyőződésünknek, hogy étiben a nagy, országos gazdasági egyesületben a nép, a fö'dmivelő nép érdekképviselete, illetőleg érdeke, idejszulai nincsenek kellőleg meggyökeresilve. Erről majd részletesebben is fogunk írni. A számadó juhász. A király érdemrenddel tüntetett ki egy öreg számadó juhászt. A hivatalos lap, amely oly sok kegyelmes, méltóságos és nagyságos urnák oszt örömet, a minap közölte a felség kéziratát, amely a bábolnai juhász dicséretét zengi. A nevezetes irás igy szól: »Személyem körüli magyar miniszterem előterjesztésére Kokas Györgynek, a bábolnai birtokon alkalmazott számadó juhásznak, sok évi hűséges és példás szolgálata elismeréséül, az ezüst-érdemkeresztet adományozom. Kelt Bécs- ben, 1909. évi január 9.-én. Ferenc József s. k., Zichy Aladár gróf s. k. Hetvenöt esztendő terhe nyomja Kokas György bábolnai számadó juhász vállát, de még teljes erejében van és napról-napra hűséggel és odaadással végzi szolgálatát. 1865-ben lépett a bábolnai uradalom szolgálatába, tehát negyven esztendőt meghaladó szolgálatban hűségéről és odaadásáról igen szép példát nyújtott cselédtársainak. Tisztes szép családi életet is élt. nyolc gyermeke van, akik közül János
