Magyar Földmivelö, 1909 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1909-11-28 / 47. szám
XII. évfolyam. Szatmár, 1909 november 28. 47. szám. Hogyan és mit olvassunk? Alig van ma jelentősébb kérdés, mint ez, amit fentebb leirtunk. Hiszen ma minden ember olvas. És ki tagadhatja, hogy ehhez mindenkinek joga is van. De e jog mellett minden embernek tisztában kellene azzal lennie, hogy az olvasásnak meg van a maga titka. Hogy a szellemi eledel élvezetének, használatának éppen úgy meg van a maga módja, sőt titka, akár az anyagi ételek élvezetének, használhatóságának. Nem minden eledelt lehet használni, megemészteni. És nem akárhogyan. A táplálékok közt vannak mérgesek. Ezek betegséget, sőt halált okozhatnak. És nem közömbös dolog az sem, hogy és miként eszünk, fogyasztjuk el azokat az ételeket, melyek életünk fentar- tására szolgálnak. így van ez a jelenség az olvasással is. Mert mit teszünk, mikor olvasunk? Lelkünk tartalmát gyarapítjuk. Másnak, nevezetesen pl. egy iró embernek leikével ölelkezünk, találkozunk, ügy szivjuk az olvasmányból lelkűnkbe az Írónak szellemét, mint a méh a virágnak a nedvét. De ha úgy szivnók! Lám a méh ösztönénél fogva nagyon okosan szívja azt a nedvet. Lassan, fokozatosan. Inkább százszor, ezerszer röpül ide-oda, de egyszerre csak annyit szív, amennyire ő képes. És ami fő, csak azt a virágot válassza ki, csak arra a növényre száll reá, amelyikből mézet fog készíteni. A mérges növényeket gondosan elkerüli, feléje se megy. Tudja ez az okos kis jószág, hogy az neki halálát okozná. Az emberek ma mohón kapják az élvezeteket. Az olvasást is. Tücsköt-bogarat összeolvasnak. Mód nél- , kül sokat. És nem okosan sokat. Azt gondolják hibásan, hogy mentői töb- . bet olvas valaki, annál tudósabb, okosabb lesz. Annál több szellemi kincset gyűjt magának. Pedig nem úgy van ám a dolog. Miként meg van a módja úgy az egyszerű mesterségnek, mint a leghatalmasabb művészetnek: úgy van meg a titka, a módszere annak is, hogyan és miképen kell olvasni? Ahhoz, hogy okosan, jól helyesen olvassunk, mindenekelőtt belső és külső nyugalom, csend szükséges. Ha te például barátoddal jelentős beszédben vagy, de az asszony minduntalan bele- kotnyeleskedik és egészen más nótát fuj — bizony haragszol, mert barátoddal alig értitek meg egymást. Ha ilyen beszélgetésetekbe bele zug a harang, vagy gép, vagy szekér zörej: ugy-e? szinte külsőtökön is meglátszik, hogy zavarnak. A lélek egyszerre csak egy dologra tud figyelni. Ilyen az ő eredeti természete. így van az olvasással is. Jól és eredményesen csak csendben lehet olvasni. A zaj, a lárma, a zűrzavar ellensége a jó olvasásnak. Azért például az olvasókban, a gazdakörök vagy más egyesületek olvasótermében tilos a beszélgetés, a zajongás. Meg van ennek az intézkedésnek a maga jelentős oka.
