Magyar Földmivelö, 1909 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1909-10-24 / 42. szám
42. szám. Nagybirtokok, földbérletek, a föld népének gyermekei. (B) Sok egyszerre, fogod mondani olvasóm. Talán nem kellene egyszerre három kérdésbe is bele markolni. Pedig kénytelenek vagyunk vele. Mert oly szorosan egymáshoz tartoznak, akár a gyökér, a fa dereka, meg lombja-lévele. Mi már sokszor kifejtettük egy tucet esztendő alatt nézetünket — a földbérletekről. Azt mondottuk és ma is álljuk, hogy a jól rendezett, ellenőrzött és megértett földbérletek a legelső lépcső, a legbiztosabb hid arra, hogy a földmives nép földhöz jusson; de nem csak földhöz jusson, de legyen önállósága, látóköre, akarata, hogy azt meg is tartsa és szaporitsa, izmositsa. Példák, tapasztalatok igazolják, hogy az a kis ember, aki egyszerre önállóvá lett, földhöz jutott: csak nagy nehezen tudta lábát megvetni saját földjében. Ingadozott, vergődött, mint a gyermek, akit minden gyakorlás, tanulás nélkül löknek a vizbe, hogy »no csak uszál!« Sokan belefulnak az önállóság csendesnek, boldognak gondolt örvényébe. És még nagyoob nyomorúságba másznak. Máskép viselkednek a kis bérlők. Akik a bérelt földeken megtanulják, hogyan kell viselkedni a gazdálkodás súlyos malomköveinek forgása közt. Akik megtudják Ítélni az esélyeket és megállották a tűzpróbát. Hát azért mondjuk, hogy mi a föld népének megerősítésében igen-igen jelentős ügynek tartjuk a földbérleteket. De másrészt: azért is nemzeti, társadalmi kérdés a bérlet, a kis emberek bérlete, mert ’iszen önálló földhöz nem juthat azonnal minden ember fia. Még ha a hold földjeiben lehetne parcellázni — talán akkor sem. A nagy birtokok érdeke is sokkal jobban kivánja, hogy a föld népe munkálkodjon azon. És nem a lelketlen nagybérlők, ’ ik modern préssel préselik ki ennek a szegény földnek, Magyarország egyedüli fejős tehenének — tejét-zsirját. Boldogíthatja a nagybirtokos a népet úgy, hogy ő maga is boldoguljon. Ez a legszebb szociális gondolkodás és legigazságosabb gyakorlat. És nem a lelketlen albérletezés, aminek szomorú következményeit sokszor tapasztaljuk. De legfőbbkép a jövő nemzedék, a föld népének gyermekei lebeg szemeink előtt, mikor a földbérletek jelentőségéről Írunk. Panaszkodnak, hogy nagy a városba való özönlés. Hogy a falu gyermekei, leányok és fiuk korán keresik a munkát, szolgálatot a városokban. A gyárakban, műhelyekben, a családokban. Hogy idő előtt oly munkát végeznek, amely az uj nemzedéket satnyává teszi, pusztitja. Hát mitevők legyenek, ha otthon, a falukban nincs munka, nincs foglalkozás, nincs jövő! A nagy bérlők gondoskodnak arról is, hogy a népet elkeseritsék, hogy idegeneket telepítsenek, hogy egészen más viszonyokat alakítsanak! Csuda-e, ha aztán megkezdődik a vándorlás. Nem csak a kivándorlás. De a bent való vándorlás is. A fővárosba, a vidéki városokba. Városokról — városokra.
