Magyar Földmivelö, 1909 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1909-12-26 / 51. szám
MAGYAR KŐLDM1VELŐ 403 KARÁCSONY Karácsony éjszakáján. Kiket búbánat, szenvedés gyötör S az igazságnak szomjúsága éget, Kiket megcsufol, üldöz a világ És nem találtok sehol menedéket; Kik a magasba vágytok szüntelen És itt vergődtök lenn a földi porba’, Kik néni találtok résztvevő szivet, A mely felétek szeretve hajolna: Ti mind, szegény megtépett, bús szivek, Bujdosói e szívtelen világnak, Kiket nem várt ez estén senkisem S a boldog emberek közül kizártak: Ne nézzétek a fényes ablakot, A mely mögött vigasság tanyázik, Ez éjszakán csupán az ünnepel, A kinek a kenyere is hiányzik. Töröljétek le hulló könyetek’, S emeljétek szemetek az égig. Forduljatok mind napkelet felé, Hol Betlehem szelíd csillaga fénylik. Vigasztalás sugárzik onnan szerte A megpróbált, a szenvedő szivekre. Ne sírjatok! e pillanatban ott A szegénység fölmagasztaltatott. Törjön fel szivetekből az ének : Dicsőség a magasság Istenének! Dicsőség Annak, ki a földre szállott, Hogy megmentse e bűnbe fűlt világot. Ki békét, szeretetet hirdetett S minden mártírnál többet szenvedett, Ki megígérte, hogy el nem hágy minket És följegyzi lepergő könyeinket... Mária — és az angyalok. Irta: Jules Lemaitre Fordította: Md. Vagy egy hétig, a betlehemi jászol mellett, elég jó sora volt Máriának. A pásztorok hoztak sajtot, gyümölcsöt, kenyeret, meg fát is, hogy tüzet rakhassanak. A pásztorasszonyok s a leányok pólyázgatták a Kisdedet és gondot viseltek lábbadozó anyjára is. A napkeleti királyok meg hagytak ott sok drágaságot, egész rakás szőnyeget, becses szöveteket, arany kancsókat, ékszereket. Mária, a hét vége íelé, a mikor fölkelhetett, haza akart menni Názáretbe. Egy-két pásztor ajánlkozott, hogy elkísérik. Mária azonban igy szólt: — Nem akarom, hogy miattunk elhagyjátok a nyájat s a legelőt, Bennünket majd vezet a fiam. — De a napkeleti királyok ajándékát, — vetette oda József — hát ezt csak nem hagyjuk itt? — Igen, mondotta Mária. — Nem czipelhetjük magunkkal, tehát itt hagyjuk. — De hisz’ ez tömérdek pénz ér, mondotta József. — Annál inkább, — szólt Mária. És szétosztotta a pásztorok közt a királyok ajándékát. — De egy kevéskét — szólt ismét József — talán mégis megtarthatnánk belőle magunknak? —- Mit csinálnánk vele ? — válaszolt Mária. —- Külömb a mi kincsünk. Nagy meleg volt az utón. Mária keblén ringatta a Kisdedet; József a kosarat vitte s a kosárban volt egy kis fehérnémü, meg valami kis harapnivaló. Déltájt, fáradtan, megpihentek egy liget szélén. A fák közül, nyomban, érkeztek a kis angyalok. Sok apró gyermek, piros pozsgás valamennyi; szárnyacska volt mindeniknek a hátán, repdeshettek; a mikor csak akartak s a járásuk is könnyebb, kecsesebb volt. Nagyon ügyesek voltak s erőteljesebbek, semmint fiatalságuk és kis termetük után gondolta volna az ember. Egy korsó friss vízzel szolgáltak az utasoknak s gyümölcsöt is hoztak, ki tudja hol szedték, A mikor a szent család ismét útnak eredt, az angyalok követték őket. Ők czipelték József kosarát s József bizony nem tiltakozott ellene. Mária azonban nem bizta reájuk gyermekét. Leszállván az est, az angyalok, egy vén sziko- morus akácz tövében, mohából ágyat vetettek s egész éjszaka őrködtek Jézus álma fölött. így tért vissza názáreti hajlékába Mária. Egy népes utczában állott a fehér házacska; a házacskának lapos teteje volt s a födött tornáczon József műhelye. A szent családot nem hagyták el az angyalok s mind szorgoskodtak, hogy hasznosokká tegyék magukat, Ha a gyermek felriadt és sirt, az egyik kis angyal ringatta bölcsejét szelíden, mig a többiek kicsinyke hárfákon játszottak neki: ha kellett, pelenkáját is az angyalok cserélték meg, egyszeribe. Reggel, a mikor Mária fölébredt, szobáját már kisöpörve tnlálta. Evés után az angyalok hordták le az asztalt és milyen hamarosan, — futottak a kúthoz s elvégezték a mosogatást is, aztán, szép rendesen, helyre rakták az edényt a kredenczbe. A mikor a Szent Szűz gúnyát mosni indult, az angyalok elszedték tőle a szennyest, nekiállottak, vidáman sulykoltak, meg is szárították a köveken s patyolat tisztán szállították haza. És a mikor Mária a nagy melegben elszunnyadt a guzsaj mellett, —mire fölébredt, az angyalok elvégezték helyette a fonást. Csakilyen figyelmesek voltak József iránt is. Keze alá adogatták a szerszámot s munka végeztével ők hordtak helyre mindent; a forgácsot ők söpörték össze, az egész műhelyt példás rendben tartották. Hogy ilyen túlságosan elvégeztek helyette minden munkát, végre is elunta magát Mária. És mivelhogy unta magát, annál többet imádkozott — és imádkozván, tanakodott, tanakodott . .. Egy reggel, fölébredvén, látja, hogy az angyalok takarítanak már a szobában. Kikapta kezükből a seprőt s úgy tett, mintha ki akarná kergetni őket. Kotródtak is a kis angyalok. De bezzeg délben, ebéd után: megint csak ott lábatlankodtak, hogy leszedjék az asztalt. Mária egyiknek a kacsójára koppintott, a másikat megfricskázta — s pusztultak szaporán. Kis vártatva visszaszállingóztak ismét. Fiizy Antal.
