Magyar Földmivelö, 1909 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1909-08-29 / 34. szám

MAGYAR FÖLDMIVELÖ 271

előbb sajtoljuk ki. A sajtoláshoz alkalmas a közönséges, sűrű kosaru borsajtó is, de van csupán erre a célra szerkesztett sajtó is.

ügy gyümölcszuzót, mint sajtót a földmivelés- ügyi miniszter ád kölcsön oly vidékekre, ahol a gyümölcstermés bő és egyébként nem értékesíthető. Ezekért az eszközökért egy koronás bélyeggel ellátott írással kell folyamodni.

Hogy a sajtolás könnyebben menjen, a sajtó kosarát úgy töltjük meg cefrével, hogy közé rétegenként, körülbelől minden arasznyira egy egy fűzfa-vesszőből ritkásan kötött, a sajtókosárhoz illő, kerek cserényt teszünk.

Ha az alma és körte elég édességet tartalmaz, elég édes mustot ád, melyből tartós bor válik. Ha azonban a fölhasznált gyümölcsben kevés az édesség, avagy erősebb bort akarunk készíteni, a mustot megcukrozzuk. Ahány fokkal akarjuk a bor erősségét emelni, annyiszor két kiló cukrot kell minden 100 liter musthoz tenni, mert egy hektóban két kiló cukorból lesz egy fok szesz. Közönségesen elég, ha minden hektó musthoz 4—0 kiló cukrot teszünk. Erre a célra csakis tiszta süvegcukrut szabad használni.

A gyümölcsmustot, mint a szőlőmustot annak rendje és módja szerint kierjesztjük és pedig, mint a szőlőmustot, ezt is zártan, vagyis kotyogóval erjesz- szük. így semmi szesz nem vész el, a bor zamatosabb és erősebb lesz s megromlásnak is kevésbé van kitéve. Erjesztésre legalkalmasabb az olyan helyiség, melyben állandóan 20 — 24 C fok a meleg. Ha a bor már nem pezseg, teljesen kierjedt, a hordót feltöltjük és jól beakonázzuk. A további kezelése éppen olyan mint a szőlőboré. Q

MI ÚJSÁG ?

Akinek jó csikai vannak...

A biharmegyei közkórházba a múlt hét elején egy 106 esztendős ember, Tripon Tódor kocsubai gazda került, még pedig gyalog, holott negyven- nyolc kilóméternyire van a faluja Nagyváradtól. Világéletében nem tudta, mi fán terem a betegség, de most attól retteg, hogy Isten őrizz, valami baj áll a derekába. Magafonta szalmakalapjában, poros bocskorban egyenesen Buna János nagyváradi ügyvéd irodájába állított be, akit arra kért, hogy valami módon kerítsen neki helyet a kórházban. Az ügyvéd teljesítette is a kérését. Egy nagyváradi hírlapíró meglátogatta az aggastyánt.

Az öreg Tripon tódor arca olyan, mint a gyűrött pergamen. Mély és sürü barázdák közül elevenen pislog elő apró, fekete szeme. Töpörödött kis testét egészen befedi a gvapjutakaró. Feje isteni nyugalommal pihen a párnán, de egyszerre felkapja, mikor nevén szólítja az ápoló.

A kérdésekre korát meghazudtoló élénkséggel felelgetett. Elmondta, hogy 1803-ban született.

— István király napján voltam 106 esztendős.

Megkérdezték, mi a baja:

— Nincs nekem semmi bajom, -- vonogatta a vállát. El vagyok fáradva. Fáj a lábam. Péntek este indultam el gyalogszerrel Kocsubáról.

Az aszott kezével megveregette a combját és nevetett:

— Jó csikaim vannak, ugy-e, domnule 9

A betegek, akik körülállták, élvezték a jelenetet. Dicsérték az öreg szívósságát, ami jól is esett neki:

— Nem azért jöttem, mert beteg vagyok. Nem

voltam én beteg soha. Egyszer, negyvenkettőben megrugott a ló, az is hamaf beforrt.

— Hát miért jött a kórházba?

— Nyilallik a derekam. Félek, hogy valami baj lesz belőle. Csütörtökön még dolgoztam a mezőn. Akkor vettem észre.

— No, attól ugyan nem lehet meghalni, — szólt közbe egy beteg.

Az öreg ijedten kapta fel a kezét:

— Domnye nu lasza! Isten mentsen! Nem is akarok. Arra mindig ráér az ember.

Szomorúan beszélt a családi viszonyairól. Hetven esztendeig élt a feleségével, aki 90 éves korában hagyta itt bus özvegységben. A gyermekei már nem éltek ilyen magas kort. Hét fia volt, mindannyi korán elpusztult.

— Azóta mindenki ellenségem a faluban, pedig senkinek sem ártottam.

Azt is megkérdezte a hirlapiró, milyen életmóddal nyújtotta meg az öreg ilyen hosszúra az életét:

— Hát csak dolgozgattam, ettem, ittam, ha volt mit. Az apám is száz esztendős volt.

— Bort is ivott?

— Nem én, uram. Nem ittam én ilyesmit.

Mikor azt kérdezte a hirlapiró Tripon Tódortól, hogy mihez fog, ha kiengedik a kórházból:

— Nem megyek én el innen, — mondta szinte pattogva az öreg. — Tán megvesztem? Örülök, hogy idekerültem.

— A földmlvelésügyl miniszter Szegeden. Szegedről Írják : hogy Darányi Ignác földmivelésügyi miniszter szeptember tizenkettedikén Szegedre megy, hogy a nemrégiben befejezett uj körtöltést fölavassa. Megtekinti ez alkalommal Szeged város erdei gazdálkodását és meglátogatja Szeged uj közintézményeit. Tizenharmadikán este azután visszautazik a fővárosba.

— Arató ünnep Kedves meglepetésben részesítette Borsodmegye Dubicsány községe a község földesurát, Bartha Arnold udvari tanácsost, az Agrár-Bank vezérigazgatóját. Délután 4 órakor a falu apraja-nagyja s a derék matyó aratók a falu lelkészének vezetésével a kastély elé vonultak, hogy az aratás befejezése alkalmával szeretetük és hálájuk jeléühátadják a kalász-koszorút. Az üdvözlő beszédet a lelkész mondotta. Bartha Arnold meghatottan köszönte meg az ünneplést. A fiatalság azután táncra perdült s az egész társaság a földesur vendége volt.

— A Bocskay-hajduk ünnepe. Hajdúböszörményből Írják: Hajdúböszörmény városa szeptember 13-án ünnepli meg a Bocskay István által 1605-ben Nagykállóba telepitett hajdúknak Hajdúböszörménybe való költözését. A kállói hajdúk ugyanis akkor folytonos viszályban éltek a nagykállói várban volt német katonai őrséggel. Emiatt Mátyás főherceg és Báthory Gábor közt megegyezés jött létre, hogy a kállói hajdúk áttelepittessenek Nádudvarra, királyi részről meg Gsegét kapják. Ámde mikor II. Mátyás megkoronáztatott, a dologból nem lett semmi. Bálhory megunván a sok torzsalkodást, maga intézkedett és 1609. szeptember 13-án Böszörmény várost és Pród pusztát adta a kállói hajdúknak. A cserére a hajdúknak 100 000 magyar fontot kellett ráfizetni, amit ezek szívesen meg is tettek s igy Bocskay hajdúi mind együtt voltak. Ez esemény háromszázadik évfordulóját készül most megünnepelni Hajdúböszörmény városa, mely legutóbb tartott közgyűlésén foglalkozott az ünnepély módozataival. Az ünnepély programijának kidolgozására bizottságot küldtek ki.

— Nagy vasúti szerencsétlenség. Hétfőn éjjel borzalmas vasúti szerencsétlenség történt a nyílt pályán Mikola és Halmi között. Két tehervonatot indítottak útnak ellenkező irányban Mikola és Halmi felől s inig a Halmi állomáson kiengedett 1741. sz. tehervonat a pontos időben indult el, Mikolából harangjelzés nélkül a kitűzött időnél előbb engedték el az 1764. számú tehervonatot. A két teher vonat között azután a nyílt pályán a Túr hídja előtt dacára a mozdonyvezetők kétségbeesett kísérletének megtörtént az összeütközés, melynek egy halottja és 9 sebesültje van. Barazsu Lajos fékező nyomban meghalt, mig Kovács Sándor vasúti kalauz s Demeter Sámuel fékező súlyosan megsérültek, azonkívül 9 sebesültje van a rettenetes karambolnak. A mozdonyokon kívül 10 kocsi is elpusztult, de elpusztult igen sok állat. Rémes jelenet volt, midőn a sötét éjszakában az összeütközés után a halálosan s súlyosan