Magyar Földmivelö, 1909 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1909-10-31 / 43. szám
43. szám. XII. évfolyam. jfr Szatmár, 19G9 október 31. Megjelenik minden vasárnapSzerkesztőség és kiadóhivatal: SZATMÁR, Arany János-utca 17. szám. FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS RIADÓTELAJDONOS : BODNÁR GÁSPÁR Előfizetési árak: Egész évre . . . . . . 4 korona Fél évre .... . . . 2 Negyed évre . . . . . 1 A pénz. (B. G.) A magyar ember kemény közmondással vágja kettő a csomót, mikor a pénzről gondolkodik. Asz’mondja: — Pénz beszél, kutya ugat. Amivel mindent megmond — a pénzről. Persze ennek a mondásnak mélységes értelmét, szélességét, jelentősségét csak az igazi magyar lélek érti meg. Hát bizony a pénz, minden időben pénz volt. Ma különösen az. Talán minden, ’Iszen nyíltan kimondják ma már társadalmunkban: — Pénzed van. Mindened van. Pénzed nincs — semmid sincs. És a pénz bizony, soha sem volt elég. Még mikor tulon-tul volt a bősége. Ma sem elég. Mert akinek sok van, még többet akar. Akinek nincs: utána törtet, ha mindjárt bankrablással is. Ami ma — úgy látszik — divatba kezd jönni. Ha azonban vizsgáljuk ami magyar társadalmunknak fejlődését, azt találjuk, hogy a pénznek soha se volt annyi becse, ereje, mint az elmúlt század második felében. Ezt a jelenséget a társadalom óriási változása, átalakulása okozta. A mi társadalmunkban 1848-ig a zsellért, a jobbágyot eltartotta a birtokos osztály. Aztán jött a jobbágyság felszabadulásának kora. Mindenki küzdjön saját élete érdekében. A létért való harc igy megkezdődött. A pénzszerzés lön — e küzdelem tengelye. Kereső ember minden ember. Zsellér, paraszt, ur. Adófizető minden polgár kivétel nélkül. így gond nehezedett kunyhóra és palotára egyaránt. Az ám, de a pénz hamis voltát, vágyó gurulósát, forgolódó természetét — ez a mi társadalmunk még nem ismerte — jól. Sőt nagyon gyatrán. A takarékossági hajlam se volt erényünk. Sőt könnyű volt Katót táncra csalni a Divat, az Igény, a Könyelmüség ő nagyságáéknak. Keserves táncra csalta ami társadalmunkat. Ma is nyögünk belé. Már Széchényi István, a legnagyobb magyar nyíltan megmondotta, hogy nincs Európában egy ország is, ahol oly nyomorult lábon állana a pénzügy. Ahol tudniilik annyi nagy és kisbirtokos nyakig volna az adósságban, mint nálunk la. Mi volt és mi oka a fentebbieken ennek a szerencsétlenségnek? Azt egy szusszantásra bajos kigöbözni. Hát annyi nyilvánvaló, hogy pl. az ország el- adósodásánák egyik öreg oka a meggondolatlan és helytelen befektetési politika. A nagyzás hóbortja csiklandoztatta államférfiainkat, meg a közvéleményt is. Ne tagadjuk. Mindent egyszerre akartunk. Merészen vettük fel a versenyt öregebb, gazdagabb nemzetekkel országos intézményeinkben és a családokban, háztartásokban egyaránt. A fővárosba hordottuk az ország kincseit. Paloták nyelték el a föld legjobb terméseit. Isten csudája, repetáljuk százszor is, hogy ez a föld, ez a jó fejős tehén elbírta. Elbírta a kulturális áldozatokat, meg a hivatali berendezéseket, rengeteg mihaszna hivatalnokaival. Nagy oka továbbá eladósodásunknak a gomba módra szaporodó bankok, takarékpénztárnak csúfolt pénzintézetek. Miér, mer azér’, hogy ’iszen ők csak maguknak takarítanak rengeteg vagyont. A társadalmat anyagilag és utána erkölcsileg is valósággal az adósság bilincseibe verték. Jön aztán utána nyomban, hogy óriási pénz hever a bankokban, meg egyes milliomosoknál gyü- mölcsözetlenül. Holott a pénz csak akkor igazi vagyon, ha az forog — annak rendje és módja szerint. No de erről máskor. Nagy fa ez. Szélesebb gödröt kell ásni gyökerénél. A tél. (V) Az ember életére vonatkozólag írja egy bölcs: — Gyengeség az agg-kortól félni. Az öregség tisztesség. Isten ajándéka. Az élet nagy elégtétele. Örömei sem hiányoznak. A hamvas fej alatt sokszor még ég az értelem világossága. A szív derűje. Sőt emlékeiben visszamosolyog — az élet tavasza is. Jól berendezett életnek szép öregség — a tisztes jutalma. Ámde a szép, a tisztes öregségnek, aggságnak meg van a maga útja. Voltakép az egész élet nem más, mint az erre való, a tisztes öregségre való előkészület. Legalább annak kellene lennie. Ezt a hozzája vezető utat kemény munkával kell tördelni. Sokszor érckarokkal, buzogányos öklökkel. De feltörhető. Simává hengerelhető. Fönséges példák mutatják. Aranyos öregek hirdetik.
