Magyar Földmivelö, 1909 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1909-10-10 / 40. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 319 cigányasszony dobott le. Erre Lakatom Erzsi ördögcsaloga- tás cimén kicsalta Zábráknak 1320 koronáját, melyet előző napon kapott baromfiakért, meghagyva, hogy csak ássanak tovább, ő majd éjfélkor visszahozza a pénzt. Midőn a cigányasszony esti hét óráig nem tért vissza, elpanaszolta ezt szomszédjának, Bór Istvánnak, ki erre elmondta, hogy nála is járt egy vén cigányasszony és tóle is 70 koronát és nagymennyiségű ruhaneműt csalt ki gyógyítás ürügye alatt. A két gazda feljelentést tett a csendőrségnél; a két cigányasszonyt a cseudórség csakhamar elfogta, a pénz azonban már nem volt náluk. EG'S’K.ÖI.-IKÁSSS.ÓX.. Rémes vadászkaland. Augusztus 30-án rémes vadászkalandon esett át lord Earl Grey, Kanada kormányzója. Aznap reggel a Quadra nevű kormányzói hajókapitánya rendeletet kapott, hogy indulásra készen álljon, mert a kormányzó vadászkiindulásra akar menni. A Quadra a kormányzóvei reggeli 10 órakor csakugyan el is indult és a Victóriától mintegy negyven mértföldnyi távolságra fekvő északnyugati erdőségek partján kötött ki. A kormányzó, rendes szokáshoz híven, egyedül, csupán egy hatalmas vadászebtől kisérve indult el a rengetegbe. A Qadrán egyideig csend és nyugalom uralkodott, a személyzet és a kiséret tagjai mindenféle tréfás sportjátékokkal mulattatták magukat, mig elérkezezett az este hét óra, amikdr a kormányzónak megállapodás szerint vissza kellett volna térni a hajóra. A kormányzó azonban sem hét órára, sem nyolcra, sem kilencre, sem pedig későbben nem jött vissza, ami a Quadra személyzetében és kormányzó kíséretében leírhatatlan nyugtalanságot okozott. A kapitány azonnal kisebb csapatokat szervezett és azokat fölfegyverezve, a kormányzó keresésére küldötte, egyúttal szigorúan meghagyva azt is, hogy minden öt percben jelző lövéseket tegyenek. A hajón pedig elrendelte, hogy a hajókürt állandóan búgjon és vészjeleket adjon. Mindamellett még újabb kínos órák teltek el anélkül, hogy a kormányzóról csak hirt is halottak volna. így a kormányzó hozzátartozói kimondhatatlan nyugtalanságban töltötték el az egész éjjelt és már éppen katonai csapatokat akartak kérni segítségül, amikor végre reggeli négy óra felé az egyik kutató csapat megérkezett hordágyon magával hozta a teljesen kimerült és több sebből vérző kormányzót. A csapat tagjai csakhamar elmondották, hogy a kormányzót egy távoli indián kunyhóban találták meg, ahol a vendégszerető indiánok tőlük tlehetőlag a legnagyobb vendégszeretetben részesítették. Maga a kormányzó pedig, amikor kissé magához tért, a következőképpen adta elő elmaradásának és megsebesülésének valóban kalandos történetét: — Úgy hat óra lehetett, amikor a visszatérésre gondoltam és eszembe jutott, hogy megállapodásunk szerint este hét órára a Qundrán kell lennem, ügy találomra nekivágtam a hajó irányának, de amikor már azt hittem, hogy célnál vagyok : megdöbbenve vettem észre, hogy eltévedtem és egészen ismeretlen irányban kalandoztam el. Ekkor aztán minél inkább igyekeztem a Quadrát feltalálni, annál ismeretlenebb tájékra vetődtem, ugv, hogy fogalmam sem volt arról, hogy hol vagyok. Vadászpuskámat minden tiz percben kétszer egymásután elsütöttem, de nagyon messze lehettem, mert nem kaptam feleletet. Úgy éjfélután két óra lehetett, a mikor bolyongásom közben lezuhantam egy szikláról és csaknem halálra zúztam magamat. Alig kezdtem azonban lassankint magamhoz térni: vállaimban rettenetes harapást éreztem és halálos megdöbbenéssel vettem észre, hogy egy hatalmas párduc támadott meg. Összeszedtem minden erőmet és rettenetes élet-halál harcot vívtam a vadállattal. Körülbelül tiz percig tartott a rettenetes küzdelem, amikor már már kezdtem elveszíteni eszméletemet. E pillanatban azonban párduc is hirtelen elengedett és vergődve bukott lábaim elé... Még csak akkor vettem észre, hogy a küzdelemben hű Dingóm is részt- vett és a legválságosabb pillanatban sikerült keresztülharapnia a párduc torkát, hűkkor aztán tovább vánszorogtam és úgy kerültem abba a vendégszerető indián kunyhóba, ahol derék barátaim rám akadtak. A párizsi diákok példája... Szép példával szolgáltak a világnak a párisi diákok. Manapság, a mikor olyan bajos a munkás sora is, de a vállalkozó sora is, de meg a megrendelőé is, manapság, a mikor mint a menykő a derült égből, úgy csap le a sztrájk — manapság bizony jó példa a párisi diákoké. A párisi diákok palotát, aféle diák-palotát építtetnek. Hónapok óta épül a palota, de minduntalan megakadt az építés, minduntalan be-beütött a sztrájk. Egyszer az ácsok léptek bérharcba, majd a kőmi- vesek szüntették meg a munkát. A diákok megunták a herce-hurcát, ha igy tart, a harmadik nemzedék se jut palotához, már pedig a régi diák-házat január tizenötödikén el kell hagvniok... A minap a vasépitők szüntették meg a munkát. Erre a diákszövetség elnöke maga nézett munkavezetők után s maga akart munkásokat szerződtetni: nem kapott. Bocsánat, mondották a munkások, a szervezet boszut állana rajtunk!... — Nos, hát ha igy van, — mondották viszont a diákok, — megépítjük a palotát maguuk! És a párisi diákság a múlt hó húszadikán munkába állott. — Nem oda Buda, — szólt a vállalkozó, — ezf én nem engedhetem, mert még majd én rajtam állanak boszut a munkások! — s el akarta vitetni a vasgerendákat. A diákok nem engedték. A rendőrség a diákok pártjára állott s védt a munkaszabadságot. És a diákság dolgozik az épületen s Páris lakossága gyönyörködve lelkesíti munkájukban. Ez a gyakorlati, szociálizmus. A legjobb minőségű háztartási és gazdasági olkkek, hamisítatlan Jó Italok a legkedvezőbb árakon a fogyasztási szövetkezetek utján szerezhetők meg. A melyik faluban fogyasztási szövetkezetét akarnak létesíteni, a mozgalom kezde- • ményezői forduljanak útbaigazításért a ==^_—...............■ „H ANGYA“, a Magyar Gazdaszövetség Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezetéhez, ■ 33 TT ID A. P E S T. ~—;---Köt elékéhez ma már több mint 600 fogyasztási szövetkezet tartozik, a melyek mind jó eredménynyel működnek
