Magyar Földmivelö, 1909 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1909-10-24 / 42. szám
MAGVAK FÖLDMIVELŐ 333 Derítés tojásfehérjével. A tojásfehérjét leginkább vörös bor derítésére szokás felhasználni, mert színéből ezen derítő szerrel veszít legkevesebbet. Egy hektoliter bor derítésére két-négy tojás- fehérjét (sárgájától jól elválasztva) egy tiszta tálban habverővel habbá verünk és néhány liter borral jól összekeverünk. Ezt az egy hektoliter borhoz öntve azzal jól összerázzuk. A megtisztult bort az üledékről le kell fejteni. Ezen legjobb derítő anyagon kívül szabad ugyan még lefölözött tejjel is deríteni, de ez mégsem ajánlható, mert a tejben mindig van több kevesebb tej savélesztő, mely valamiként a tejet is megsava- nyitja (aludt tej), úgy esetleg némely cukortartalmú bornak is ártalmára lehet. Azelőtt a vért is használták a bor derítésére, ezt azonban most már a törvény nem engedi meg, mert a vérben sok idegen anyag, különféle só van; ezek jelentékeny része a borban oldva marad s annak idegenszerü izt ad. A csersav, vagy tannin, mint derítő szer. Azon fehér borbaa, mely törkölyén nem áztatott mustból készül, a csersavnak nyomai is alig találhatók; az ilyen bort az említett derítő szerekkel a várt sikerrel deríteni nem lehet, hanem szükséges lesz a csersavhoz, mint segítő derítő szerhez folyamodni. A csersav sárgásszinü, fanyar izű por, melyből a derítendő borhoz a megelőző napon, ha vizahó- lyaggal akarunk deríteni, hektoliterenkint két grammot, ha pedig zselatinnal fogunk deríteni, hektoliterenkint öt-tiz grammot kell a borba feloldva önteni s ezzel jól összekeverni; másnap a derítő anyagot már sikerrel használhatjuk. A vizahólyag, valamint a zselatin a csersavval egyesül s erős zavarodást képez, mely a bor ösz- szes zavarositó részeit e fenékre szállítja. * A vörösbor lefejtése. Tudvalevőleg a vörösbor a pincében gondosabb kezelést igényel, mint a fehér bor. Különösen három dologra kell a vörös bornál ügyelni: 1. A tiszta iz. 2. Megfelelő fanyarság. 3. Szép vörös szin. Azonban a szabad levegő, mely az izre finomitólag hat, legnagyobb ellensége a festanyagnak és a fanyarságnak, ezért a bortermelőnek s bor iskolázását csak oly fokig szabad folytatni, mely szükséges arra, hogy a bor tiszta és tartható legyen. A derítést amenynyire lehet, kerülni kell de annál szükségesebb a gondos utántöltögetés. Az előbbiből az következik, hogy a bornak önmagától való leülepedésére kell törekednünk. Mihelyt tiszta, le kell fejteni, e tekintetben tehát nincs különbség a vörös és a fehér bor között. A seprűn való hagyás soha sem előnyös, mert mindig oka lehet a zavarodásnak, utóerjedésnek, keserűségnek. A pincében tett erős kalapácsütés felzavarja a bort. Minden felzavarodás pedig a szin kárára történik. A megromlott szinü vörös bort fehér borrá változtathatjuk át. E célra ajánlatos a bort utóerjedésbe hozni. Legjobb, ha bevárjuk az őszt és akkor egy kevés, erjedésben levő mustot töltünk a vörös borhoz. Egyszerű cukor hozzátétele csak is gyenge boroknál és csupán akkor ajánlható, ha a borhoz egyidejűleg jó seprüt is adhatunk vagy a bor épen utóerjedésben van. Ml UJSÁCt? Blériot repülése Budapesten. Kétszázezer néző tomboló lelkesedése mellett szállott fel vasárnap délután a Rákoson Blériot Lajos, a hires francia léghajós, kit nagy pénzösszeg áldozatával meghívtak Magyarország fővárosába, hogy csodás repülőgépét mutassa be. A milleniumi disz- felvonulás óta nem volt Budapesten olyan népvándorlás, mint vasárnap, mikor a levegő egyik meghódítója gépjével, mint a sólyom madár, oly szépen szállva — bemutatta a fővárosnak és a vidékről, valamint a külföldről is ideözönlött nézőseregeknek repülési csodás tudományát. A gyönyörű látványt végig nézte József királyi herceg is családjával és melegen gratuláltak a nagyszerű repülő embernek. A fölszállást vasárnap délután fél háromra hirdette a program, de ez úgy látszik csak arra való volt, hogy mindenki idejében ott legyen. Mert fél négyre járt már, mikor maga Blériot viharos üdvözlés között nagy vörös gépkocsin a feleségével megérkezett. A feje úgy volt bepólyázva, mint a kéménysöprőké: ezeknek a ruhájához hasonló a köntöse is, csak a színe sötétkék és a nadrágja bő, bugyogós. Karcsú, magas, szép, egyenestartásu, nyugodt, kevés mozgású férfi. Vagy tiz perc múlva megérkezett József főherceg is egész családjával. Fölvezették hozzá a levegő hősét, meg a feleségét Blériotné asszonyt is. Mig a fogadásuk tartott, a közönség a gépszín mellett fölnyuló árbocot nézte. A zászlót lesték, mely a fölszállást jelezte. A közönség, amely igazán fönséges türelemmel várt, nagy izgalommal mozdult meg és abban a pillanatban, mikor a piros zászló az indulást jelezte, fergeteges taps harsant föl. A repülőgép egyszerre ott termett az emberek előtt. Valami elképzelhetetlen könnyedség áradt belőle. Két gépész tolta ki, de kiterjesztett szárnyaival, szinte anyagtalan karcsú törzsével oly könnyűnek érzett, mintha egy lehellet megtudná mozgatni. Vékony kerekei is mintha alig érték volna a földet; az egész szinte kívánkozott a levegőbe. Sokkal szebb, mint amilyennek kép után gondolja az ember. Néhány pillanat és a kecses, nagy madárnak — feje nőtt. A szárnyak között megjelent Blériot fekete posztóba csavart feje. Több nem igen látszott az emberből, akinek a törzse a szárnyak alatt, a motor szekrényében ült. Már berregett a motor. Cikkázva forgott vad gyorsasággal az evező és a nagy madár végtelen sebességgel nekiiramodott. Mint a madár röpült halk, de csodásán biztos emelkedéssel és olyan sima, oly nyugodt egyenletességgel, hogy ehhez képest a vitorlás csónak futása is göröngyös és zök- kenős. Vagy húsz méternyi magasságban járt. Az érzés, amely az ember lelkét eltöltötte, valósággal magasztos, szinte boldog volt. Mindenki mosolygott vagy kacagott, tapsolt. És Blériot röpült tovább. Az emberfejü madár hol magasabbra szállott egész negyven-ötven méternyire, hol lejebb ereszkedett, néha szinte a földet érte, azután újra nekilendült és felszökött. Átrepült a dombon, az erdő fölött úszott legtovább és legszívesebben, ahol az álló közönség, közte az iskolás gyermekek százezernyi hada éljenzett, tombolt, viharzott az örömtől. Blériotnak a szivéig értek a mámoros üdvözlés hullámai. Majdnem állandóan ott kóválygott fölöttük és végül a mozdulatlan ember megmozdult: kétszer fölemelte a karját, igy köszönte meg az ünneplést. :Esíe lett, mire a kétszázezer ember megindult a füstölgő porfelhőben kifelé az útra feketén és fáradtan, de mind mámorosán, boldogan, mind olyan örvendezésben, mintha ő is ott repült volna Blériot- tal a kék magasságban. A járóművek semmiféle
