Magyar Földmivelö, 1909 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1909-12-05 / 48. szám

380

MAGYAR FÖLDMIVELŐ

fölfelé! Kövesselek öreg? Csak menj még az éjjel, majd reggel beszélünk tán egymással. Lassan tapogatózva kiérek a kocsiutra. Visszanézek a koromsötét bükkösbe, mely álmodik és sóhajtva szunnvad. Mily sötét minden! Épp az imént mosolygott s csó- kolódzott az estalkony bíborában s most siri csend, siri hangulat van. — Még igy is szeretlek, igy is elbájolsz te nagy, te mennyei nyugalom s fölséges természet.

f

A lipcsei egyetem 1909-ben érte meg fennállásának 500-ik évfordulóját.

GYERMEKEK VILÁGA.

A gazdag menyasszony.

Irta: Gáspár bácsi.

Mariska és Tónika testvérek voltak. Egyszer vendég érkezett a házhoz. A nagynéni.

Mariska is, meg Tónika néhány krajcárt kaptak a nagynénitől. Azért kapták, hogy tegyék a perselybe.

De még alig tehették a perselybe kis pénzecskéjüket, didergő szegény koldus ember érkezett a házhoz.

A háznál nem akadt most apró pénz. Oda szólott tehát az apa Tónihoz:

— Add annak a szegény, éhező embernek krajcárjaidat. Én majd visszaadom.

— Én nem adom, válaszolt a vásott fiú. Mer’ apuka elfelejtkezik. Aztán nem adja vissza.

Mariska hallotta e szavakat és igen fájt kis szivének, hogy a rossz Tónika igy bánik szülő apjával.

— Oda adom én — szólott kedvesen. És nem bánom, ha soha’ se is kapom vissza. Majd visszafizeti nekem a jó Isten.

— Fizesse is vissza, szólott a szegény koldus ember. És szemében megrezzent a könnyű.

. *

Évek múltak. Szülők is, meg Mariska is. elfelejtették a krajcárokat. Meg a koldus szavait is.

Mariska pedig már szép viruló leánynyá nőtt. Mint a kis liliomból, szép magas sudár liliom lesz. Olyan volt Mariska is.

Nem hiába, hogy meg is kérték kezét.

Ő nagy szerényen úgy nyilatkozott.

— Szegény leány vagyok én. Nincs vagyonom. Majd aztán csalódni fog, aki elveszen.

De ő menyasszonnyá vált.

*

És ime, egyszer csak száll a hir, mint a szellő. A gazdag nagynéni meghalt. Nagy vagyonát egyedül Mariskára, az ő kedves kereszleányára hagyta.

Mariska, mikor a hirt meghallotta, letérdelt és igy szólott:

— A jó Isten nem felejt. Lát, tud, hall, emlékezik, jutalmaz és visszafizet.

És eszébe szöktek a szavak, amiket ő mondott, mikor a pénzt a koldus kezébe adta. Hogy

— Visszafizeti azt nekem a jó Isten.

De azok a szavak is, amiket a koldus mondott:

— Fizesse is vissza.

Isten mindenkinek igazságosan fizet.

GAZDÁK VILÁGA.

A burgonya betegségei.

Jó négy öt esztendeje állandóan panaszkodnak burgonya-termesztéssel foglalkozó gazdáink, hogy termésüket a különféle betegségek elrontják. Nem ismerik azonban a védelem módjait, sőt legtöbbször még a különféle betegségeket sem ismerik fel.

Igen gyakori a burgonya fodrosodása; amikor ugyanis a levelek kisebb vagy nagyobb mértékben összezsugorodnak, vagy összegömbölyödnek. Még szakemberek sem tudták egészen pontosan megállapítani, hogy honnan származik a betegség, elfojtására azonban alkalmasnak tartják az egészséges vető-gumókat.

Egyik betegsége a burgonyának a tőrothadás is, ami abban nyilvánul meg, hogy a burgonyának a földben levő szárrészei előbb megfeketednek, azután rothadásnak indulnak. Néha tapasztalni lehet, hogy csak egyes szárrészek rothadnak el, a többi egészséges marad. A betegség többnyire a gumótól származik s átmehet egészséges gumókra is. Azért nagyon ügyelni kell, hogy egy rakásba csak feltétlenül egészéges gumókat tegyünk, főleg pedig, hogy csak egészséges gumókat vessünk.

Igen ismeretes az úgynevezett gyűrűs betegség. Megismerni úgy lehet, hogy a burgonyát ketté szeljük s akkor tapasztalni lehet, hogy egyes részein barna, vagy egészen fekete erecskék húzódnak át. Ezeket a gumókat nem szabad többé elvetni, mert abból soha többé egészséges termés nem lesz, hanem betegen kel ki az egész bokor. Meg lehet ezeket a beteg burgonyákat arról is ismerni, hogy a felső szár egész szépen és szabályosan fejlődik, őszszel azonban előbb kezd hervadni, mint a feltétlenül egészséges bokrok. Az ilyen korábban hervadó bokrok gyümölcseit ki kell válogatni s külön helyezni. Sok helyen teszik azt, hogy az elvetendő burgonyát abbból az okból, hogy egészséges volta felől meggyőződést szerezzenek, kettészelik. Nem lehet az ilyen eljárás ellen kifogást emelni, ajánlatos azonban, hogy az elvetés előtt két napig vizes ponyvával terítsük le az ilyen burgonyákat, nehogy a felvágott felületen keresztül valami újabb betegség behatoljon.

Egyébiránt pedig a legalkalmasabb eljárásnak minden kétkedés esetére azt ajánljuk, hogy forduljanak egész bizalommal a gazdák magyaróvári növénykórtani állomáshoz. Küldjék be a kétes gumót. Ott díjtalanul megvizsgálják, megmondják a betegség okát s mindjárt tanácsot is adnak, hogyan védekezzenek ellenük.

*

Mészszel való fertőtlenítés sertésvész esetén. Egy magyar sertésállományban, mely előző időben nagy veszteséget szenvedett sertésvész folytán, Trattner állatorvos próbát tett a mészvizzel való fertőtlenítéssel és pedig oly sikerrel, hogy érdemes az egész eljárást itt szóba hozni.

A mintegy 500 liter vizet kitevő fürdőbe elkevert, illetőleg feloldott nevezett állatorvos 10 kg. oltott meszet s hogy a sertéseket e meszes ; fürdő felkeresésére kényszerítse, a fürdő közepén elhe-