Magyar Földmivelö, 1909 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1909-09-05 / 35. szám
274 MAGYAR FÖLDM1VELŐ iparfelügyelő vagy pláne ujságiró ugyan be nem tekinthetett. Iszonyú robbanásnak, halálhörgéseknek kellett ezt a valóságos halálgyárat megismerni, ahol a legveszedelmesebb munkát fiuk, gyermekek végezték. Mikor e sorokat Írjuk, a szerencsétlenségnek 11 halottja van. De lesz több is. Mert a sebesültek száma sok és — sok súlyos természetű van köztük. Persze, most már megindult vizsgálat, kutatás, vádolás. Mit ér most már. Keserves tanulság marad ez csak a jövő számára. A szerencsétlen áldozatoknak életét senki nem adhatja vissza — e földön. — A politikából legfölebb a politikusok élnek meg. Az ország éhen halhat tóle. — A józan ész ma nem utolsó erény — a hazafiul erények közt. — A majomból nem láttuk, hogy ember vállt volna. De az ember sokszor majommá lesz. Főleg a — divat majmává. A világ orvosai — a magyar fővárosban. A magyar fővárosban a világ minden részéből összegyűltek az orvosok. Nemzetközi nagy gyűlést tartottak. Európa, Amerika, Ázsia, Ausztrália is számos orvossal képviseltette magát. Mire ez a nagy gyűlés? Az ember ember Ázsiában éppen úgy mint Európában, Amerikában vagy Ausztráliában. Az emberiség szenved, beteg, itt is, ott is, amott is. Hát orvosokra szükség van mindenütt. Az orvosi tudomány forrása pedig: tapasztalat. Az a nagy gyűlés hivatása tehát, hogy ezt a nagy kincset, a tapasztalatot kicseréljék egymás közt a világ orvosai, ügy szólván bele nézzenek az emberbe és izekre szedjék testét, szervezetét. Vizsgálják lelki jelenségeit. Az idén Budapesten tartják meg értekezésüket a világ orvosai. A szép, de beteg Budapesten, ahol fény és árnyék, mód és szegénység, egészség és nyomor egy csomóban található. Tükre minden országnak, minden világvárosnak. Fájdalom, nem jelent meg minden országnak orvos képviselője. Egy pár kis nemzet, ellensége a magyarnak — a politizáló román orvosok se, meg a csehek. Csehül állhat náluk az emberszeretet, ha még e szent érzelem se tudja őket egy semleges mezőre juttatni, hol az emberiségről és nem egy nemzetről van szó. No de észre se veszik elmaradásukat. Lármájukra meg az a mese jut eszünkbe, mely a holdról, meg az ugató házi állatról szól. A karaván, a világ orvosai azért haladnak tovább tisztes utaikon. Örvendünk, hogy a tárgyalandó pontok közt ott volt a nép jólétének kérdése is. A jó ivóvíz, lakás viszonyok, a tiszta levegő, a pálinka, olcsó orvos,'olcsó gyógyszer kérdése. Ezek a kérdések ugyan az egész művelt világot érdeklik, de ami népünknek, nemzetünknek úgyszólván elsőrangú életkérdése. Még visszatérünk e nagy gyűlés lefolyására. Krónikás. A fekete könyv. (*) Iskolás-gyermek korukból talán sokan emlékeznek még reá: mi volt az a piros, meg fekete könyv. A tanító bácsiknak volt ugyanis kedvenc fegyelmezési eszközük, hogy a jó gyermekek nevét nyilvánosan bejegyezték a piros könyvbe. A rosszakét, a vásoltakét, a hanyagokét meg a fekete könyvbe. Akit a fekete könyvbe bejegyeztek: annak rováson volt a sorsa. Azt már gyanús szemmel nézte: iskolaszék, ösperes, káplán, falu, város, utca, szomszédok — egyarányosan. Az iskolából már el-eltüntek a piros és fekete könyvek. Miér mer — sok száz okból. És talán azt hitte minden emberfia eb- ’ben az országban, hogy a fekete könyv korszaka le is gurult az idők végtelenségébe... De nem úgy van ám! A XX. században, amire oly kacagtatóan szoktak hivatkozni e század amazonjai, a szabad ipar bóditó korszakában a szabók, a magyar szabók iskolát csinálnak a közönségből és újra behozzák nem mind a két könyvet: a pirosat, meg a feketét, hanem csak a fekete könyvet. Jelenti pedig ez az iskolai tevékenység azt, hogy a szabó urak az ő idei nagygyülé- sökön elhatározták: — Mindazon megrendelőt, felet, aki rósz fizető, aki a havi részletek fizetésében hanyag; aki csaklizik; több szabónál hitelez és igv vándor-hitelező — beírják mondom a nevüket egy fene nagy fekete könyvbe ........ Bo rzasztó! És akinek neve ebbe a fekete könyvbe bejut . . . annak kuss! a hiteltől. Az akár meztetenül járhat, de ruhát nem kap többé — a szabóktól. Nyilvánosan, fekete könyvben fogják tehát a szabók vezetni az adósokat. Kimondhatjuk immár, hogy — a fekete könyv az adósok könyve leszen. Akik rováson vannak. Akik, mint rossz fizetők meg vannak bélyegezve. Nem rossz! A szabad ipar, a szabad verseny, a részlet fizetések nagy versenye a vasalt, divatos ruhák nagy idejének keservei és epéi ezek! Lám-lám, a nagy szabadságnak is meg vannak a maguk martirai. És nem is lehet a közönségnek ez ellen kifogása. Legfeljebb azt mondhatja a közönség:
