Magyar Földmivelö, 1909 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1909-11-14 / 45. szám
FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓTULAJDONOS : BODNÁR (ÁSPÁR XII. évfolyam. Szatmár 45. szám. Előfizetési árak. Egész évre . . ; . . 4 korona Fél évre .............................2 » Ne gyed évre...................1 » Me gjelenik műiden vasárnapSzerkesztőség és kiadóhivatal: SZATMÁR, Arany János-utca 17. szám. Munka és szereplés. (B. G.) Munka és szereplés. Ez a két szó külön, egymástól megkülönböztethető fogalmat jelent. — Tehát nem is szabad igy írnunk, ejtenünk: „Társadalmi munka vagyis szereplés“. Pedig a mindennapi életben gyakran halljuk: — Társadalmi szereplése igeit dicsője^ tes. Nagykörű. Társadalmi szerepekben mindenütt ott van. Mert mondom, a társadalmi munka is más. És más a szereplés is. A szereplés jól nevezi maga-magát. Szereplés az igen. Játszás. Eljátszása annak a szerepnek, melyről az emberek azt hiszik, hogy való, igaz. Pedig csak festék. Külső máz. Látszat. Mint a színész játszása, szerepe. Még annál is lejjebb való. Mert annak a színésznek művészet a játszás. A társadalmi szereplő meg eszköz. És nem mindig tisztes, nem mindig megengedhető eszköz. Soha nagyobb szükség nem volt a társadalmi munkára, igaz, őszinte, komoly munkára, mint éppen ma. És meg kell adni, hogy vannak társadalmunkban sokan ilyen komoly munkások. Akik dolgoznak ingyen. Munkálkodnak verej- • tékkel és áldozatokkal. Akik sokszor a maguk érdekeit rendelik alá a közérdeknek. Pedig sokszor — legtöbbször hálátlansággal, gyanúsításokkal, méltánytalanságokkal találkoznak. De ezek a jelenségek csak acélozzák erejüket. Égetik, de keményítik akaraterejüket. És csudássá teszik kitartásukat. Mert az igazi társadalmi munkának fő- jellemvonása: a kitartás. De sokkal többen vannak, akik — csak szerepelnek. Ezek a társadalmi szereplők nyakra-főre alapítják a társadalmi egyesületeket. Mert hiúságuknak kedvező talajára találnak itt. Kitünően értenek ahhoz, miként kell megnyerni cgy-két komoly, dolgozni tudó embert. Akik Tretán húzzák az igát. De ő maguk csak szerepelnek, mint mondani szokás: reprezentálnak. És ez a szereplés is olyan, mint a tiszavirág. Reggeltől — alkonyig tart. Az az addig, mig érdekük kívánja. Mig a szerepléskői származó előny nyilvánvaló. Aztán? Nem érdemes a társadalomért egyetlen lépést sem tenni. Mert veszve van már ez a nép. Hát megérdemli sorsát. Az ilyen társadalmi szereplés nem csak semmitérő, de egyenesen veszélyes a közre. Az a sok egyesület, mely a társadalmi szereplés viszketegség nyomában kél: megzaklatja a közönség, a társadalom áldozatképességét. A sok hű-hó, görögtűz után való elernyedés, a kitartás hiánya, a vezetés hiánya, a vezetés gyengülése csakhamar nyakát szegi sok-sok egyesületnek. És enyész- tük, kudarcuk, hiábavalóságuk... csak ártanak az igazán talpra esett és szükséges egyesületi életnek. Bizalmatlanságot kelt a legszebb, legreálisabb célú törekvések iránt. Hát bizony a szövetkezés, az egyesülés századában mindezekkel számot kell vetnünk. Különbséget kell tennünk a társadalmi munka és szereplés közt. 19C9 november 14.
